Mi tesz bennünket boldoggá egy életen keresztül?

Írta: Dr. Knecht-Gothárd Kinga

Az egyetemi szakdolgozatomat a Fiatalok a lakókörnyezetemben címmel írtam, amelyhez 243 fiatal töltötte ki az általam készített kérdőívet. A kérdőív a fiatalok viselkedésére, drog- és alkoholfogyasztási szokásaira épült, és volt egy olyan része is, amelyben arra voltam kíváncsi, hogy mennyire tudatosan építik a jövőjüket, mennyire vannak céljaik, mit várnak az élettől. A felmérésem eredményeként a fiatalok 83 %-a, a meggazdagodást, a jó létet említette, 47 %-uk azt, hogy híresek, ismertek legyenek. A megkérdezettek 22 %-a még a magas beosztást, a karriert is fontos céljának tartotta. Tényleg erre van szükségünk? Mi teszi boldoggá az életünket?

• A kemény munka? A karrier?
• A gazdagság? Anyagi jólét?
• A hírnév? Az ismertség?

A Harvard Egyetem egy felnőtteket vizsgáló kutatása (Dr. Robert J. Waldinger: A Study of Adult Development/ A pszichiátria professzora, Harvard Medical School) amely 75 éven át 724 ember életét kísérte/kíséri végig, teljesen más eredményt mutat. A résztvevőknek 75 éven keresztül 2 évenként egy speciálisan összeállított kérdéssort kellett kitölteniük, a kutatók belenézhettek az orvosi lapjaikba, feljegyzést készítettek az összes betegségeikről, videóra vették, hogy egy-egy problémát hogyan oldanak meg a társukkal, és mindebből több tízezer oldal tanulmány készült az évek folyamán. Mi a tanulsága ennek a rengeteg munkának?

Az egyik egyértelmű üzenete az, hogy: A jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat és az egészségünket!

Bizony a jó, a minőségi, a meghitt kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat, és az egészségünket. Egy marakodó életmódnak rendkívül romboló hatása van. Egy szeretet nélküli, veszekedéssel teli kapcsolat csupán rombolja, szinte szétmarja egészségünket, rosszabb hatással van ránk, mint egy válás. Azonban a meleg, szeretetteli kapcsolat valóságos védőhálót sző körénk. A jó és szoros kapcsolatok nem csak a testünket védik, hanem az agyunkat, a memóriánkat is.

A kutatás egyik fő üzenete, hogy a közeli kapcsolatunk minősége az, ami igazán számít! Melyik az egyik legközelebbi kapcsolatunk az életünkben?

A szülő-gyermek kapcsolat mellett bizony a párkapcsolat az, amely egész életünkre hatással van! A fenti kutatásra hivatkozva úgy tűnik, hogy elég, ha szeretettel fordulunk a párunkhoz, kedvesen szólunk hozzá, odaadóan viselkedünk vele, figyelünk rá, egyszóval szeretjük őt, ezáltal mi is boldogabbak, elégedettebbek, egészségesebbek leszünk!

Ha ennyire egyértelmű az üzenet, ennyire egyszerű, miért nem munkálkodunk azon, hogy jobb legyen a kapcsolatunk a társunkkal?

Többnyire keményen dolgozunk, és mindent megteszünk azért, hogy elismerést szerezzünk a szakmánkban, jó autót vezessünk, minőségi ruhákban járjunk, szép lakásban éljünk, nyaralni menjünk. Arra is törekszünk, hogy magunk mellé jó társat találjunk. Abba viszont kevesebb energiát fektetünk, hogy a kapcsolatunkon is ugyanolyan keményen dolgozzunk. Valahogy egyértelműnek vesszük, hogy annak magától működnie kell.

Ha meg nem működik, akkor mindannyian gyors reparálást szeretnénk, azonnali megoldást akarunk. Ha azt nem kapjuk meg rögtön, hajlamosak vagyunk feladni, mert:

• „Miért küzdjek vele, úgysem lehet már semmit sem tenni!”
• „Túl régóta vagyunk együtt, ezen már nem lehet változtatni.”
• „Ő már csak ilyen, nem akar változni.”

Úgy-e ismerősek ezek a kijelentések?

Ekkor aztán vagy kilépünk a kapcsolatból, és új társ mellett követjük el ugyanazokat a hibákat, vagy együtt maradunk, de párhuzamosan élünk egymás mellett, egyre jobban eltávolodva egymástól. De miért kellene az életünket boldogtalanságban, fásultságban, unalomban, elégedetlenségben éljük?

Mit veszíthetünk, ha mégis megpróbáljuk boldogabbá tenni magunkat, a kapcsolatunkat?

Egy kapcsolatban nem kell mindig mindennek tökéletesen működnie! Az apró torzsalkodások, viták nem teszik még tönkre a kapcsolatot. Amíg a kapcsolatban megvan a meghittség, a tisztelet, a „fontos vagyok neki”-érzés, addig nincs veszély. Törekednünk kell rá, hogy megtartsuk a kapcsolatunkban az összetartozás szikráját. Ha úgy érezzük, hogy az már egyáltalán nincs meg, még mindig megpróbálhatjuk visszahozni. Egy megzápult kapcsolatban is ott volt egyszer az a szikra! Na de hogyan tegyük ezt?

• Ha ma este leülnénk a televízió elé, jusson eszünkbe, hogy esetleg a tévénézés helyett beszélgethetnénk egymással a napunkról, vagy
• Egy hosszú séta, egy esti randi sok szép emléket felidézhet, vagy
• Régi fényképek nézegetése, sok elfeledett pillanatot hozhat vissza a jelenbe. Mennyire jó visszaemlékezni és nosztalgiázva a régi, szép pillanatokról beszélgetni? vagy
• Egy kettesben eltöltött piknik, ahol mezítláb a füvön fekve, a finom szendvicsbe harapva csodálhatjuk társunkat, vagy
• Egy elolvasott könyvet, vagy egy megnézett filmet elmesélve társunknak, szintén közelebb hozhat egymáshoz.

„A jó élethez vezető út, jó kapcsolatokkal van kikövezve.”- mondta Dr. Robert J. Waldinger egyik előadásán. Az életünk nagy részét párkapcsolatban éljük jó esetben. Mi okunk lenne rá, hogy ne tegyünk meg mindent azért, hogy az jól működjön, és ez által a saját boldogságunk, a saját jó egészségünk maximálisan kielégítve legyen? Ha a jólétért keményen dolgozunk, a jó párkapcsolatért miért nem? Hisz a jó párkapcsolat mindennek az alapja!

Amennyiben szeretne hasonló cikkeket olvasni, látogasson el az oldalamra is.