A házasság szerződés vagy szövetség?

Erre a kérdésre több válasz lehetséges. Néhányan azt mondják, a házasság az egy szerződés. Mások azt mondják, a házasság az szövetség, sőt kettős szövetség, egyfelől egymással, másfelől Istennel. És vannak akik úgy gondolják, hogy mindkettő egyszerre. A kérdés nem öncélú, hiszen azt vizsgáljuk milyen körülmények, feltételek mellett tartósabb, sikeresebb, boldogabb egy házasság? Érdemes ezt körüljárni és eközben figyelemmel lenni a házasságok válási statisztikáira, a csonka családokban felnövekvő gyerekek sorsára és esélyeire, a házasságot ugyan fenntartó, de abban szenvedő párokra és arra az egyre nagyobb tömegű időskorúra, akik végtelen magányban élik le életük utolsó éveit vagy évtizedeit.

Ha fogalmilag vizsgáljuk a kérdést, akkor a szerződés a felek kölcsönös egybehangzó nyilatkozata, amelyből kötelezettségek és jogok keletkeznek. És mi a szövetség? Valamely célra kötött egyezség, egyesülés, összetartás, együttműködés. Mielőtt tovább lépünk fogalmilag megpróbáljuk a párkapcsolatot és a házasságot definiálni. Mit értünk egyáltalán párkapcsolaton, a randizás, az együttjárás, az együttlakás, az élettársi viszony, a háromszög kapcsolatban lévő párok, az azonos neműek közötti kapcsolat az párkapcsolat, vagy mikortól igen, mikortól nem? Esetleg csak kizárólag a házasság a valódi párkapcsolat? Kérdezhetik. Miért, ez nem egyértelmű?

Igen, mindenki számára egyértelmű valami, kinek ez, kinek az. Leegyszerűsíthetnénk a kérdést oly módon, hogy a párkapcsolat, a házasság az, amit a benne szereplő két fél annak tart. E gordiuszi megoldáson egy kicsit túllépve tegyünk gondolat kísérletet mégis e fogalmak meghatározására.

„A párkapcsolat két ember határozatlan idejű szerződése, akik szeretik egymást, és örömüket lelik egymás társaságában.”

 „A házasság egy nő és egy férfi tartós szövetsége, akik szeretik egymást, és örömüket lelik egymás társaságában.”

Az látható, hogy a párkapcsolat egy jóval nagyobb halmazt ölel fel, mint a házasság. Nem is időzünk sokat a párkapcsolat fogalmánál, de az kitűnik, hogy a párkapcsolatba sok minden belefér. Vannak olyan országok, ahol még a jogalkotásba is bekerült, hogy a két ember lehet azonos nemű. A határozatlan idejű, azt jelenti bármikor felmondható, nincs egy életre szóló vagy bármely meghatározott időre szóló elkötelezettség benne. A szerződésen többnyire nem írásbeliséget értünk, egyszerűen annyit jelent, hogy a párok kimondva vagy kimondatlanul mindig kialakítanak valamilyen játékszabályokat a kapcsolatukra vonatkozóan. Amit rövidebb – hosszabb ideig betartanak egymással szemben. Tehát a párkapcsolat fenti értelmezésébe a randevútól a házasságig minden beleférhet, mert nem minden házasság tartós szövetség is egyben. A két definícióban közös: „akik szeretik egymást, és örömüket lelik egymás társaságában.”

A továbbiakban a házasságról osztunk meg gondolatokat, amelynek szereplői egy nő és egy férfi, akik között tartós elkötelezettség és szövetség köttetik. Akik tisztában vannak azzal, egy + egy az több mint kettő, azaz együtt sikeresebbek, boldogabbak, ezért készek kölcsönösen áldozatot hozni. Felelősséget vállalnak nemcsak kettejük kapcsolatáért, hanem a gyerekeik boldogulásáért.

