Úgy érzi, partnere nem érti meg, nem fogadja el az Ön véleményét?

Írta: Novák Mónika és dr. Joó Antal

A házaspároknál meglepően sokszor előfordul, hogy egyikük úgy érzi, az ő véleménye nem rúg labdába a társáé mellett. Miből szűrik le ezt az elkeserítő véleményt?

Hát abból, ha visszatérően, rendszeresen kerül a következő helyzetek valamelyikébe, és mindig ugyanarra az elutasító reakcióra számíthat. Példaképpen soroljunk fel néhányat:

• társától eltérő vélemény kinyilvánítása
• gyerekneveléssel kapcsolatos kérdések megbeszélése
• társától eltérő vágyak kifejezése
• pénzügyek kezelése

Logikusnak tűnik a megoldás: egyszerűen közöljük társunkkal, amikor más véleményen vagyunk, mint ő. Pl.: Nem, én ezt másképp látom. Ha hasonló cipőben jár, bizonyára használta már ezt a megoldást. Most kérem, mielőtt tovább olvasna, gondolkodjon el rajta: Varázsmondatként működött? Hozta a kívánt megoldást?

Vizsgáljuk meg együtt közelebbről ezt a helyzetet. Mit érez egy társ, amikor fejéhez vágják: Ezt én másképp látom?

• Kompromisszum készséget?
• A véleménye meghallgatását?
• Azt, hogy egyenrangú és –jogú félnek tekintik?
• Épp ellenkezőleg! Azt gondolja, hogy
• nincs a másikban hajlandóság közös megoldás kereséséhez, úgy érzi,
• a véleményét rossznak tartják, sőt
• őt magát utasítják el,
• nem kap teret a társa mellett,
• és még ráadásul őt megítélve, mintha egy felsőbbrendű pozícióból tekintenének rá.

Valóban ilyen gondolatokat akarunk társunk felé közvetíteni? Persze, hogy nem! Minket az a cél vezérel, hogy közölhessük vele, ha valamiben tőle eltérő véleményt képviselünk. A kapcsolatunkat nem gyengíteni, hanem ellenkezőleg, megerősíteni szeretnénk. Mindkettőnknek joga és lehetősége legyen saját vélemény kialakításához. Az is fontos szempont, hogy ezenközben társunk megbecsülve érezze magát. Kapcsolatunkat tovább erősítjük azáltal, hogy egyenrangú félnek érezzük magunkat, miközben társunknak is biztosítjuk ezt az érzést.

Hogyan valósítsuk meg a gyakorlatban ezt a célkitűzést?

1. lépés: hallgassuk végig társunkat. Legyen lehetősége végigmondani, kifejteni a véleményét! Akkor is, ha eltér a miénktől. Sokan már itt elkövetnek egy hibát, azonnal „kiigazítják” társuk hibásnak vélt gondolatmenetét. Miért helytelen ez az eljárás?

Ha egy társ úgy érzi, nem volt lehetősége elmondani az érveit, nem fogadja el a kiigazítást sem, mert olyantól kapta, aki nem is ismeri teljesen az ő álláspontját. Tehát ebben a lépésben nincs más dolgunk, mint HALLGATNI.

2. lépés: éreztessük társunkkal, hogy megértettük őt. Hogyan tegyük?

Miközben beszél, teljes figyelmet szentelünk neki, nem sandítunk a tévére, a mobiltelefonunkra, nem futunk a konyhába. Ha befejezte, foglaljuk össze a hallottakat, ezzel megbizonyosodik róla, hogy eljutott a tudatunkba a mondandója. Tegyünk fel kérdéseket, minél pontosabban tájékozódhassunk a véleményéről. Biztosítsuk arról, hogy MEGÉRTETTÜK őt.

3. lépés: mindezek után rátérhetünk saját véleményünk kifejtéséhez. Mire figyeljünk közben?

• szelíden fogalmazzunk
• egyenrangú társként kezeljük
• ne akarjuk mindenáron meggyőzni, hogy nálunk van a „bölcsek köve”, úgyis jobban tudjuk nála
• keressünk közös pontokat a vitás kérdésben
• engedjük szóhoz jutni, adjunk lehetőséget neki a mi álláspontunk megismeréséhez
• a kérdéseire türelmesen válaszoljunk

Tudom, nem könnyű a vita hevében józanul, megfontoltan beszélni, mégis ezt tanácsolom, mert gondolom, Ön is tapasztalta már, hogy ezen az úton járva könnyebbé tehetjük az együttélést. Már azzal is óriási lépést teszünk, ha biztosítjuk társunkat arról, hogy eltérő véleményünk nem az ő elutasításáról szól!

A véleménykülönbségek megbeszélése fontos téma egy házasságban, de ne csak erről szóljon az együttélésünk! Minden bizonnyal Ön is felismeri és elismeri társa jól eső cselekedeteit, és ha a pozitív dolgok kihangsúlyozása többször megtörténik, mint a kritika, Önnek kiegyensúlyozott, harmonikus házassága van.