Szerelem vagy illúzió?

Fáradtan kilépsz a munkahelyről, tudod, hogy az íróasztalod roskadozik az aktáktól, és nem ártott volna egy-két dossziét betenni az aktatáskádba, hogy otthon átnézd, de ez nem az az este, amikor dolgozni akarsz. Vagy éppen több óra után zsibbadt lábbal szállsz ki az autódból, egész nap úton voltál, egyik település a másik után, sokasodó feladatok, értetlen ügyfelek, érdemes lenne kigondolni egy új stratégiát, ami célravezetőbb, de ez nem az az este, amikor ezen elmélkednél. De, lehet, hogy egy végeláthatatlan műszak után ülsz be meggyötörten a kocsiba, miközben az új beosztáson gondolkodsz, amiről odabenn a kollégákkal egyhangúlag megállapítottátok, hogy nincs benne logika, és érdemes lenne rávenni a főnököt, hogy tervezze újra, de ez nem az az este, amikor észszerű gondolataid támadnak. Mert úgy döntöttél: ma végre kicsit kirúgsz a hámból.

Már bánod, hogy megígérted a haveroknak, hogy ott leszel este, aztán, amikor megérkezel a pubba, mégis örülsz, hogy útnak indultál. Mert ki kell ereszteni a gőzt. Italt kérsz, egyet, kettőt, hallgatod a poénokat, egyet, kettőt, ellazulsz, aprókat kortyolsz az alkoholból. S ahogy leereszted a poharat, meglátsz egy arcot. Egy tekintetet. Egy mosolyt. És nem tudsz szabadulni tőle.

Szőke, kedves, szép mosolyú. A társasághoz tartozik, bemutatják, a neve szépen cseng, a mosolya elbűvölő, kérsz neki egy italt, magadnak egy másikat, beszélgettek, az italtól elég bátor vagy, hát bókolsz. Azt mondod, soha nem láttál még ilyen gyönyörű mosolyt, s ő azt feleli, örül, hogy van férfi, aki még nem felejtett el udvarolni. Eltelik az este, és amikor hazamégy, még mindig nem tudsz szabadulni attól a mosolytól. És az érzéstől sem. Szerelem, vagy vonzalom?

Reggel egyedül ébredsz. Ahogy álmosan szűkre nyitod a szemed, a redőnyön át beszűrődő éles fényben is csak azt a mosolyt látod. Felejthetetlen. Felülsz az ágyban, lehúzod magadról a paplant, az ágy szélén ülve lábaiddal a papucsod keresed, lassan kisétálsz a konyhába, hogy megfőzd a kávét. Végignézel a legénylakáson. Nyugtázod, hogy rendet kell raknod. Felgyűlt a munka, nem volt időd sem rámolni, sem takarítani, de most, a hétvégén mindenképpen megcsinálod. Időszerű. Ilyen rendetlen lakásban egyébként sem fogadhatsz senkit. Márpedig neked randid lesz azzal a mosolygós lánnyal. Mindenképpen felhívod, mert még most sem jár a fejedben semmi más, csak az a mosoly. És az az érzés, ami akkor járt át, amikor melletted ült, s amikor rád nevetett. Egy érzés. A mindent felforgató: a szerelem. Szerelem, vagy vonzalom? Tudod, hogy ma még csak vonzalom, de, ha jobban megismerkedtek, akár szerelem is lehet.

Reggel a feleséged hangjára ébredsz. De, ahogy álmosan szűkre nyitod a szemed, a redőnyön át beszűrődő éles fényben is csak azt a tegnap esti mosolyt látod. Felejthetetlen. Felülsz az ágyban, lehúzod magadról a paplant, az ágy szélén ülve lábaiddal a papucsod keresed, halkan válaszolsz, hogy igen, kérsz kávét, és lassan kisétálsz a konyhába. Nyugtázod, hogy ez az otthonod, de nem az a nő főzi a reggeli kávét, akit azon a reggelen látni szeretnél. Mert még most sem jár a fejedben semmi más, csak az a mosoly. És az az érzés, ami akkor járt át, amikor melletted ült, s a mikor rád nevetett. A mindent felforgató érzés: a szerelem. Szerelem, vagy illúzió?

Hétfőn az óra csörgésére ébredsz. Ahogy álmosan szűkre nyitod a szemed, a redőnyön át beszűrődő éles fényben újra csak azt a péntek esti mosolyt látod. Felejthetetlen. Felülsz az ágyban, lehúzod magadról a paplant, az ágy szélén ülve lábaiddal szokás szerint a papucsod keresed, majd lassan kisétálsz a konyhába. Csészébe töltöd a forró kávét, és bepillantasz a fürdőszobába, ahol nem az a nő sminkel, akit azon a reggelen látni szeretnél. Mert még most sem jár a fejedben semmi más, csak az a mosoly. És az az érzés, ami akkor járt át, amikor melletted ült, s a mikor rád nevetett. A mindent felforgató érzés: a szerelem. Szerelem, vagy illúzió?

