Érdemes keresni társunkban a jót?

Írta: Dr. Knecht-Gothárd Kinga

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy előadáson, ahol a párkapcsolat volt a téma. Az egyik neves előadó az elvárásokról beszélt. Az elvárásokról, amelyeket a társunkkal szemben támasztunk. Ismerős önöknek?

• Ilyennek…olyannak kellene lenned!
• Mindig az ellenkezőjét csinálod!
• Soha nem azt csinálod…!
• Nem így, hanem úgy kellene tenned!

Először csak néhány fontos esetben vannak konkrét elképzelésünk, hogy hogyan kellene viselkednie a társunknak, majd egyre több helyzetben. Aztán észre sem vesszük, és csak arra figyelünk, mit csinál rosszul a másik, vagy meg rosszabb esetben, azt érezzük, mindent rosszul csinál! Hogyan lehet ezt megelőzni?

A fent említett előadó elmesélt egy történetet a háláról, amely nagy hatással volt rám, és elhatároztam, hogy teszek egy próbát. Hazafelé vásároltam egy díszes naplót, és másnaptól minden este elkezdtem beleírni, hogy miért vagyok hálás a férjemnek aznap. Öt hónapig, a születésnapjáig írtam minden nap! Mindenféle apróságokat, olyanokat hogy hálás vagyok, mert:

• reggel suttogva ébreszt,
• elmosogatja a kávés bögréjét,
• figyel arra, mikor kell az autómban olajat cserélni,
• lecseréli a téli gumit az autómon nyárira,
• lehajtja a wc ülőkét,
• esténként edz, (hogy nekem szebb legyen)
• fagyizni visz, stb.

Egy idő után azt vettem észre, hogy sokkal több dolgot tudok a naplóban felsorolni! Azzal, hogy a jóra figyeltem, sokkal jobbnak, szexibbnek, erősebbnek, férfiasabbnak láttam őt! Egyre figyelmesebb lettem vele, aminek hatására, az ő viselkedése is pozitívan változott! Mivel kerestem benne a jót, a szerethetőt, meg is találtam! Mire a szülinapján átadtam neki a naplót, majdnem teleírtam azt, az iránta érzett hálámmal! Miért is meséltem ezt el?

Egy kutatás szerint a társunk csupán elvárásunk 80%-nak képes megfelelni. A maradék 20%-kal nem tudunk azonosulni, nem tudjuk elfogadni. Sajnos mi emberek pont erre a 20%-ra koncentrálunk! Hiába van ott a 80% jó, nekünk csak a 20% rossz bántja a lelkünket, és nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy rossz társ van mellettünk! Aztán feltűnik egy harmadik, akiben elkezdjük látni a nekünk tetsző tulajdonságokat, elkezdünk vonzódni hozzá, elkezdjük azt érezni, hogy nem (az elvárásaiknak) megfelelő társsal élünk! De érdemes feláldozni egy kapcsolatot? Hisz ott is fennáll az a 80%-20% arány! Egy idő után ugyanúgy elkezdjük látni a minket zavaró 20%-ot! Mit tehetünk ez ellen?

Csak egyet tehetünk. Változtatni a hozzáállásunkon!

Az, hogy mit veszünk észre a társunkban az csak rajtunk múlik! A mi választásunk, hogy a 80% jóra, vagy a 20% rosszra fókuszálunk!

Arra, hogy érdemes keresni, és észrevenni a jót a társunkban, érdemes azért szeretni, tisztelni, elfogadni őt, aki! Szeretném alátámasztani Mark Twain ide illő idézetével:

„Az élet olyan rövid, hogy nincs benne idő

veszekedésre, bocsánatkérésre,

megbánásra, számonkérésre.

Csak a szeretetre van idő,

és ha szabad így kifejezni magam, csak egy pillanat van rá.”

Amennyiben szeretne hasonló cikkeket olvasni, látogasson el az oldalamra is.