A tartósság tekintetében, abból indulunk ki, tartós az, amit holtomiglan holtodiglan időtartamra kötnek.  Enélkül az elkötelezettség nélkül, az nem valódi, és nem érdemes belevágni. Gyakran hallani, mit számít a papír? A papír valóban nem sokat ér, de ami mögötte van az igen. Azt jelenti, hogy a párok egymás felé örökre kötelezettséget vállalnak, felelősen odateszik magukat, hisznek abban, hogy képesek együtt végigcsinálni és ezt vállalják a világ felé. Ez a legkomolyabb vállalás, amit az ember tehet.  Az anyagi szemléletű társadalom „vívmánya”, hogy köthető házassági vagyonjogi szerződés. Mit jelent ez? Azt, hogy kételyeink vannak, hátha még sem sikerül, nem vagyunk képesek felelősen dönteni és ha nem jön össze, legyen egy menekülési útvonalunk.

Szövetségen azt értjük, hogy a két ember nem csak szerződik, hanem olyan lelki, szellemi, spirituális és fizikai közösséget, egyesülést vállal, ami akkor is érvényben van, ami egy szerződésben előre sohasem rögzíthető. A szerződés konkrét kötelezettséget és jogokat keletkeztet, ami előre vélelmezhető, ami előre látható dolgokról szól, és ezért az rögzíthető pontról pontra. Mindaz amit nem tudunk a szerződésben rögzíteni, vagy nem rögzítettük abban, egy későbbi nem várt helyzetben a felek bármelyike azt mondhatja, hát erről nem volt szó. Ezt vállaltam, de ezt már nem.

Ezzel szemben a szövetség akkor is érvényben van és marad, amikor a szerződés minden pontja teljesült, azaz lejárt. Egy előre nem látható helyzetben is kitartunk egymás mellett. A szerződés véges dolog, a szövetség viszont élő, mert akkor is hatályban marad, ha a kiinduló feltételek jelentősen megváltoznak. A szövetség hozzáidomul a folytonosan változó élethelyzethez, anélkül hogy újra írnánk, kiegészítenénk, mintahogy azt a szerződések esetében szokás. A szövetség folyamatosan fennálló és kölcsönös szeretet és áldozatvállalás egymás iránt. A kötelezettségek mértékének pulzálása egymás között, azaz együttlevés jóban és rosszban.

Tartós szövetséget azok tudnak kötni, akik hitükben, hitrendszerükben és értékrendjükben közel vannak egymáshoz. Abból ritkán adódik probléma, hogy a paradicsomlevest egyikünk édesen, másikunk sósan szereti. Ugyanakkor ha vallásosságunkban, spiritualitásunkban elkülönbözünk, vagy eltérő súlyt kapnak az olyan értékek, mint a hűség, a bizalom, az őszinteség, az együttérzés akkor abból sem szövetség, sem tartósság nem alakul ki.

Talán sokan hiányolják konkrétan leírva a szerelem szót a meghatározásból: „akik szeretik egymást, és örömüket lelik egymás társaságában”.  Ez az egyszerű megfogalmazás tartalmazza a szerelmet, de utal rá, hogy a szerelem önmagában nem elegendő a tartós szövetséghez, ahhoz egy átfogóbb megközelítés szükséges. A szerelem mélyebb elemzése túl mutat a cikk határain. Itt most röviden két aspektust jelenítünk meg, egyrészt a szerelem időbeliségét és megjelenését a házasság időhorizontján. Másrészt ehhez kapcsolódva vizsgáljuk, hogy a házasságról ki hozza meg a döntést és vajon hogyan hat ez a házasság tartósságára, sikerére.

