Dicsérjük a párunkat!

Írta: Kalácska Magdolna

Ez jól hangzik, mint tanács és bizony valljuk meg őszintén, sokszor megfeledkezünk róla. De mi történik, ha mégis élünk ezzel a lehetőséggel, viszont társunk nem befogadó rá, sőt meg sem hallja elismerő szavunkat?

Első kérdés: Mi lehet az oka?

1. Ha ez egy új dolog, ha azelőtt nem kapott dicséretet, most viszont szemmel láthatóan „szórjuk rá” a dicséreteket, (akár megérdemelt, akár nem) társunk értetlenül áll. Érzi, hogy nem őszinte az elismerés, nincs valóságos nyomaték mögötte. Így természetes, hogy párunk nem lesz befogadó.
2. Lehet, hogy abszolút helyén való és hiteles a dicséret, viszont a dicsért fél nem szokott hozzá, nemcsak hogy a párkapcsolat során, de gyerekkorban sem. Nem tanulta meg, hogy hogyan fogadja azt.

Második kérdés: Akkor most mikor és hogyan is dicsérjünk?

1. Csak ha van rá okunk.
2. Legyen őszinte!
3. Kerüljük a túlzásokat!
4. Legyünk következetesek!

Optimista lévén azt gondolom, ha következetesek vagyunk, a társunk előbb- utóbb megtapasztalja, hogy ez jó érzéssel tölti el és bátran fogadja a jó szót. SŐT akár még ő maga is fel veheti eszköztárába – ha eddig nem élt vele – és ő maga is dicsérhet.

Mi az, amit nem tanácsos tennünk?

Ne dicsérjünk érdekből! Pl.: („Ha jól megdicsérem, majd el tudom érni, hogy megtegye nekem, amit szeretnék.”)

Az ilyen szándékosságból elkövetett dicsérgetés előbb-utóbb felfedi mivoltát és „kibújik a szög a zsákból”. Nem érdemes taktikázni.

Viszont, ha jogos és megérdemelt, akkor ne fukarkodjunk vele!

Egy kis mellékhatást még meg kell említenem: maga a dicsérő fél is rálelhet egy új érzésre. Mások elismerése nekünk is „hoz a konyhára”. Egyszerűen jó érzés jó dolgokat is észrevenni, kimondani, elismerni és megerősíteni. Én bevállalnám ezt a mellékhatást!