Gyakran veszekszünk a párommal! Mit tegyek?

Írta: Antal Ildikó

Egy párkapcsolat elején mindkét fél a legjobb arcát mutatja a másiknak. Az első randevúk alkalmával minden gördülékenyen megy, oldottak a beszélgetések, jönnek a poénok, a finom „célozgatások”. Elindulnak az érzelmek, működik a vonzalom, jó a kommunikáció, értelmi szinten is minden „klappol”. Úgy döntünk, hogy megpróbáljuk és belevágunk. Összeköltözünk. Házasság, gyerek. Szinte észrevétlenül eltelik néhány év.

Zakatol az életünk, észre sem vesszük és bekúszik a közös életünkbe a rutin, a szürkeség, az unalom….

• Minden hónapban a feleségem szüleihez kell menni látogatóba!
• A férjem pasis hétvégén vesz részt legalább havonta egyszer!
• A feleségem képtelen „leszakadni” a gyerekről! Mintha én ott sem lennék!
• Mindig ugyanakkor, mindig ugyan abban a pózban szeretkezünk! Semmi izgalom!
• Soha egy jó szót sem kapok tőle!

Ismerősek ezek a mondatok?

Észre sem vesszük, és szinte már állandósul bennünk az a furcsa, állandó gyomorgörcsöt okozó, folyamatos belső feszültség.

Tudjuk, hogy tennünk kellene valamit, de az érzelmeink annyira elöntenek, hogy nem tudunk higgadtak maradni és valamelyikünk kifakad.

Elindul a VESZEKEDÉS, sokszor csak egy szó, egy mondat, egy hangsúly is elég hozzá. Annyi düh, feszültség van bennünk, hogy nem tudjuk megállni és csak jön és jön az összes sérelem, megbántás. Felhozzuk egymás múltban elkövetett hibáit, ráadásul mindezt olyan hangnemben, amivel a párunkat vérig sértjük. Már nem is emlékszünk mi az, amin elkezdtünk veszekedni. Már saját magunk számára is elviselhetetlen a stílus, ahogyan a „szánkon kijönnek a szavak”…..

Önmagunk előtt semmisültünk meg. Amikor ez tudatosul bennünk, elrohanunk, becsapjuk az ajtót magunk mögött, menekülünk Önmagunk elől….  De hová rohanunk?   A világ, ÖNMAGUNK elől nem rohanhatunk! Érezzük, hogy vissza kellene fordulni és szembe nézni a helyzettel, de nem vagyunk elég bátrak…..

Elmúlik egy kis idő és a csata helyszínén romokat látunk, a lelkünkről – szívünkről nem is beszélve. Minden egyes kis csata után egy-egy darabka letört belőle.  Az évek alatt már nem érzünk mást, csak fájdalmat, szomorúságot, félelmet a jövőtől.

Én annyira SZERETEM a páromat!  Miért történik ez velünk?

Kedves Olvasóm!

Nincs is ezzel semmi baj!  Egy párkapcsolatban mindig vannak konfliktusok, veszekedések. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyjunk mindent így és majd csak megoldódik.  NEM!  Dehogy is!  Annak örüljünk, hogy felismertük a helyzet fontosságát.  Észrevettük a figyelmeztetést.

Ha a problémával szembesültünk, azt elfogadtuk és erről ŐSZINTÉN tudunk a párunkkal beszélni, ha ezt a helyzetet Ő is orvosolni akarja, akkor IGEN, VAN megoldás!

A konfliktuskezelés egy folyamat, ami tanulható. Az első és legfontosabb a Helyes Hozzáállás elsajátítása. Ebben szeretnék Önnek – Önöknek segíteni:

Ha az alább felsorolt pontokra tudatosan figyelünk és azokat a gyakorlatban is alkalmazzuk, hatalmas minőségi fejlődés fog bekövetkezni a párkapcsolatunkban:

1. HOGYAN oldjuk meg a problémát?

Keressünk megoldást, ami mind kettőnknek megfelel. Lennie kell, gondolkodjunk együtt!

2. Mi az ÉN részem a konfliktusban?

Olyan soha nincs, hogy csak a másik hibázott. Minden egyes veszekedésben mi is benne vagyunk, mi is hozzá járultunk.

3. Nekem IS Igazam van és Neki IS Igaza van!

Vegyük fel a másik szemüvegét és nézzük meg úgy a világot. Ha megértjük a társunk álláspontját, azonnal változni fog a véleményünk.

Szívből kívánok Önöknek nagyon sok boldog, veszekedésmentes együtt töltött pillanatot!