Párkapcsolatban élőknek – magányosan – nem ajánlott!

Aki valaha részt vett valamilyen önismereti, személyiségfejlesztő tanfolyamon, ezoterikus, spirituális továbbképzésen vagy akárcsak egy jóga órán, annak bizonyára feltűnt két dolog. Először is azt tapasztalja, hogy a nők sokkal nagyobb számban vesznek ezeken részt, mint a férfiak. Másodszor, ha előfordulnak is férfiak, az már fehér holló gyakoriságú, amikor párok együtt járnak ilyen típusú foglalkozásokra.  És miért van ez így? Talán azért, mert a nők sokkal jobban érdeklődnek ezen témák iránt, míg a fiuk a „bányában dolgoznak” 🙂 Azzal viszont kevesen számolnak, hogy ezek az arányok milyen következményekkel és kockázatokkal járnak a párkapcsolatok, különösen a házasságok harmóniája és jövője szempontjából. Ebben a cikkben erre a kérdésre keressük a választ.

A mozifilmek vetítése előtt általában kiírják: „X éven aluliaknak nem ajánlott”, de ha egy párkapcsolatban élő, egyedül vág neki egy önismereti, spirituális, szellemi útnak, senki sem figyelmezteti: „Párkapcsolatban élőknek –magányosan- nem ajánlott.”  Miért fontos ez?

A párkapcsolat kezdeti szakaszában a párok nagyjából azonos és kiegyenlített önismereti szinten vannak, értékrendjük közel van egymáshoz, ha nem így lenne, akkor a kapcsolódás többnyire ki sem alakulna vagy nagyon rövid életű lenne. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a pár egy adott szinten, egyensúlyi felnőtt-felnőtt kapcsolatban van. Közösek az ideálok, célok, magas az egymás iránti elfogadás, szeretet és harmónia van. És nem elhanyagolható, hogy a szerelemben minden szép és jó tulajdonsággal felruházzuk a másikat, ami azt a képet sugallja, mennyire egyformák vagyunk.

Tegyük fel, a házastársak egyike úgy dönt szeretne önismeretben fejlődni, és miután harmónia van közöttük, meg is beszélik egymással: „Menj csak drágám arra a tréningre, segítlek és támogatlak ebben.”  Sőt jó esetben, a magát képző fél meg is beszéli párjával, hogy mit tanult, mi történt, és a másik őszintén kíváncsi is. És minden jó szándék ellenére itt kezd kettejük között egy eleinte láthatatlan rés támadni. Hogyan keletkezik ez a rés?

Egy egyszerű példa. Ha elmegyünk moziba és látunk egy nagyon szép, megérintő filmet. Hazamegyünk és elmeséljük a párunknak, vajon a mi átélésünkből mennyit tudunk átadni? A töredékét! Ugyanígy, egy önismereti csoportban, ahol több órát töltünk együtt másokkal, mennyit tudunk abból átadni? Ha csak a képzésen eltöltött időtartamot nézzük, meddig és mennyit vagyunk képesek erről a párunkkal otthon beszélgetni? A töredékét!

Ami még fontosabb, elindulnak olyan tudattalan folyamatok bennünk, amelyeket ha akarnánk, akkor sem sikerülne átadni. A belső szubjektív, ám nagyon is valós élményeinkről gyakorlatilag csekély az, amit át tudunk adni a másiknak. Átélünk aha élményeket, megértünk múltbeli történéseket, kezdünk rá látni saját magunkra, a párunkra és kettőnkre, majd jó esetben elkezdünk változni és nem a társunkat nyomasztjuk a változással.

Aztán telve jószándékkal mégiscsak próbáljuk rávenni a párunkat, hogy, lássa be, hogy itt-ott hibásan gondolkodik, cselekszik, változnia kéne. Az esetek döntő részében ez nem sikerül, hiszen ő nem ment át azokon a folyamatokon, amelyeken mi egy hozzáértő segítségével heteket, hónapokat dolgoztunk magunkon. Egyszer csak azt vesszük észre, szaporodnak a konfliktusok, a párunk már nem olyan lelkes, amikor egy hétvégére ott hagyjuk a gyerekekkel.

Rájövünk, hát a párunk nem egészen olyan, mint ami mostani önmagunkhoz illene. A párunk meg nem érti, miért növekszik közöttünk a feszültség. A kezdeti harmonikus felnőtt-felnőtt kapcsolat átalakul küzdelmes „szülő-gyerek” „tudó-nemtudó” kapcsolattá.

Még nagyobb veszélynek van kitéve a kapcsolat, ha akkor fogunk egy önismereti programba egyedül, amikor már nyilvánvaló megoldatlan konfliktusok alakultak ki a párunkkal. Előfordul, hogy a párunkkal való megbeszélés nélkül vagy akár tudta nélkül, a háta mögött próbálkozunk terápiával, tréninggel, tanfolyammal. Ezeknek az egyoldalú próbálkozásoknak a kimenete többnyire kezelhetetlen konfliktusok sora, bennrekedés egy diszharmonikus kapcsolatban, eltávolodás, elhidegülés, hűtlenség, válás és csak kivételes esetekben valósul meg a kapcsolat újjáépítése. A kivételes eset a záró bekezdésben olvasható.

