„Miért nem teszi meg a férjem azt, amit megígért nekem?”

Írta: Glant Attila

A fenti kérdést egy hölgy ismerősöm tette fel nekem egy beszélgetésünk során.

Elmesélte, hogy megkérte a férjét, hogy vigye el a robotgépet a szervizbe, mert megadta magát. A férje, pedig automatikusan rávágta, hogy „Rendben szívem!”. Aztán folytatta, hogy egy „másfél hét múlva sem volt képes elvinni a szervizbe!”. És mikor számon kérte az ígéretét a párján, Ő csak nézett értetlenül, hogy Ő nem is tudta, hogy a robotgép elromlott.

Ecsetelte, hogy a férjének már nem ez volt az első ilyen „húzása”, és hogy „teljesen hülyének nézi”.

És ki volt akadva, hogy „Ő még ennyit sem érdemel meg?”.

Biztos vagyok benne, hogy hasonló eset már Önnel vagy az ismerősével is előfordult.

Elárulok valamit!

Velem már nem egyszer előfordult valami hasonló. A párom megkért valamire, aztán mikor jött a számonkérés, akkor jobb esetben is csak halványan derengett nekem valami…

Miért csináljuk mi ezt férfiak?

• Azért, mert lusták vagyunk?
• Mert bosszantani akarjuk a szebbik nemet?
• Mert megbízhatatlanok vagyunk?

A legtöbb esetben kijelenthetem, hogy NEM!

Ahhoz, hogy megértsük miért is vagyunk mi férfiak ilyenek, visszatérek még egy kicsit a fenti példámhoz.

Amikor a hölgy ismerősömre rákérdeztem, hogy mit csinált a férje, miközben megkérte, hogy vigye szervizbe a robotgépet, visszakérdezett:

„Miért fontos ez?” Nem értette, hogy jön ez ide.

Nos kiderült, hogy a férje éppen a laptopon olvasott valami cikket!

BUMM!

ITT VOLT A HIBA!

Mi férfiak teljesen másképpen vagyunk „összerakva”, mint a nők!

Az én párom minden probléma nélkül tud olvasni egy könyvet, miközben eszik és telefonál!!! Ráadásul a TV-t is nézi, hallgatja, mert mikor elkapcsolom a TV-t, rám szól, hogy „Én még azt néztem!”.

Míg sok nők képesek valamilyen szinten megosztani figyelmüket, addig mi férfiak alig vagyunk képesek erre (tisztelet a kivételnek).

Ha mi, férfiak foglalkozunk valamivel, akkor számunkra a külvilág szinte teljesen megszűnik, és csak arra az egy dologra koncentrálunk. Ilyenkor a külvilágból csak apró dolgok szűrődnek be, és minimálisan reagálunk azokra.

A „Rendben szívem!” is egy ilyen minimális automatikus reakció volt a fenti esetből. Tulajdonképpen a tudatalattija válaszolt az úriembernek.

Aztán persze jött a sértődöttség, hogy mégsem tette meg azt, amire megkérte, és hogy „Ő még ennyit sem érdemel meg?”

Hol hibázott, ha hibázott a hölgy ismerősöm?

Tulajdonképpen ott, hogy magából indult ki! Ő képes egyszerre több dologra is figyelni, a férje pedig nem.

Mi akkor a megoldás?

A kommunikáció egyik alapszabálya párkapcsolatban is, hogy mindig maximálisan „legyünk ott”, figyeljünk egymásra, mikor valamit (főleg, ha fontosat) akarunk közölni a másikkal.

Teremtsük meg a körülményt arra, hogy a másik fél is ránk figyeljen.

Ha a férjünk éppen csinál valamit, bármilyen apró dolgot is (akár TV-t néz), akkor vagy várjuk meg még befejezi azt, vagy kérjük meg, hogy figyeljen ránk, mert valamit mondani szeretnénk neki!

Ilyenkor jöhetnek az automatikus válaszok, hogy:

• „Igen!”
• „Mondjad Kicsim!”
• „Figyelek!”

És közben folytatja, amit addig csinált. Tehát igazából nem fog figyelni.

Fontos a szemkontaktus!

Igazából mélyreható beszélgetést, ahol fontos dolgot szeretnénk közölni párunkkal, elengedhetetlen, hogy finoman rávegyük a párunkat, hogy ránk figyeljen, a szemünkbe nézzen.

Ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy meghallja, amit mondunk, és ha megkérjük valamire akkor nagyobb eséllyel fogja az teljesíteni!

Kívánom, hogy sikerüljön megteremtenie a tökéletes légkör a párjával minden beszélgetésüknél, és ne csak akkor, ha meg akarja kérni valamire!

Szép napot!