Kedden a kisfiad sírására ébredsz. Megijedt, mert rosszat álmodott. Letörlöd a könnyeket a gyermek szeméről, s ahogy az ablak felé nézel, a redőnyön át beszűrődő éles fényben megint csak azt a péntek esti mosolyt látod. Felejthetetlen. Felhajtod a kávét, és elolvasod az étkező asztalon hagyott cédulát, amit, miután kora reggel munkába sietett, nem az a nő írt, akitől azon a reggelen üzenetet várnál. Mert még most sem jár a fejedben semmi más, csak az a mosoly. És az az érzés, ami akkor járt át, amikor melletted ült, s a mikor rád nevetett. A mindent felforgató érzés: a szerelem. Szerelem, vagy illúzió?

A reggeli ébredéskor, kávészünetben, az irodában az iratok fölött, az autóban a piros lámpánál és az üzletben a pénzárnál elmerengve is folyton csak azt a mosolyt látod. Mert senki más nem tud úgy mosolyogni, mint ő, és senki mással nem érdemes élni, csak vele. Azzal, akinek ilyen mosolya van. Mert magával ragad a mindent felforgató érzelem: a szerelem. Szerelem, vagy illúzió?

És sem a reggeli ébredéskor, sem kávészünetben, sem az irodában az iratok fölött, sem az autóban a piros lámpánál, sem az üzletben a pénztárnál elmerengve nem jut eszedbe, az az régi-régi történet, amikor egy péntek este úgy döntöttél, nem az aktákat nézed át, nem a cég új stratégiáján elmélkedsz és nem az új beosztáson agyalsz, hanem elmégy a haverokkal szórakozni, hogy kicsit kiengedd a gőzt. Italt kértél, egyet, kettőt, hallgattad a poénokat, egyet, kettőt, és aprókat kortyoltál az alkoholba. S ahogy leeresztetted a poharat, megláttál egy arcot. Egy tekintetet. Egy mosolyt. És nem tudtál szabadulni tőle. Szőke volt, kedves, szép mosolyú. A társasághoz tartozott, bemutatták, a neve szépen csengett, a mosolya elbűvölő volt, kértél neki egy italt, magadnak egy másikat, beszélgettetek, az alkoholtól elég bátor voltál, hát bókoltál. Azt mondtad, soha nem láttál még ilyen gyönyörű mosolyt, s ő örült, hogy van férfi, aki még nem felejtett el udvarolni. Eltelt az este, és amikor hazamentél, még mindig nem tudtál szabadulni attól a mosolytól. De hová tűnt mára az a mosoly? Miért kopott le a feleséged arcáról?

S ha mégis eszedbe jut az a régi-régi este, s ez a másik is, a mostani, az új, és megint csak átjár az a bizsergető érzés, amit akkor éreztél, amikor péntek este a pub pultjánál ültél mellette, aki szőke volt, kedves és szép mosolyú, s akivel viccesen sztoriztatok, filmről és bulvár hírekről beszéltetek, talán rájössz, hogy az az érzés, amiről azt érezted, mindent felforgat, egy mosoly látványától nem lehet szerelem, csupán egy kellemes illúzió.

Fáradtan kilépsz a munkahelyről, tudod, hogy az íróasztalod roskadozik az aktáktól, és nem ártott volna egy-két dossziét betenni az aktatáskádba, hogy otthon átnézd, de ez nem az az este, amikor dolgozni akarsz. Vagy éppen több óra után zsibbadt lábbal szállsz ki az autódból, egész nap úton voltál, egyik település a másik után, sokasodó feladatok, értetlen ügyfelek, érdemes lenne kigondolni egy új stratégiát, ami célravezetőbb, de ez nem az az este, amikor ezen elmélkednél. De, lehet, hogy egy végeláthatatlan műszak után ülsz be meggyötörten a kocsiba, miközben az új beosztáson gondolkodsz, amiről odabenn a kollégákkal egyhangúlag megállapítottátok, hogy nincs benne logika, és érdemes lenne rávenni a főnököt, hogy tervezze újra, de ez nem az az este, amikor ésszerű gondolataid támadnak. Mert úgy döntöttél: ma megnevetteted a feleséged. Mert újra látni szeretnéd azt a régi-régi mosolyt. Ami egykor felejthetetlen volt.

Tettél ma valamit, amitől a feleséged elmosolyodott?

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését. Portálunk szerzői kizárólag a Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet által regisztrált párkapcsolati coachok, valamennyien a párkapcsolatok területén dolgozó segítő szakemberek.