Ha kirepülnek a gyerekek…

Írta: Tuifelné Véber Katalin

Mindenki életében vannak olyan helyzetek és életszakaszok, melyeket krízishelyzeteknek hívunk. A párok életében is vannak olyan mérföldkövek, melyek próbára teszik a minden napokat. Ezeket magunkban is nehéz feldolgozni, és párunkkal való kapcsolatunkat, is befolyásolja. Ilyen például a gyermekek kirepülése a családi fészekből. Ezek a krízishelyzetek az élet velejárói, igazából természetesek, de mégis sok-buktatóval járnak. Okozhatják a párok eltávolodását egymástól, végződhetnek végleges válással, de szerencsés esetben összekovácsolhatják a párokat. Nincs varázs recept, de vannak jó megoldások, melyek működnek.

Sajnálattal látom, hogy sokan teljesen bele ragadnak a szülői szerepükbe és ez az egyetlen, ami összetartja a párokat. A feladat, a napi rutin. Ha az utolsó gyerek is elhagyja a házat, akkor mindez eltűnik.  A nagy feladatok súlya alatt pedig elfelejtették, hogy párosan szép az élet, és főleg azt, hogy van élet.

És azután mi lesz?

Az üres fészek szindróma, ahogy a szakirodalom hívja. A feladatok, felelősség egyszerre megszűnik. Üresség és céltalanság. Ezért tartom fontosnak, hogy figyeljünk a jó példákra és készüljünk időben a bekövetkező változásokra.

TEKINTSÜNK POZITÍV LEHETŐSÉGKÉNT A HELYZETRE.

• A gyász az teljesen érthető, hiszen lezárult egy fontos szakasz az életünkben
• Legyünk nagyon büszkék magunkra, hiszen sikeresen önálló életre alkalmas gyerekeket neveltünk. Ez nem semmi teljesítmény.
• Legyünk gyermekeinkre is nagyon büszkék, hiszen képesek az önálló felelősségteljes életre
• Forduljunk ismét egymás felé, hiszen annak idején valamiért egymást választottuk. Idézzük fel azokat az időket és szép emlékeket.
• Válasszunk új célokat
• Tervezzünk közös programokat, utazás, színház, közös tevékenységek stb.
• Örüljünk a felelősség csökkenésének, a szabadságnak
• Gondoljuk meg mi az, amire nem volt időnk eddig, de szívesen kipróbálnánk, akár egyedül is, hiszen sajátmagunkra is kell időt fordítanunk
• Akár új karrier kialakításába is foghatunk
• Gyerekeinket kezeljük felnőtt egyenrangú partnerként, bízzunk bennük
• Semmiképp ne zavarjuk őket állandóan, határok között, de legyünk kapcsolatban egymással
• Néha csomagolhatunk a hazai ízekből, ez nekünk is jó érzés és a gyerekeknek is segítség, valamint a gondoskodó énünk jutalma is (nekem bevált)

Nagyon remélem segítettem néhány gondolattal örömteli napokat élni és élvezni az életet a maga szépségével és apró csodáival.

Sok boldogságot kívánok hozzá szeretettel!