Boldogságkeresésünk és önboldogításunk egyik állomása az a felismerés, hogy kapnunk kell, hogy adni tudjunk. Ez az elv az önfeláldozó, altruista emberek számára, akik nem 100, sokkal inkább 200%-os felelősséget vállalnak a párkapcsolatukért és a családjukért, alaptörvény kell hogy legyen! Van azonban egy fontosabb felismerés is: adnunk is kell, hogy kapni tudjunk ‒ mégpedig jól kell tudnunk adni! Ezen múlik párként a boldogságunk.
Amikor egy álláspályázathoz írjuk össze a motivációinkat, összegyűjtjük mindazt a szépet és jót, ami bennünk van, és jó esetben nem hallgatjuk el a hiányosságainkat sem, még jobb esetben pedig felvázoljuk azt is, hogyan tervezzük orvosolni ezeket a hibákat. Amikor tartós párkapcsolatban élünk, vagy szándékunkban áll végre elköteleződni, ugyanígy érdemes összeszednünk a saját jellemzőinket és elvárásainkat, amik egyedi személyiséggé formálnak bennünket.
Jómagam nagy híve vagyok a számvetésnek és a listázásnak. Leírva látni a legjellemzőbb tulajdonságainkat, a vágyainkat, a másikkal szemben támasztott elvárásainkat, sokat segít a boldog mindennapok elérésében. Világos víziót ad, amire már könnyű felépíteni a stratégiát. Ha van listánk önmagunkról és az elképzeléseinkről, meg az álmainkról, vágyainkról és persze az elvárásainkról, az már óriási előrelépés – de ez még mindig nem elég. Meg kell festenünk a képet, azaz össze kell szednünk a kellő mennyiségű és minőségi információt a társunkról is. De hogyan?
Első körben saját kútfőből merítsünk, a saját tapasztalataink alapján vessük papírra a társunk jellemzőit, aztán mutassuk meg neki a listát, és beszéljük meg vele, hogy mi hogyan látjuk őt ‒ és persze kérdezzük ki arról, hogy ő hogyan érzékeli saját magát a párkapcsolatunk koordináta-rendszerében. Nagyon mély és igazán tartalmas beszélgetésbe lehet így bonyolódni, de azért érdemes nagy odafigyeléssel, diszkréten fogalmazni írásban és tapintatosan beszélgetni élőszóban, hogy az esetleges sarkos véleményünkkel nehogy megbántsuk a párunkat.
Ha megvan a listánk és a párunk elé tártuk a saját igényeinket, akkor meg kell hallgatnunk az övéit is. A listázás inkább a férfiakra, illetve a „férfiagyú” nőkre jellemző, így előfordulhat, hogy társunk elzárkózik az írásbeli feladattól. Persze, ilyenkor is ki lehet belőle húzni a szükséges információt, csak éppen nem írásban, hanem irányított beszélgetéssel: jó kérdésekkel, nagy tapintattal, teljes odafigyeléssel és birkatürelemmel. Ha megvannak a fontos sarokpontok, jegyezzük fel a társunk listájára.
Most, hogy feketén-fehéren ott virítanak előttünk a listák, alkalmunk adódik „külső szemszögből” is megvizsgálni a kapcsolatunkat. Biztosan akadnak olyan pontok, amik oda-vissza meglepetéssel szolgálnak. Meglehet, hogy a társunk eddig meg volt győződve arról, hogy ő rendkívül figyelmes és tökéletesen ki tudja fejezni a szeretetét irántunk, mi meg esetleg hasraütés-szerűen, random módon próbáltuk boldoggá tenni.
Ha megbetegszünk, tudnunk kell az okát, hogy mihamarabb rendbe jöjjünk. Hasonlóképpen kell a diagnózis is a párkapcsolati sebek gyógyulásához. Most már rálátunk a kapcsolatunkra, így lehetőségünk nyílik arra, hogy változtassunk azon, ami nem funkcionál a közös életünkben. Nyilvánítsuk ki, hogy ezután úgy szeretjük a társunkat, ahogyan ő szeretné! Aki több gyengédségre, ölelgetésre, intimitásra vágyik, azt nem fogja boldoggá tenni egy mutatós csecsebecse! Aki pedig beszélgetni szeretne a saját gondolatairól és érzéseiről, vagy éppen a világ dolgairól, az nem fogja kielégítettnek érezni magát attól, ha ‒ merő jószándékból ‒ a társa porszívózza fel a lakást őhelyette.
Időről időre érdemes felülvizsgálnunk a listáinkat: hol tartunk most, mik az elvárásaink most, mik a vágyaink ebben a pillanatban. Ahogy ugyanis múlik az idő, úgy változunk mi magunk is, sokszor észrevétlenül. Ám eljön a pillanat, amikor rájövünk, hogy a régi boldogságszerző eszközök már nem működnek, újakra van szükségünk. Ilyenkor egyszerűen frissítsük a listát, és tartsuk ahhoz magunkat!
Ha kölcsönösen megbeszéltük és megértettük a tulajdonságainkat és az elvárásainkat, akkor esélyünk nyílik arra, hogy jól „szerettessük” magunkat a társunkkal, és mi is jól szeressük őt.
Ha úgy nyilvánítjuk ki a szeretetünket a másik felé, ahogy azt mi jónak képzeljük, akkor számolnunk kell azzal, hogy esetleg félremegy a szándékunk. Szintúgy kudarcra van ítélve a szeretetkifejezésünk, ha úgy mutatjuk ki gyengéd érzéseinket a társunk felé, ahogy azt mi várjuk el tőle a magunk számára. Nyerni akkor fogunk, ha úgy kapunk, ahogy mi szeretnénk, és úgy adunk, ahogy a társunk kapni szeretne.
A házasságban, tartós párkapcsolatban akkor boldogok a felek, ha a vágyaik be vannak töltve, az igényeik ki vannak elégítve. Nem ördöngösség JÓL SZERETNI! Odafigyeléssel és kölcsönös segíteni akarással jobbá tehetjük a kapcsolatunkat! Ha mindennap csak egy JÓ lépést tettünk afelé, hogy a társunk szeretve érezze magát, már megtettük a napi feladatunkat. Persze, ez pusztán agymunkával ‒ tartósan ‒ nem kivitelezhető: kellenek az érzelmek is hozzá. Miként az árvíz is egyetlen esőcseppel kezdődik, úgy a boldogság is egyetlen lépésen múlik. Mindennap tegyük meg azt az egy lépést a másikért! ‒ azt a JÓ LÉPÉST a közös boldogságunk útján!
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
„Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.”
II. János Pál
Ide várjuk kedves Olvasóink történeteit, párkapcsolati témában. Ha Önnek is van egy olyan sztorija, amit szívesen megosztana velünk, küldje el nekünk!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.
© 2016-2020 Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet Kft. Minden jog fenntartva.
