Együttműködő, erőszakmentes kommunikáció 1.

Írta: Lévai Lívia

Szeretnénk jókat beszélgetni, a vitákat pedig elkerülni. Ehhez azonban az akarat önmagában nem elegendő. Nem elég az sem, hogy megígérjük magunknak és társunknak, hogy türelmesek és kedvesek leszünk.

Amíg ítélkezünk, azaz rossznak mondjuk párunk egy tulajdonságát vagy viselkedését, addig vitát keltünk. Jó, ha megtanuljuk ítélkezés és bírálat nélkül kifejezni az érzésünket, igényünket, hiányukat. Ha megfelelően választjuk a szavakat, akkor a viták nagy része eltűnik.

Miért ne bíráljuk társunkat?

Nézzük meg példákkal, milyen hatásai lehetnek a bírálatnak!

Példa: Te olyan nagypofájú vagy!

Lehetséges reakciók:

• Visszabírálat: Még te beszélsz? A múltkor is hogy beszóltál a boltosnak!
• Tagadás: Dehogyis! Már az is baj, ha megmondom a véleményemet?
• Önigazolás: Persze, mert nekem volt igazam, de meg sem hallgattak, naná hogy dühös lettem…
• Lelkiismeret-furdalás: Azt mondod? De hát én nem akartam megbántani senkit… Jaj, most miattam rosszul érzik magukat…

És a sort hosszan lehetne folytatni: hazugság, figyelmen kívül hagyás…

Mit mondjunk helyette?

A szavak megfelelő megválasztásáról szól az Erőszakmentes Kommunikáció. Ha jól fogalmazzuk meg mondanivalónkat, akkor az a tények leírásából és én-üzenetekből áll. Ezek pedig nem váltják ki a fentebbi, nemkívánatos reakciókat. Helyette megértéshez, együttműködéshez segítenek.

Fontos még megjegyezni, hogy az Erőszakmentes Kommunikáció nem használható a nagyon feszült helyzetekben. Ilyenkor erőltetettnek hangzana, nem működne. Szintén erőltetettnek hangzik, mikor valaki elkezdi használni, és még nem gyakorlott benne. De ez ne tántorítson el senkit; megéri gyakorolni, próbálgatni. Érdemes Erőszakmentes Kommunikáció tanfolyamot végezni, vagy tanácsadónktól megtanulni.

A cikk 2. részéből az Erőszakmentes Kommunikáció 4 lépését ismerhetjük meg.