Igaz mese

Írta: Birovits Zsuzsanna

Ismerek egy idősebb házaspárt. 46 év után találtak végre egymásra és házasodtak össze. Mit csináltak addig? Elmesélem. Kezdődjön egy igaz mese.

Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét országon is túl, az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túrt, élt egyszer egy lány és egy fiú.

Gimnazisták voltak, amikor a fiú elkezdett udvarolni a lánynak. Úgy, ahogy kell.

Sétáltak, beszélgettek, jól érezték magukat anélkül, hogy egy csók is elcsattant volna jó ideig..

Aztán elcsattant, de ennél több nem történt.

Telt-múlt az idő, és valahogy az Élet elsodorta őket egymástól, külön utakat szánt nekik a Sors.

Házasságban éltek, gyermekeik születtek, és jó pár évtizedig nem is találkoztak egymással.

A fiú sokat gondolt a lányra, mert úgy érezte, hogy Ő az, akivel élnie kellene valójában..

Történt 46 évvel később, miután a lány férje meghalt, és a fiú is elvált, hogy a fiú, aki akkor már érett férfi volt, arra sétált, ahol lakott a lány régen, és akkor is még. S hogy mit tett??

Egyszerűen csak becsengetett hozzá, anélkül, hogy bármit is tudott volna róla. Gondolta, megkérdezi, hogy van, mi történt vele az elmúlt évtizedek alatt.

Egy gyönyörű, csillogó tekintetű nő nyitott ajtót, aki ugyanúgy mosolygott, mint amikor a férfi utoljára látta.

Nagyon örültek egymásnak.

Ismét sétáltak kézen fogva.

Ismét beszélgettek.

Egy dolog, azonban megváltozott.

Mi volt ez???

Az, hogy a férfi MOST MÁR teljesen biztos volt abban, hogy ők egymáshoz tartoznak, és mindig is egymáshoz tartoztak…

Most nem hagyta, hogy elsodorja őket az élet, a politika, vagy a társadalom.

Most végre Ő DÖNTÖTT.

Megkérte az asszony kezét, aki igent mondott neki.

Aztán Hetedhétországra szóló lakodalmat csaptak és most is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

BIZTOS???

NEM!!!

Egy dolog biztos, és ma is igaz ebből a meséből. Az, hogy szeretik egymást.

Akkor is, ha a Férfi az elmúlt 46 évet akarja behozni…

Akkor is, ha nem akarja észrevenni, hogy a Nő közben azért Anya is lett, és önállóbb is…

Akkor is, ha a Nőt az Ő szerelme segítette meggyógyítani egy halálos betegségből…

Akkor is, ha dühkitörései vannak és megbántja a Nőt a szavaival…

Akkor is, ha nehezen viseli, hogy a Nőnek vannak gyerekei, unokái, akikkel szintén szeretne időt tölteni…

Akkor is, ha a Nő barátait legszívesebben elüldözné, hogy csak ő legyen mindig vele…

Akkor is, ha rosszul szeret…

És a Nő?

Akkor is szereti a Férfit, ha az csúnyákat mond neki…

Akkor is, ha elrohan pár napra…

Akkor is, ha a családja azt mondja, hogy küldje el a Férfit…

Akkor is, ha inkább egyedül lenne…

Akkor is, ha úgy érzi, hogy belebetegszik ebbe a házasságba néha…

MIÉRT???

Mert összetartoznak.

Mert szeretik egymást.

Mert ők még tudnak a másikért küzdeni.

Mert nekik azt tanították, hogyha valami elromlik, azt próbáljuk meg először megjavítani…

Mert a Sors, Isten vagy az Univerzum azt szeretné, hogy együtt legyenek és tanítsák egymást.

Figyelemre, elfogadásra, küzdelemre, feltétel nélküli szeretetre…

Ők még tudják ezt. Manapság azonban ezt már sokan elfelejtik, és egyik kapcsolatból ugranak bele a másikba, remélve, hogy az majd jobb lesz…

Örüljünk neki, hogy mi nem ebbe az utóbbi kategóriába tartozunk!

Mi a „mesés boldogságban”élők,de a” mesés boldogságért tevők”is vagyunk, akik nap mint nap teszünk azért, hogy jobban szeressünk.

Így volt, mese volt, mégis minden igaz volt…