A szerelem a házasság időhorizontjában két kérdést érintünk, az egyik milyen hosszúságú, a másik, hogy mikor jelenik meg.  A szerelem, mint az egymás iránti elvarázsoltság tudatállapota időben jellemzően véges. Lehet, hogy anekdota, de Jung igen rövid időtartamban, állítólag 90 napban határozta meg a szerelem hosszát. A kutatások szerint maximum 1,5 év, tiltott esetben esetleg két év, bár olvashatunk olyan mérési eredményekről, hogy a szenvedélyes szerelem évtizedekig kitarthat. A szerelem érzése és ennek megfelelően hossza elég szubjektív, és ha elmúlik a rózsaszín köd, azaz reális valós képünk lesz a párunkról, a szerelem jó esetben átalakul és kölcsönös szeretetté, azaz az érzelmi mélységben (a szerelemben) történt változást követően is igaz: „szeretik egymást, és örömüket lelik egymás társaságában”. Szerelmesként könnyen fogadkoznunk, „örökké szeretni foglak.” Ennek igazi próbája az, amikor elmúlik a varázslat és csökken az illúzió, a másikra kivetített csodálatos tulajdonságok számossága és beteljesülésük mértéke.

Másfelől az időtartamon túl, nem elhanyagolható kérdés, mikor alakul ki a szerelem? A kapcsolat elején, közepén, végén, végig kitart vagy soha? Gondoljunk csak a házasságok két alaptípusára, az egyik a szerelmi, a másik un. elrendezett házasság, ahol nem a pár, vagy nem csak a pár dönt a házasságról, hanem jellemzően a szülők. Ne felejtsük el, hogy a szerelmi házasság a nyugati kultúrában még nem érte meg a száz évet sem. Azt meg végképp nem állíthatjuk, hogy egyértelműen bizonyítást nyert volna, hogy tartósság, boldogság, az utódok felnevelése, és az időskori magány tekintetében sikeresebb modell, mint az elrendezett házasság.

Alapvető és lényeges különbség a két típus között, ugye az egyik jellemzően önkéntes, míg a másik többnyire nem a leendő párok döntése, hanem általában a szülök döntése. A másik kérdés az, mikor következik be vagy következhet a házasság során be a szerelem. A szerelmi házasságoknál egyértelműen az elején, míg az elrendezett házasságoknál –ha egyáltalán bekövetkezik – az együttélés valamely későbbi szakaszában.

Abban se tévedjünk nagyot, ha azt hisszük a nyugati világban minden házasság szerelmi házasság. Ma is szereppel bír formálisan vagy informálisan a szülők befolyása, főleg azokban a körökben ahol jelentős vagyoni vonzata van a házasságnak, de nem kopott ki teljesen, hogy a házasulandók figyelembe veszik vagy épp elszenvedik a szülök meglátásait, véleményét. Olykor, ugyan egyre csekélyebb mértékben még vallási szempontok is szerepet játszanak.

Nehezen vitatható, hogy egy harmadik félnek, mondjuk a szülőknek jó értelemben nagyobb rálátása van a leendő párt és esélyeit megítélni, egyrészt mert a saját gyerekét ismeri és élettapasztalatából adódóan a leendő párról is reálisabb képe lehet, mint a szerelmesek egymásról kialakult irrealisztikus illúziójának. A szerelmes érzelmi állapotban hozott döntés több kockázatot rejt, mint a „pusztán” szeretetből hozott döntés.

Azt is vegyük figyelembe az elrendezett házasságok jelentős részében -az ezzel kapcsolatos hiedelmekkel ellentétben- a szülők nem ellenségei saját gyerekeinek, sőt. A „legjobb parti” nem csak kizárólagosan politikai, vagyoni, vallási alapokon nyugodott, hanem igyekeztek minél több hiteles információt szerezni a másik családjáról, hogy milyen emberek, mire lehet számítani velük a jövőben. A szülök számos alternatívát megvizsgáltak, nézték mennyire illenek össze a fiatalok, és nem feltétlenül egyből kellett választani. Nagyon félrevezető, ha a regények, filmek, rémtörténetek által feldolgozott és a valóságot jelentősen túl reprezentált tragikus házasságok alapján ítéljük meg ezt a kérdést. Végül megjegyezzük, hogy tetszik, nem tetszik a házasság ugyan a két ember között jön létre, de a párunk családjával is szót kell értenünk.

