Nem mindig végződik a veszekedés úgy, hogy mindkét fél elégedett lesz az eredménnyel. Előfordulhat, hogy megoldás sem lesz, csupán állóháború veszi át a béke helyét. Maradhat tüske a csatározások után, ami az évek múlásával a szeretetet aláássa.
TovábbA veszekedésnek nem csupán a forgatókönyve, hanem a helyszíne is többnyire azonos. Vannak házaspárok, akik rendszeresen a konyhában, a hálószobában, vagy a nappaliban, esetleg az autóban vagy különböző családi, baráti eseményeken kerítenek sort az incidensekre.
TovábbNéhány év együttélés után a veszekedések szinte minden esetben azonos forgatókönyv szerint zajlanak. Előfordulhat, hogy a párunk észre sem veszi, az ő viselkedése váltja ki bennünk, a számára nem megfelelő választ. Ezek a reakciók szinte pontosan követik egymást, és a meghatározott forgatókönyvet indítják el. Arra nem is gondolunk, hogy jól is veszekedhetnénk.
TovábbMost idézzünk fel egy olyan alkalmat, amikor nem értetünk egyet valamiben. A vitáink ugyanazon menetrend szerint zajlanak le, szinte mindegy is, hogy mi az egyet nem értés tárgya: gyermeknevelés, pénz, szex, család, vagy más. A veszekedési forgatókönyv minden párkapcsolatban a szokásos sablon mentén működik.
TovábbTöbb kliensem tette már fel a következő kérdést: miért küszködjek én a kapcsolatunk javulásáért, ha a párommal van a probléma és neki kellene megváltoznia?
TovábbMi tarthat össze két embert évtizedekig egy házasságban? Mielőtt erre a kérdésre választ keresnénk, szeretném leszögezni, hogy én magam 43 éve élek házasságban a férjemmel. Ahogy mondani szokás: ez még gombócból is sok!
TovábbTévhit, hogy egy jó házasságban nincsenek konfliktusok. Hogyne lennének. Gondoljunk csak bele, mekkora a valószínűsége annak, hogy amikor a társam engem megszólít, éppen jó vagy rossz hangulatban talál! (50-50%)
TovábbVan-e napjainkban is komoly jelentéstartalma ennek a mondásnak? Mire megyünk vele? Esetleg fordítsuk meg: „Nézd meg az apját, és menj hozzá a fiához!”
TovábbA mai fiatalok között nem túl népszerű a házasságkötés. Inkább választják jónéhányan az együttélést. Ennek számos oka lehet. Nézzünk néhányat!
TovábbAzt hittem, eleget tudok ahhoz, hogy jó anyós legyek. Elméleti tudásom a topon, ráadásul sokat láttam a szüleim, barátaim és más ismerőseim kapcsolatának ezen szeletéből. Úgy éreztem, abban a helyzetben én tudnám a megoldást. Ehhez képest utolért a végzet: én is anyós lettem.
TovábbKüldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.