Hogyan viszonyuljunk a gyászhoz?

Az egész országot mélyen megrendítette a magyarországi buszbaleset tragédiája, amelyben 16-an életüket vesztették, a többiek súlyosabb, vagy kisebb sérülésekkel, de túlélték a balesetet…..Gimnazista diákok, és tanáraik. Leírhatatlan, nincsen rá szó. Mert ok nélkülinek tűnik, ebből adódóan felfoghatatlan. Meg akarjuk érteni a megérthetetlent, de még el sem hisszük, hogy ez megtörténhetett. Ilyen közel hozzánk, pont velünk és velük. Sorakoznak az elménkben a nagy betűs MIÉRTEK, és nem igazán lelünk választ. A gyászolók között akadnak talán olyanok, akiknek van mibe kapaszkodni most ezekben az elárvult percekben, órákban, napokban, hónapokban, vannak, akiknek nincs, de egy biztos, a pszichológusokon, és gyászfeldolgozást segítő szakembereken felül nekünk is SEGÍTENÜNK KELL A GYÁSZOLÓKNAK  a trauma feldolgozásában.

HOGYAN KÖZELÍTSÜNK A TÚLÉLŐK ÉRZELMEIHEZ?

Félelem, szorongás, bűntudat. Ezek az érzések hatják át gondolataikat. Visszatérő képek, a baleset minden másodpercének látványa, átélése, a „mi lett volna, ha…” érzése gyötri őket, amelyben a túlélők beszéltetése az eseményekről kifejezetten ártalmas, mert arra készteti őket, hogy újra, meg újra átéljék a velük történteket.

  1. számú tanács: Ne beszéltessük a túlélőket az őket ért tragédiáról, mert traumatizál.
  2. „Miért pont Ő halt meg? Azért halt meg Ő, hogy én életben maradhassak?” „Ha nem küzdök azért, hogy oda ülhessek ahol ültem, akkor én lennék most halott…” Ezek kőkeményen elménkbe hasító felismerések, jön az önvád, a bűntudattal teli gondolatok, melyek szüntelenül gyötörhetik a túlélőket. Ezzel kapcsolatosan annyit tehetünk, hogy tudatosítjuk bennük, hogy a túlélésük nem mások hátrányára történt. Erősíteni kell bennük a hitet, hogy mindennek meg van az egész pontos oka, hogy mi miért pont úgy történik, és nem másképp. A gyászmunka alatt és azt követően az elfogadás képességének van borzasztó nagy szerepe és annak, hogy abból, ami történt mi az, amit magammal tovább viszek, mi az, amit tanultam belőle, általa. Mert akarva, akaratlanul mindent megváltoztat bennem ez a történés….
  3. A cél a pszichés stabilizálódás lenne, a feszültségoldás és a feldolgozás segítése, amihez elengedhetetlen a szakemberek kitartó odaadása és hozzáértése. A kérdés csak az, hogy túlélőként hogyan döntök? Benne ragadok a traumás állapotban kockáztatva a post traumás stressz szindróma létrejöttét, vagy pszichésen stabillá válok a kapott segítséggel és tovább viszem az áldozatok által tanított leckéből a tudást, vagyis egy szeletet belőlük. Rajtam, túlélőn is sok múlik!

HOGYAN KÖZELÍTSÜNK AZ ELHUNYTAK GYÁSZOLÓIHOZ?

Az áldozatok hozzátartozói hihetetlenül nehéz időszaknak néznek most elébe. Különböző emberekként, különbözőképpen reagálunk bizonyos szituációkban, ezért nincsen arra vonatkozó iránymutatás, hogy mi a „normális” reakció ilyenkor.  Egyet biztosan állítanak a szakemberek: katasztrófahelyzetben bármi belefér, bármit csinál, akármilyen szélsőségesen is reagál a hozzátartozó, az normálisnak mondható. Akkor van baj, ha ez az állapot fennmarad. Ezt elkerülendő a szakemberek segítsége itt is elengedhetetlen. A gyászmunka fontos, mert a trauma ennek hiányában fennmarad, nem kerül feldolgozásra, ami mély depresszióhoz, vagy pszichoszomatikus megbetegedéshez is vezethet.

A gyászolók tágabb környezetében élőknek (munkatársak, szomszédok, 543. facebook ismerős….) figyelmét felhívják a szakemberek, hogy az együttérzésük és segítségnyújtási vágyuk akár ellentétes hatást is kiválthat a gyászolók lelkében, félelmet, ijedtséget generálhat bennük. Erre is fel kell készülni. Rendben, de mit lehet ilyenkor tenni? Honnan tudjam, hogy mivel teszek jót, hogyan viselkedjem a gyászolóval szemben?

  1. Kevés kérdést tegyünk fel, ne rohanjuk le! Hagyjuk, hogy inkább Ő beszéljen, ha akar és annyit mondjon el, amennyit akar.
  2. Sokan magunk sem tudunk mit kezdeni a halál témakörével, így inkább kerüljük az elmúlással közvetlenül találkozók társaságát. Vannak helyzetek, amikor mégsem tudjuk elkerülni a gyászolóval való kontaktusba kerülést. Erre az esetre a tanács: semmiképp se hagyjuk Őt és a fájdalmát figyelmen kívül.
  3. Biztosítsuk a gyászolót arról, hogy mellette állunk és bármire szüksége van, minket kereshet, segítünk.

A gyászolók szűkebb környezetében élőknek viszont jelentősebb szerep jut a gyászmunkában, ugyanis ők érzelmileg is közelebb állnak a gyászolóhoz, jobban ismerik minden rezdülését, ezért a segítségnyújtás időzítését és mikéntjét ügyesebben be tudják határolni. Fontos azonban itt is megemlíteni, hogy a túlzott gondoskodás és a segítség erőszakolása itt is visszájára sülhet el.  Viszont a közeli hozzátartozóktól a gyászoló az érzelmi kötődés okán sokkal könnyebben elfogadja a segítséget. A veszteség élményének feldolgozását azonban siettetni nem szabad! A gyászidő általában ½ – 1 év közé tehető. Közeli hozzátartozóként, ha 1 éven túl is azt látjuk, hogy a gyászoló megrekedt a trauma feldolgozásában, akkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy szakemberhez irányítsuk a gyászolót, hiszen ezzel tudunk a legtöbbet segíteni Neki.

 

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését. Portálunk szerzői kizárólag a Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet által regisztrált párkapcsolati coachok, valamennyien a párkapcsolatok területén dolgozó segítő szakemberek.