Ha a cikk elején jelzett sikermutatókat tekintjük (tartósság, boldogság, gyerekek boldogsága, időskori magány kezelése), nincsenek egzakt mérőszámok arról, vajon a szerelmi vagy az elrendelt házasság adja-e a jobb eredményt. A válások magas aránya, a csonka családok számossága, az ott felnövő gyerekek fejlődési problémái, az időskori magány növekedése ismertek, de szinte semmit nem tudunk arról, hogy ahol a válás nem létezik, ott vajon milyen a boldogtalan házasságok aránya, mintahogy azt sem tudjuk, hogy ahol elfogadott a válás, milyen arányú a kiszolgáltatottságból, és egyéb más szempontok miatt fenntartott házasságok száma.

A párkapcsolatokra, a házasságra komoly hatást gyakorol, hogy olyan fogyasztói – pontosabban élvezői- társadalomban élünk, ahol a használati eszközök döntő részét már nem javítják, egyszerűen kicserélik, kidobják, vesznek egy másikat. Sajnos ez a mentalitás terjed a kapcsolatok vonatkozásában is. Ha a párunkkal nehézségünk támad, akkor a kapcsolat újraépítése helyett keresünk valaki mást. A csalódás általában borítékolható, mert ugyanazok a konfliktusok ismétlődnek meg, amit nem tanultunk meg az első kapcsolatban kezelni. És újra feltesszük a kérdést, mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket ekkor elhagynak, milyen élet vár a magányos emberekre idős korukra?

Természetesen nem hisszük, hogy az elrendezett házasság, a szerelem nélkül induló kapcsolat a megoldás. A téma körbejárásának egyetlen célja, hogy tágítsuk a szempont rendszerünket. Egy pillanatig se higgyük, hogy bármelyik modell önmagában tökéletes és üdvözítő. Nem a döntés és a vele járó felelősséget kell átadnunk a szüleinknek. Amennyiben tartós kapcsolatra, végérvényes elkötelezettségre törekszünk, érdemes a kiválasztottunkon kívül párunk családját jól megismerni, a szüleink véleményét meghallgatni és amennyire lehet a rózsaszín szemüveg mögül reálisan rátekinteni a kiválasztottra és családjára. Miért fontos a leendő párunk családjának ismerete?

Ha figyelünk a családon belüli kommunikációra, viselkedésre, szokásokra, abból szinte teljes képet kaphatunk, hogy milyen lesz vagy lehet ugyanez a mi párkapcsolatunkban, azaz mire számíthatunk. Megismerhetők a minták, a szülő-gyerek, feleség-férj, a férfi-női szerepek. Sokan azt gondolják, egy megtapasztalt rossz minta tagadása, automatikusan biztosítja a jó létrejöttét. Ez óriási tévedés. A „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” mondás mögött mély bölcsesség van. Éljünk vele!

Összegezve: Olyan kapcsolatban, olyan házasságban gondolkodjunk, amely tartós, életre szóló szövetség, lelki, szellemi, spirituális és fizikai egyesülés nő és férfi között, akik szeretik egymást, és örömüket lelik egymás társaságában. Bármennyire is nehéz megtenni az euforikus szerelem állapotában, a döntés előtt legyünk nyitottak, türelmesek, adjunk időt a leendő párunk és családjának megismerésére. A hitünk és értékrendszerünk közelsége adhat erős bázist a tartós szövetséghez. Fontos, hogy az igent tudjuk kompromisszumok nélkül felelősen kimondani. Mindezek vezetnek oda, hogy saját boldogságunkkal együtt a gyerekeinké is megteremtődik, és az idő előre haladtával, sem a diszfunkciónális családok, sem az elváltak, sem a magányosok táborát nem szaporítjuk. Csak így érdemes szövetkezni a házasságra.

 

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését. Portálunk szerzői kizárólag a Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet által regisztrált párkapcsolati coachok, valamennyien a párkapcsolatok területén dolgozó segítő szakemberek.