Nem azért szeretem…

Írta: Tóth Adrienn

Miután már lehúztunk egymással 3-5-10 évet, esetleg még többet is kibírtunk, nyilvánvalóan hosszasan tudjuk sorolni párunk idegesítő és hozzánk egyáltalán nem passzoló tulajdonságait, amiktől a falra mászunk.

• Nem bír reggel kikászálódni az ágyból, így minden indulás egy horror kapkodásba fullad;
• Képtelen az anyját helyretenni, pedig a háta mögött ő is belátja, hogy a mama túlságosan beleszól a dolgaiba;
• Pofákat vág az olyan táncos eseményekhez, amelyek max. 2x egy évben adódnak és amiért Te, a feleség odavagy;
• Kétségbeesik, ha neki kell egy estét levezényelni a gyerekekkel: nem találja fel magát a konyhában, elcsúszik a fürdés, a gyerekek átveszik az irányítást és persze mindenki jóval később kerül ágyba, esetleg még csak nem is a sajátjába;
• A fűnyíráson kívül semmilyen ház körüli munkában nem jeleskedik, stb, stb…

Mindenkinek van ilyen listája, persze más-más „idegesítő” dolgok kerülnek fel rá.

Amikor ezekkel telítődik a fejünk, amikor hosszú kezd lenni a lista, ami a párunk elmarasztalásáról szól, olyankor kapjunk észbe és nyissunk egy új oldalt a következő felirattal:

Azért szeretem, mert:

• hétvégenként ő készíti el nekem a reggelit;
• egyáltalán nem bánja, ha hosszasan tollászkodom a fürdőszobában;
• nem számolgatja, mennyit költök saját magamra;
• nem éget le a barátnőim előtt, sőt igazi jó fej, ha rövid időt együtt vagyunk velük;
• végtelen türelemmel magyarázza el negyvennegyedszer a matekot a fiunknak;
• lehet, hogy nem teszi helyre a saját anyját, amikor én úgy gondolom, hogy ideje lenne, de ugyanakkor nem szól be az én anyámnak sem és tolerálja a mi sokszor viharos jeleneteinket;
• nem kéri számon, hogy megint olyat főztem, amit a gyerekek szeretnek és ő ki nem állhat;
• a legkapkodósabb reggelen sem mulasztja el, hogy megöleljen indulás előtt, stb…

A lista itt is hosszú lesz, sokkal-sokkal hosszabb, mint a másik lista volt. Mert alapvetően szeretem, őt választottam és nem véletlenül. Vele akarok élni és rögtön ki is javíthatom a másik listámon a címet: utálom benne, hogy „Nem azért szeretem, mert” listára.

Bárkit választottam volna, X év együttélés után lehetne listát írni róla is. Kapcsolat – és szeretetromboló hatású az, ha mindig az elégedetlenségeinket vesszük csak sorra, hisz ezzel a negatív érzelmeket és a kifogásainkat erősítjük. A sok-sok pozitív érzésről tudomást sem veszünk.

Valahogy úgy vagyunk összerakva, hogy a sok jóról azt gondoljuk, az az alap, szót sem érdemel, az jár. Minden, ami pozitív, csak akkor tűnik fel, ha valamiért elveszítjük. Ha már nem úgy kapjuk, ha már nem úgy csinálja a másik. Akkor biztosan feltűnik, hogy milyen jó volt „amikor még…”.

Tanuljuk meg értékelni párunk számunkra kedves tulajdonságait és párunktól megszokott pozitív gesztusokat addig, amíg részünk van benne!

Erősítsük meg magunkat azzal, hogy mindezeket észrevesszük és erősítsük meg őt azzal, hogy ezeket szóvá tesszük neki!re
Boldog lesz, hisz ki ne szeretne pozitív visszajelzést kapni akár egy apróságról, amire nem is számít, mondjuk ilyenformán:

• „ez nekem olyan jó…”,
• „ezt köszönöm neked…”,
• „hálás vagyok, amiért te ezt így csinálod, nem felejted el, megteszed értem, stb…”

Átsegít a nehezebb időszakokon, ha erősítjük egymást efféle értékelésekkel.

Ha a párkapcsolatunkat és az egymás melletti elköteleződést komolyan vesszük, akkor bizony minden alkalommal, amikor az elegem van és „utálom benne listánkat” puffogjuk magunknak vagy másnak, ha kiadtuk magunkból a mérgünket (ami nem elítélendő) mindig vegyük elő a másik listát és fussuk át ezt is: „azt szeretem benne” lista. Milyen jó, hogy van ilyen listám! Egy csomó dologért szerethetem a páromat, milyen jó ezzel szembesülni.

Sokkal könnyebb lesz visszatalálni a belső harmóniánkra, és szeretettel fordulni a párunk felé a következő találkozáskor, még akkor is, ha legutoljára úgy is váltunk el, hogy „a falra mászom tőled”.