A párkapcsolat jövője szempontjából tehát óriási jelentőségű, hogy ha belevágunk egy ilyen önfejlesztésbe, akkor azt a párunkkal tegyük együtt. Feltehetően kevesen érzik annak a súlyát, hogy milyen frontális támadás éri a párkapcsolatot, amikor a pár egyike, és csak egyike indul el az önismeret, önfejlesztés és spirituális fejlődés útján.

Félreértés ne essék, nem lebeszélni szeretnénk bárkit is az önismeretének fejlesztéséről, épp ellenkezőleg, a legjobb amit tehetünk magunkért. Ugyanakkor, ha benne vagyunk egy párkapcsolatban és egyedül haladunk, akkor számolnunk kell a fenti kockázatokkal.

Ma óriási a kínálat a pszicho-ezo-spiro-bió piacon, mintahogy a minőség is széles skálán mozog. Az önismereti, terápiás és spirituális műhelyek ajtajáról hiányzik, az a fontos figyelmeztető tábla: „Párkapcsolatban élőknek –magányosan- nem ajánlott”.  Fontos lenne, hogy érdemben felhívják a figyelmet arra, ha van párod, gyertek együtt. Ha a célod a párkapcsolatod rendbe hozása, fenntartása, fejlesztése, akkor gyertek együtt. DE mi van, ha ezt nem teszik meg?

Ha nem figyelmeztetnek, akkor tudjunk arról, ha egyedül lépünk be ezen az ajtón, akkor mire számíthatunk, milyen kockázatokat vállalunk fel a párkapcsolatunkban.

Akiben kétely merülne fel, hogy nincs ilyen kockázat, az tegyen fel egy egyszerű kérdést a párkapcsolatban élő csoporttársainak, akik egyedül vesznek részt bármilyen önismereti vagy spirituális képzésben. „Miért vagy itt egyedül?” Nem biztos, hogy a kérdésre pontos választ kapunk, de az elég hamar kiderül, hol tart párjával a harmónia és boldogság terén és még a kapcsolat esélyei is jól bejósolhatók.

Az alapkérdés az, hogy mi a célunk, mi a prioritás, mindenáron csak én (ego) vagy csak a másik (áldozat szerep) a fontos. Vagy a kapcsolat a fontos, amiben egyaránt jól érzi magát az én, a másik és a mi. Mit tehetünk?

Ha megnyerhető a párunk, feltétlenül csináljuk együtt! Ha nem vállalja a párunk, akkor dönthetünk úgy, hogy elhalasztjuk a saját egyéni utunkat, vagy keresünk olyan lehetőséget, amely a párunk számára is elfogadható, azaz haladjunk lassabban!

Visszatérve a kivételes esetre. Ha mégis belevágunk egyedül, legyünk tisztában vele mire vállalkozunk, mit kockáztatunk. Osszunk meg minél többet a párunkkal, de csak annyit adjunk tovább, amire és ameddig van benne őszinte kíváncsiság és fogadókészség. A nyomulás ellenállást szül. Magunkon dolgozzunk, a párunkat ne próbáljuk megváltoztatni. Ez esélytelen. Ha hiteles a mi belső változásunk, akkor az idővel elindíthat benne is pozitív folyamatokat és esélyt ad a további együtt haladásra, együtt fejlődésre. Mindvégig legyünk őszinték önmagunkhoz, hogy mindaz amit csinálunk, az csupán önigazolás és feladása a kapcsolatunknak vagy mély hittel és meggyőződéssel  dolgozunk kapcsolatunkért, közös boldogságunkért.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy mindent, mindig együtt kell csináljunk és nem lehetnek vagy ne legyenek egyéni céljaink. Lehet egyéni célunk, sőt kell is hogy legyenek. Például megtanulunk búvárkodni, lovagolni, eljárunk kondi terembe, focimeccsre, nyelvet tanulunk, képezzük magunkat  szakmánkban vagy új szakmában, lehetnek egyéni hobbijaink, ezek az un. szakmai és/vagy hobbi képzések mind rendjén vannak, ha egyébként vannak közös céljaink, tevékenységeink is. Ami kockázatos, ha elindulunk egyedül önismereti, spirituális utakon és egyszercsak azt vesszük észre és kérdezzük magunktól: „Ki ez az ember mellettem? Nem tudom mit kezdjek vele? Már nincs semmi közös bennünk, semmi nem érdekli, ami nekem fontos, elmaradt tőlem és nem is akar velem haladni.” Mi történik? Megváltozik az értékrendünk, másképp látunk önmagunkra és a világra, ami a kezdetekkor még közel azonos szinten mozgott. Innen elég nehéz megmenteni a kapcsolatot.

Összegezve: a különféle szakmai, hobbi képzések nem vagy alig változtatják meg értékrendünket, tehát ezekre kis kockázattal járhatunk egyedül. Ugyanakkor az önismereti, spirituális, terápiás egyéni próbálkozások az esetek nagy többségében jelentősen megváltoztatják értékrendünket, az életről, a transzcendenciáról szóló elképzelésünket, ami szinte lehetetlenné teszi a harmonikus együttélést. Tehát ezeket az utakat célszerű együtt bejárni. Ne feledjük, amikor anno kimondtuk a boldogító igent, a holtomiglan-holtodiglanra, nem abban állapodtunk meg, „ugye drágám mantrázol, jógázol vagy meditálsz … velem napi öt órát?” 🙂

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Megismertem és elfogadom az Adatvédelmi Tájékoztatót.
Hozzájárulok, hogy hasznos tananyagokat, ajánlatokat küldjenek e-mail címemre.

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.