Pár éves kisgyerek voltam,amikor a nagymamámmal utaztunk a vonaton. Ahogy izegtem-mozogtam az ülésen, véletlenül megrúgtam a szemben ülő bácsit. Nagymama azonnal odaszólt: „-Kérj szépen bocsánatot!” „-Bocsánat!” vetettem oda, de mivel nem éreztem magam végzetesen bűnösnek, és tetszett, hogy ez akkor így, ennyi, kicsit ismét hozzáértem az ominózus bácsi lábához, és azonnal mormogtam „Bocsánat!”..és ezt még megtettem egy párszor. Próbálgattam működik-e. Ott akkor működött, a felnőttek átláttak rajtam, szeretettel mosolyogtak, én meg lassan új elfoglaltságot kerestem.
De vajon az Életben működhet-e ez így? Tud-e a Társunk is ilyen szeretettel mosolyogni, ha sokadszorra hagynám elöl a cuccaimat, és újra és újra gyorsan elhadarnék egy „bocsánat”-ot? Aligha!
Hogyan mondjuk, mit tegyünk, hogy igazán megbántnak tűnjön a bocsánatkérésünk? Hogy érződjön, valóban sajnáljuk, és odafigyelünk majd rá, hogy ne kelljen ugyanazért a dologért 100x is elnézést kérnünk.
Mert tudnunk kell, sérelmeink egy részét azért hordozzuk magunkban olykor évekig, mert elmaradt az őszinte megkövetés.
Higyjétek el, csodákra képes, ha egyenként végigmenve a sértéseken kihúzzátok a tüskéket a másikból. Egészen meg fog változni a légkör kettőtök között.
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.