A házasság boszorkánykonyhája, avagy a párkapcsolat 5 íze

Írta: Gábor Adrienn

Ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk, akkor egy átlagos étkezés során legalább 5 különböző ízt juttatunk a szervezetünkbe. Amikor megházasodunk, csak 2-re koncentrálunk, így amikor megérezzük a másik 3-mat, kétségbe esünk. A tartós párkapcsolat azonban olyan, mint az ínyenc konyha: tele van érdekes fűszerrel és ízzel. A falat néha ugyan savanyú, néha keserű, néha meg csíp, de ezek az ízek mégiscsak kellenek a teljes ízélményhez. Ön most éppen mit érez a házasságában?

A három alapízt (édes, savanyú, sós) mindenki kapásból fel tudja sorolni. Kis gondolkodással beugrik a keserű is, de van még egy, amiről viszonylag ritkán esik szó, pedig már 1908-ban felfedezte egy japán kutató. Ha az ízeket lefordítjuk a házasság, a tartós párkapcsolat nyelvére, akkor rájövünk, hogy mindegyikkel találkozunk, csak nem mindegy, milyen koncentrációban!

#1 A párkapcsolat első íze: az édes

A szerelem és a szeretet íze. Ez az élet édessége. Amikor a párunk „tökéletes”, amikor boldogok vagyunk, amikor szárnyalunk, és amikor el sem tudjuk képzelni, hogy ez az érzés idővel megváltozhat. Pedig meg fog. A Nagy Szerelem tüzes érzete óhatatlanul lecsillapodik, viszont jó hír, hogy átveszi helyét a Kályhameleg Szeretet, ami melegen tartja a szívet és a lelket – és jó esetben a testet is. És itt jön a második íz.

#2 Umami

Mond ez Önnek valamit? Ez egy japán szó, a jelentése: finom íz. Bevallom, én csak nemrég hallottam erről az ízcsoportról, de kétségtelen, hogy már régóta „ismerem a fajtáját”, hiszen ott van szinte minden élelmiszerben, amit feldolgozva fogyasztunk. A nátrium-glutamát (E621) és az aszparginsav is ezt az ízt tartalmazza nagy koncentrátumban, ami olyan nagyon finom, hogy kétségtelenül „hozzá akarunk szokni”, még akkor is, ha persze tudatosan elutasítunk mindent, ami mesterséges. Elsősorban a Távol-Keleten ismert ez az ízcsoport, ezért nevezik „kínai íznek” vagy „húsíznek” is. A mi égtájunkon „erőteljesen kellemes íznek” írják le a szakértők. Fordítsuk le: a házasságban a testet-lelket megrengető, „petárdás” szexuális élmény lehet ez az umami, amiből mindig több és több kell. Ugye, az Ön házassága is tartalmaz – legalább nyomokban ‒ belőle?

#3 A kétesélyes íz

Ismerjük a népmesét, amikor a király megkérdi a leányait, mennyire szeretik őt. Egyikük azt mondja, mint galamb a tiszta búzát, a másik úgy szereti, mint nyárban a tiszta szellőt, a legkisebb meg, mint a sót. A király elkergeti, egy királyfi azonban rátalál az erdőben, azonmód el is veszi, és élnek nagy boldogan, míg meg nem halnak. Az öreg királynak is leckét adnak, aki megérti a tanítást, és végül a legkisebbre hagyja fele királyságát. Szóval, a só… Ha nincs só, ízetlen az étel. Ha nincs íz, üres az élet. A házasságnak is van „sava-borsa”: az a cél, hogy merre tartunk, hogy miért maradunk együtt, miért jó nekünk pont a társunkkal együtt lennünk, és így tovább. Ez tehát egy nagy kategória. Mint ahogy só nélkül nincs íze a húsnak, úgy cél és „misszió” nélkül sincs jó házasság.

Persze, mint ahogy a fűszerezésnél, úgy a házasságban is igaz: a túl sok só, a túl nagy elvárások, a túl nagy célok, és minden olyasmi, amit a társunk túlzásnak értékel, egészségtelen!

#4 A csalódás íze

Ha túl sokáig tartogatjuk a húslevest a hűtőben, mert épp mást ennénk, kisvártatva megsavanyodik. Ha túl sok sérelmet halmozunk fel magunkba zárva, egy idő után mi is belesavanyodunk a házasságba. A házasság savanykás íze akkor jelenik meg, amikor rájövünk, a társunk mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek kezdetben láttuk őt, és a párkapcsolatunk már messze nem olyan édes, mint az elején volt. Csalódunk, mert nem tudtuk, hogy a hosszú távú kapcsolatnak ilyen összetett a természete, és mert azt gondoljuk, ha valami nem tökéletes, akkor már megérett a pusztulásra. Pedig dehogy! Mint ahogy a citromból is lehet csodás limonádét készíteni, úgy az ellaposodott, kiégett, „megsavanyodott” házasságot is fel lehet dúsítani őszinteséggel, bocsánatkéréssel, odafigyeléssel, és akkor újra szerethető és édes lesz!

#5 A házasság legfájdalmasabb íze

Nagy dózisban nem kellemes a keserű íz, mégis szüksége van rá a szervezetünknek. Házasságban keserűnek lenni, a legrosszabb, ami történhet. Ez a kiábrándultság, a reményvesztettség, az értéktelenség, a mély fájdalom íze. Keserűséget okoz például, ha a társunknak valaki másra fáj a foga. Az ő édességvágya a megsavanyodott házasságunkban egy csapásra elviselhetetlen keserűséggé válik számunkra. Ez tehát – első ránézésre – a legrosszabb íznek tűnik. De vajon rossz-e a kávé? Vagy a zöld tea? Vagy az igazi, 70-80%-os étcsokoládé? Ez utóbbi például hatásos afrodiziákum! Miképp a keserű íz antibakteriális és méregtelenítő hatású, úgy a házasságban esetlegesen megélt keserű időszakok is arra szolgálnak, hogy megtisztítsák és „feldobják” a kapcsolatot. Ezzel nem azt mondom, hogy a keserűség feltétlenül kell! Dehogy. De az biztos, hogy van kiút a romboló veszekedésekből, a kiábrándultságból, de még a megcsalásból is! Azok a párok, akik képesek dolgozni érte, sok figyelemmel, türelemmel, odaadással és szeretettel újra finomsággá formálhatják a kapcsolatukat.

A házasság boszorkánykonyhájában tehát mind az öt alapíz előfordul. Hogy éppen melyiket érezzük, az azon múlik, hogy mit kevertünk össze a Kapcsolatunk nevű üstben. Lehet, hogy a párunk vásárol, de mi főzzük meg az ételt. Mint ahogy vannak ügyes konyhai praktikák az elrontott étel helyrehozására, úgy a házasság is megmenthető: ha netán elromlana, csak forduljon párkapcsolati szakértőhöz, és ne engedje, hogy a keserűség eluralkodjon az életükön. Akkor se, ha mások legyintenek erre az ötletre. Náluk vélhetően savanyú a szőlő…