Advent – 2. A mértékletesség hete

Írta: Dr. Tóth Edward

Ezen a héten az akaratunkat próbálja meg az Élet. Abban kapunk segítséget, hogy meglássuk magunkban a türelmetlenséget. Adva van bennünk egy vágy. Ha törekszünk arra, hogy az beteljesedjen, de az élet megakadályozni látszik azt, annál erősebb frusztráció ébred bennünk, minél nagyobb akaratot állítottunk a megvalósítása mögé. Ez az időszak tehát remekül segít nekünk felülvizsgálni a vágyainkat, valamint az akaratunkat.

Miért fontos ez?

Buddhától származik a következő gondolat: a szenvedéseinket a vágyaink okozzák. Igaza volt? Ahhoz, hogy megérezzük a választ, gondoljuk végig a következőket!
Leegyszerűsített példa: ha a reklámban megpillantunk egy szép órát, hirtelen tulajdonlási vágy ébred bennünk: „milyen elegáns is lennék egy ilyen órával a csuklómon… akarok egy ilyet!”
Az hogy van már óránk ami az időt mutatja, nem tántorít el az újabb megszerzésétől, mert ez vagy szebb vagy jobb mint az előző. Ráadásul minél többet foglalkozunk a témával, annál eltökéltebbek vagyunk a megszerzését illetően. Fogalmazhatunk úgy is, annál nagyobb akaratot vetünk be a megvalósulásába. Ha párunk le akar beszélni róla, mert nem várt nagy kiadás lenne az ünnepek előtt, azonnal érvek hadát sorakoztatjuk fel, miért is kell az nekünk. Persze indokaink nem valósak, pusztán lufik, emiatt nem is túl meggyőzőek.
Persze ez nem mindenkire és nem minden vágyával kapcsolatosan igaz, de azt gondolom, legtöbben magunkra ismerünk. Távol álljon tőlem, hogy a vágyairól lebeszéljek bárkit is, vagy a vágyakat és az akaratot bűnös, rossz dologként állítsam be. Hiszen a vágyaink visznek előre minket, a megvalósításhoz pedig az akaratunk szinte elengedhetetlen 3D-s világunkban. A felkiáltójelet pusztán a mérték mellé helyezném. Akaratunk mértéke pedig egy érzékeny csúszkára van helyezve, melyet a tudatunk mozgat. A tudatunk magában foglalja értékrendünket, ami alapvetően meghatározza, melyik vágyunk mellé milyen akaratot rendelünk. Egyértelmű, hogy hamar leteszünk az óra megvásárlásáról, ha valamely családtagunk hirtelen megbetegedett és a gyógyulására kell fordítani a pénzt. Ilyenkor a csúszkánk az óra megvásárlásának vágy-tengelyén a nullához esik vissza, mivel akaratunkat a családtagunk megmentésének vágy-tengelyére helyezzük át, az ott lévő csúszkát a maximumra feltolva. Vágyunk az óra iránt nem szűnt meg, de figyelmünk nem lebegteti a szemünk előtt, emiatt hirtelen nem is fontos számunkra. Kitűnik ebből egy trükk: a figyelemelterelés.

Miért hasznos, ha végig gondoljuk mindezt?

Azért, mert vágyai mindenkinek vannak és természetes, ha annak megvalósulásába energiát fektet. Nem kirívó eset azonban életünk során, hogy vitába keveredünk családtagjainkkal vágyak miatt. Olyan könnyű a másik ember vágyát elbagatellizálni, felülbírálni, hogy neki értelmes dolog-e arra vágynia vagy sem… a saját vágyainknak viszont megpróbáljuk kivívni a tiszteletet, nem szíveljük, ha valaki megpróbál lebeszélni róla.
A kulcs két irányú: tiszteljük a másik ember vágyait, mert nem tudhatjuk, miért fontos az neki, a vágyak felülbírálását azonban a sajátjainkon elkezdhetjük! Én két gondolati utat szoktam bejárni a felülbírálás során. Az egyik, hogy becsukom a szemem és elképzelem, hogy megvalósult a vágyam. Amikor pedig „érzem a csuklómon az órát”, körbenézek magamban, hogy valójában boldogabb vagyok-e ezáltal, vagy sem. Az ember örülni tud egy szép órának. De sem okosabb nem leszek általa, sem szebb, sem bölcsebb, a kapcsolataim sem lesznek harmonikusabbak, a párom sem fog jobban szeretni, a problémáim és nehézségeim is ugyanazok maradnak, ugyanolyan súllyal. A másik út pedig: elképzelem az életem úgy, hogy az az óra sosem lesz az enyém, vagy hogy milyen volt az életem az óra megpillantása előtt. Sivár? Nem volt esélyem a boldogságra? Mekkora szerencse is, hogy megpillantottam boldogságom zálogát? Megmosolyogjuk talán ezeket a mondatokat. Ilyenkor azonban megláthatjuk a dolgok valódi értékét. Megláthatjuk azt is, melyik vágyunk az, ami mellett érdemes kitartanunk és melyek azok (a többség), amik még párunk egyetlen mosolyánál is sokkal kevesebbet érnek. Persze kiterjeszthetjük figyelmünket embertársainkra is, nem csak a családra, hiszen a karácsonyi bevásárlási dömping bőven fog alkalmat nyújtani a gyakorlásra ebben a témában is!

Következő héten a bátorság témájával nézünk kicsit farkasszemet.
Addig is sok sikert kívánok mindenkinek!