Meghitt párkapcsolatban élünk?

Írta: Dr. Knecht-Gothárd Kinga

Ha a hozzám forduló pároknak felteszem azt a kérdést, hogy szerintük milyen a jó párkapcsolat, szinte kivétel nélkül felsorolják a meghittséget. Továbbá érdekes, hogy arra a kérdésre, hogy mit jelent számukra a meghittség, majdnem mindenki a szexuális meghittséget nevezi meg. De akkor mi is a meghittség?

A meghittség azt jelenti, hogy két személy kölcsönösen megosztja életét a másikkal. Nyitottá válnak egymás iránt annyira, hogy felismerjék egymás jeleit, de közben nem veszítik el saját személyiségüket. Ez a kölcsönös kapcsolódás nem csak a szexuális téren kell kialakuljon, hanem az élet fő területein is, mint a testi, az intellektuális, az érzelmi, valamint a spirituális területen is. Ha egy területen megfelelő a meghittség, úgy érezzük, hogy a társunk tökéletesen ismer minket, és mi is tökéletesen megértjük őt. Az elégedetlenség sokszor abból fakad, hogy valamelyik területen hiányzik a megfelelő nyitottság, a meghittség. Vegyük sorban a különböző területeket:

• Testi meghittség. Ide tartozik minden olyan, nem szexuális természetű érintés, simogatás, ölelés, amely nem arra irányul, hogy izgalmat okozzon, egyszerűen csak kifejezzük vele a szeretetünket. Ide tartoznak továbbá az egyéb, testtel kapcsolatos gondoskodások, mint az egészséges életmód, vagy a testedzés. Ha például a társunk nem tudja elfogadni az éppen aktuális diétánkat, sőt még ki is nevet, vagy adott esetben megvet miatta, az hosszú távon azt eredményezi, hogy eltitkoljuk előtte az épp aktuális tevékenységünket, és ez hozzájárul ahhoz, hogy eltávolodjunk egymástól.
• Szexuális meghittség. Ide az erotikus örömök nyújtása és elfogadása tartozik, amikor képesek vagyunk megtanítani egymásnak, hogy hogyan legyünk jó szeretők, meg tudjuk fogalmazni, hogy mi az, ami örömet szerez nekünk. Képesek vagyunk odafigyelni egymás izgalmára, hisz a megfelelő meghittségben a társunk izgalma nekünk is örömet okoz.
• Intellektuális meghittség. Ehhez a területhez tartoznak a nagy beszélgetések. Optimális meghittségben szívesen osztjuk meg egymással a gondolatainkat, elképzeléseinket, aggodalmainkat, ambícióinkat, céljainkat. Szívesen teszünk fel kérdéseket egymásnak, kérjük ki egymás véleményét egy adott témával kapcsolatban. Társunk reakciói ösztönzően hatnak ránk, és ugyanígy fordítva. Szívesen hallgatjuk társunk elképzeléseit, gondolatait, beszámolóit. Kíváncsiak vagyunk egymás gondolataira. Tisztelettel hallgatjuk végig egymást akkor is, ha épp nem értünk egyet vele. Kritikáinkat ösztönzőleg fogalmazzuk meg, azért, hogy fejlődjön, hogy egyre jobb és sikeresebb legyen, nem értékítélettel közelítünk egymás felé.
• Spirituális meghittség. Itt nem feltétlenül valamilyen spirituális tanra, vallásra kell gondolni. Ide tartozik az is, ha a társunkkal közösek az értékrendünk, a meggyőződésünk. Közösen fogadunk el egy magasabb szintű eszmét, mint például egy politikai ideológia, a könyvek, művészetek szeretete, vagy akár a gyermeknevelés főbb vonalai.
• Érzelmi meghittség: Ezt a területet a legnehezebb kialakítani. Mi nők neveltetésünk folytán nyitottabbak vagyunk az érzelmekre, és igényeljük, hogy a társunk is nyitott legyen felénk. Viszont a férfiakat évszázadok óta arra nevelték, hogy erősek legyenek, nem lehetnek gyengék, nem mutathatják ki az érzelmeiket. „Nem vagy te kislány, egy fiú nem sír!” – ezt hallják már a homokozóban, az első éveikben. Beléjük parancsolta a társadalom, hogy ne legyenek sebezhetők. Hogyan tudna a társunk gyengéden reagálni az érzelmeinkre, hogyan tudná kifejezni az érzelmeit, ha mindvégig azt tanulta, hogy hogyan rejtse el azokat? Türelemmel kell lennünk a társunkkal szemben, hogy ez a felfogás, – mely szerint az erő és az érzelmi nyitottság kizárják egymást – megváltozzon. Segítenünk kell abban, hogy bízzon bennünk, hogy nem élünk vissza a helyzettel. Biztosítanunk kell abban, hogy ugyanolyan erős férfi marad a szemünkben, a gyengédségeivel együtt.

Most, hogy már megismertük a meghittség több formáját, azt kell még megértenünk, hogy a nyitottságot, a meghittséget erőszakkal nem lehet kialakítani. Ha a különböző helyzetekben az egyik fél nyer, a másik veszít, akkor hosszú távon mindkét fél veszít! A személyes érvényesülés helyett előtérbe kell helyeznünk magát a párkapcsolatot, mint egy magasabb szintű jót! Lehet, hogy egy adott helyzetben nyertesen jövünk ki egy szituációból, de hosszú távon azt kell szem előtt tartanunk, hogy jó-e az a párkapcsolatunkra nézve. Az egészséges meghittség megköveteli, hogy köztünk „adok-kapok” egyensúly legyen. Legyünk nyitottak társunk iránt, és várjuk meg, míg ő is nyitottá válik. Ha erőszakkal próbáljuk „kinyitni”, annál jobban be fog zárkózni. Az élet meg túl rövid ahhoz, hogy életünk legfontosabb kapcsolatában, a párkapcsolatunkban ne tudjunk a társunkhoz a legnagyobb bizalommal fordulni. Törekednünk kell rá, hogy minden területen egészséges meghittség kialakuljon köztünk.

Amennyiben szeretne hasonló cikkeket olvasni, látogasson el az oldalamra is.