„Én már megbocsátottam neki…”

Ezt a mondatot már többször mondták nekem nők és férfiak is a párjuk által elkövetett megbántásokkal kapcsolatban.

Volt közöttük enyhébb és durvább megbántás is, bár ez mindig nézőpont kérdése:

  • az egyik hölgy azzal kapcsolatban mondta ezt, hogy a párja megfeledkezett az évfordulójukról, és nem kapott virágot.
  • egy úr azzal kapcsolatban mondta ezt a mondatot, hogy a frissen festett falat a felesége összecsapta főzés közben.
  • de leggyakrabban akkor hangzik el ez a mondat az egyik fél szájából, amikor a párjuk megcsalta őt, és ezen már „túltette” magát.

A lényeg, hogy ez általában egy, a párjuk által elkövetett és már feldolgozottnak mondott megbántással kapcsolatban szokott elhangzani.

Ilyenkor mikor egy kicsit mélyebben belemegyünk a témában szinte mindig előbb, vagy utóbb kibújik a szög a zsákból. Még fáj az a seb, még bennük van a tüske.

De mi lehet ennek az oka?

Sokszor mosolyogva, nevetgélve jönnek elő ezek a feldolgozottnak hitt sérelmek. Ha mint kívülállók tekintünk ezekre a mosolygós párokra, akkor el is hisszük, hogy már megbocsátott a sértett fél, és minden rendben van.

Akkor szokott eltűnni a mosoly az arcokról, amikor megkérem, hogy részletesen mesélje el a sértett fél mi is történt. Ilyenkor, mikor felidézik a történteket, és egy picit újra átélik, akkor derül ki, hogy még sincsenek feldolgozva ezek a sérelmek. Sokszor feltörnek ilyenkor az érzelmek.

Ilyenkor van, hogy évek vagy akár évtizedekkel azelőtt történt esetekről van szó.

Hogy lehet az, hogy ennyi idő távlatából mégis fájhatnak ezek a „megbocsátott” sérelmek?

A Glant technika

Még mielőtt erre válaszolnék, engedjék meg, hogy megosszam Önökkel az egyik gyakorlatomat, amivel saját magamat szoktam lecsekkolni, hogy egy-egy negatív esemény hatással van-e még rám, feldolgoztam-e azt.

Ennek a lényege a következő.

Amikor valami igen negatív dolog ért engemet, amin nagyon felhúztam magamat, mert valami nem sikerült, vagy valaki (akár a párom is) megbántott engemet, tehát negatív érzések töltöttek el, akkor írok saját magamnak egy emailt, amiben részletesen leírom a körülményeket, a helyzetet. Leírom, hogy kik voltak ott, ki mit mondott, és azt is, hogy ez milyen érzetekkel (pl. görcsölt a gyomrom, nehezen nyeltem stb.) járt, és milyen érzelmeket, fájdalmakat keltett bennem.

Ezután szépen megpróbálom feldolgozni azt.

Majd előveszem az esetet mondjuk úgy 3-4 hét múlva. Elolvasom, hogy mit is írtam le. Ilyenkor megfigyelem saját magamat, előjönnek-e negatív érzések vagy nem.

Ha igen, akkor megfigyelem a mértékét, és hogy esetleg jönnek-e elő más érzések is, mint azelőtt.

Majd megint „várok” pár hetet, hónapot és újra elolvasom azt.

Egész addig veszem elő az esetet, ameddig már semmilyen negatív érzést nem kelt bennem az eset visszaolvasása.

Hogy mire jó ez? Arra, hogy rávegyem saját magamat arra, hogy ne csak eltemessem magamban a sérelmet, fájdalmat, hanem fel is dolgozzam azt.

Sokkal nagyobb erő kell a megbocsátáshoz, mint eltemetni a sérelmeinket!

Sajnos, a tapasztalataim alapján az emberek inkább eltemetik sérelmeiket, minthogy feldolgoznák azokat.

És az előző mondatommal meg is válaszoltam tulajdonképpen a fentebbi kérdésemet, hogy miért fájhatnak régi, a párunk által elkövetett, de már „feldolgozott” sérelmeink.

Egyszerűen azért mert nem dolgoztuk fel, csak eltemettük azt! 

Majd az idő mindent megold!

Ösztönösen sokunk a tudatos feldolgozás helyett eltemetjük a fájdalmainkat, sérelmeinket, gondolván az idő majd mindent megold.

Csakhogy az idő nem old meg semmit, ha nem teszünk érte, maximum elfeledtet. Ez csak azért nagy gond, mert jöhet egy esemény, vagy csak egy pillanat, ami eszünkbe juttatja a sérelmünket, és azonnal mélypontba kerülhetünk. Arról nem is beszélve, hogy nem tudunk így élve tiszta szívvel a párunkra tekinteni.

Az aki valóban megbocsátotta a sérelmét, azt nem fogja már negatívan érinteni az, ha felidézi a történteket.

De akkor, hogy lehet feldolgozni a párunk által elkövetett sérelmeinket, ha az idő nem segít?

Van egy jó hírem!

Nos! Szokták mondani, hogy a megbocsátás döntés dolga. Igen! Nagy igazság. De könnyű ezt mondani. Mint már említettem az idő nem oldja meg a gondunkat, csak elfeledtet. Az idő természetesen fontos tényező, mivel idő kell, hogy megemésszük a dolgokat.

Az őszinte megbocsátás az egyik legnehezebb önismereti dolog, folyamat. Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ez egyáltalán nem egyszerű, nekem sem megy mindig könnyen egyedül.

Viszont van egy jó hírem!

Párkapcsolatban élünk, nem vagyunk egyedül!

Több cikkemben is írtam már a kommunikáció fontosságáról, és arról is, hogy miként dolgozzuk fel sérelmeinket. Ettől függetlenül azért engedjék meg, hogy itt is leírjak pár gondolatot.

Sérelmeinket egyedül is fel lehet dolgozni, de ha a párunk megbántott, a hosszú távú kapcsolat szempontjából az az igazi megoldás, ha a párunk őszintén, arányosan és akár kárpótlás kíséretében bocsánatot kér tőlünk. Ha ez megfelelő módon történt párunk részéről a bocsánatkérés, akkor nagy eséllyel könnyebben feldolgozzuk a problémát, mint egyedül.

Ilyenkor az a lényeg, hogy ne eltemessük a gondunkat, hanem beszéljük meg társunkkal a megfelelő módon, foglalkozzunk a fájdalmainkkal, hogy valóban feldolgozzuk azokat.

Természetesen ez fordítva is igaz! Ha észrevesszük, hogy mi okoztunk párunknak gondot, akkor ne menjünk el ezen észrevételünk mellett. Fejezzük ki, hogy mennyire sajnáljuk, hogy megbántottuk, és beszéljük meg a dolgot. Segítsünk társunknak is feldolgozni a fájdalmait, sérelmeit.

Mert nem egymás mellett kell élünk társunkkal, hanem egymással és egymásért.

Ha jól csináljuk, akkor egy életen át társunk lehet a párunk, akár eltemetett sérelmek nélkül is!

Szép napot!

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését. Portálunk szerzői kizárólag a Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet által regisztrált párkapcsolati coachok, valamennyien a párkapcsolatok területén dolgozó segítő szakemberek.