„Nem akartam megbántani, csak önkĂ©ntelenĂĽl kicsĂşsztak a számon ezek a szavak.” „Csak viccelni akartam, nem is Ă©rtem, hogy miĂ©rt vette Ăgy a szĂvĂ©re.” TĂ©nyleg minden megbántás csak a puszta vĂ©letlen műve?
TovábbÜlök egy kávézóban, és épp a reggeli kávémat kortyolgatom a napi teendőimet tervezgetve, mikor leül a szomszédos asztalhoz egy pár. Kisvártatva odalibben az asztalukhoz széles mosollyal a pincér. Ekkor még naivan azt gondolhatta, hogy ez a rendelésfelvétel sem lesz több a kisujjából kirázott rutin feladatnál.
TovábbMinden egyes nap, számtalan alkalmunk van arra, hogy eldöntsük, mit kezdünk magunkkal, mit hozunk ki a napunkból. Bármit választhatunk, hisz felnőttek vagyunk. Ezeket a döntéseket többnyire nem tudatosan hozzuk, legalábbis abban az értelemben nem tudatos, hogy az milyen hatással van a párkapcsolatunkra.
TovábbMinden ember egyedi, és saját életében egyedi konfliktusokat tapasztal. Mivel az egyediség többek közt a különböző személyiségbeli eltérésekből fakad, a hétköznapi helyzetekben is eltérően működünk. Nem egyformák a pénzkezelési elveink, gyermekneveléssel kapcsolatos elképzeléseink, szexuális szokásaink.
TovábbA mondás szerint „bármilyen gyorsan is haladsz, nem fogsz megĂ©rkezni, ha nem tudod, hová tartasz.” Mennyire igaz állĂtás ez!
TovábbA jó beszélgetések! A minap olvastam egy kutatást, amely az együtt élő párok kommunikációs szokásait vizsgálta. A kutatás szerint a legalább 5 éve együtt élők, átlagosan heti fél órát beszélgetnek egymással. Igen, jól olvasod: heti fél órát! Ez számomra döbbenetes eredmény!
TovábbSokan azt mondják, „A bocsánatkĂ©rĂ©s, esĹ‘ után köpönyeg” vagy, hogy „A dolgokat alapvetĹ‘en jĂłl kell csinálni, nem elszĂşrni Ă©s akkor nincs miĂ©rt bocsánatot kĂ©regetni” esetleg: „A bocsánatkĂ©rĂ©s semmit nem tesz jĂłvá” – EzeknĂ©l a tĂpusĂş embereknĂ©l nem rossz szándĂ©k lelhetĹ‘ fel, hanem egy fĂ©lreĂ©rtĂ©s. MáskĂ©pp gondolnak a bocsánatkĂ©rĂ©sre Ă©s/vagy a veszekedĂ©sre, mint az a tábor, […]
TovábbKisgyerekkorunktól fogva arra nevelnek minket a szüleink, hogy ha (meg)bántunk valakit, kérjünk tőle bocsánatot. De mi a helyzet, ha a bocsánatkérés nem jön könnyedén? Netalántán, ha egyáltalán nem megy? Ön tud bocsánatot kérni? Na és a párja? És ha bármelyik kérdésre nem a válasz, lehet-e ezen változtatni?
TovábbAz a gond a kĂ©szen kapott „igazságokkal”, hogy mivel sokszor Ă©s idejekorán, gyerekkĂ©nt halljuk Ĺ‘ket, ezĂ©rt el sem gondolkodunk rajta, hogy van e valĂłságalapja a benne foglalt állĂtásnak. Ily mĂłdon akkor is hathatnak ránk, ha nem akarjuk.
TovábbEgĂ©szen kicsi gyerekkorunktĂłl fogva belĂ©nk nevelik, hogy mennyivel jobb, nemesebb, szebb dolog adni, adakozni, mint örömmel kapni. Aki kapni szeret, az önzĹ‘, magát feljebbvalĂłnak gondolĂł szemĂ©lyisĂ©g, mĂg a szerĂ©nyebb, adakozĂł termĂ©szet, kedves s Ă©rtĂ©kes ember viselkedĂ©sĂ©rĹ‘l árulkodik.
TovábbKĂĽldetĂ©sĂĽnk, hogy párkapcsolatban Ă©lĹ‘ OlvasĂłinknak olyan gondolatokat Ă©s tanácsokat közvetĂtsĂĽnk, amelyek elĹ‘segĂtik hosszĂştávon is boldog párkapcsolatuk kialakĂtását, megtartását vagy megmentĂ©sĂ©t.