A férfi: anekdota. A nő: elbeszélő költemény

A párom egyik este megemlítette, hogy egy közös ismerős pár szakított. Valahogy így zajlott a párbeszéd:

  • Mondtam már, hogy XY-ék szakítottak?
  • Nem! Hogyhogy?? Mi történt???
  • Mondtam, szakítottak.
  • De végleg? Vagy csak összevesztek? Melyikük szakított? Mi volt a baj? Hogy vannak most? Már el is költözött? Nem próbálnak meg tenni valamit? Vagy végleges döntés?…
  • Nem tudom, csak ennyit beszéltünk.
  • Hogyhogy csak ennyit? Nem mondott mást? Nem kérdezted? Csak mondott még valamit?!
  • Nem, ennyi volt, aztán már másról beszéltünk.

Azt hiszem, hogy a bevezető nélkül is ki lehetne találni, hogy egy ilyen párbeszédben melyik szereplő a férfi, és melyik a nő.

Nőként számomra az egyik legszembetűnőbb kommunikációs különbözőség az, amit ez a kis párbeszéd is jól bemutat. Ha két nő között zajlott volna ez a párbeszéd, az jó eséllyel valahogy így hangzana:

  • Képzeld, XY-ék szakítottak.
  • Hogyhogy? Mi történt?
  • Nem tudok mindent, de amikor X mesélte, láttam, hogy nagyon össze volt törve. Már egy ideje látszott rajta, hogy valami bántja, hogy van valami probléma. Sejtettem, hogy valami nincs rendben. A múltkor hallottam is őket veszekedni. De azért nem gondoltam, hogy ez lesz. Valószínűleg már el is költözött. Nem tudom, egyébként, hogy hova tudott menni, albérletbe, vagy a szüleihez. Még nincs gyerek, úgyhogy ebből a szempontból egyszerűbb. Pedig a múltkor még azt mondta, hogy szeretnének gyereket. Jaj, sajnálom, azt hittem, hogy velük nincs probléma, összeillettek, meg olyan régóta együtt voltak már….

És ez még csak a bevezetője lenne egy egész estét betöltő témának.

Mire használja a férfi a szavakat, és mire a nő?

A férfiak – a nők számára gyakran érthetetlen módon – igencsak takarékosan bánnak a szavakkal. Egy történet számukra többnyire az adott szituációban kezdődik, és ott is ér véget, a lehető legkisebb intervallumot bemutatva. Ugyanez a történet a nőknek már akkor elkezdődött, amikor az első kapcsolódási pontot vissza tudják idézni a történet szereplőivel. A nők számára egy szituáció sohasem csak az „itt és mostról” szól. Hanem benne van a történet szereplőihez fűződő viszonya, a témához való hozzáállása, a téma által kiváltott pillanatnyi érzései, sőt, még a beszélőhöz fűződő viszonya is.

Ha a férfi a maga két mondatával lezártnak tekint egy témát, jó, ha tudja, hogy a nőben ez a téma bizony még közel sincs lezárható állapotban. A férfiak a szavakat elsősorban információközlésre használják. Jelen esetben számukra ennyi volt az információ tartalom. A nők számára például egy ilyen esetben az, hogy mennyire viselte meg ez a helyzet a szakító párt, hogy érzik most magukat, legalább annyira tartalmas és lényeges információ, mint maga a szakítás ténye.

Miért jó, ha tisztában vagyunk ezzel a különbözőséggel?

Például azért, hogy nőként számos rossz érzést elkerüljünk. Mivel a férfiak és nők információ közlése eltérő, amikor a nő belekezd egy történetbe, azt tapasztalhatja, hogy még a feléig sem jutott, de mintha máris elvesztette volna a férfi figyelmét.

Ez pedig téves következtetések egész láncolatát indíthatja el magában: már nem figyel rám – nem érdekli, amit mondok – nem érdekli, mit gondolok, hogy érzem magam – már nem vagyok fontos neki – már semmit sem tudunk rendesen megbeszélni – és így tovább, míg szélsőséges esetben a végén eljutunk oda, hogy az egész kapcsolatunkat megkérdőjelezzük.

Pedig az esetek többségében pusztán annyi történt, hogy a férfi számára nem bírt a történet valós információtartalommal, és ezért csökkent a koncentrációja, elkalandozott a figyelme.

De igaz ez a másik fél szemszögéből is. A nők igénylik a beszélgetések alkalmával, hogy teljes képet kapjanak. Ha a nők beszélgetést kezdeményeznek a párjukkal, szeretnének minél jobban, minél több ponton kapcsolódni hozzájuk. Ha egy nő megkérdezi a hazaérkező férjét, hogy milyen napja volt, jó eséllyel nem csak arra kíváncsi, hogy hány db terméket adott el, vagy hány kilométert vezetett aznap. A nők kifejezetten hálásak azért, ha a férfi mesél az érzéseiről is. Hogy van, mennyire elégedett, mi okozott örömöt aznap a munkájában, milyen nehézségek adódtak, és így tovább. A nő számára így lesz kerek a történet, így tud igazán kapcsolódni, és feloldódni egy beszélgetésben.

Érdemes tehát odafigyelni ezekre a különbözőségekre, mert ilyen apróságokon múlik, hogy jól tudjuk érezni magunkat egy párkapcsolatban, és minden nap úgy érezzük, hogy a társunk figyel ránk, és fontosak vagyunk számára.

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését. Portálunk szerzői kizárólag a Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet által regisztrált párkapcsolati coachok, valamennyien a párkapcsolatok területén dolgozó segítő szakemberek.