Se vele, se nélküle, avagy mennyire húz a karma

Írta: Pusztai Eszter

Biztosan ismerős az a szituáció, amikor egy pár szinte nem tud meglenni egymás nélkül, mégis amikor együtt vannak, akkor állandóan marják egymást.

Az ilyenfajta kapcsolatot az, aki még ezt nem tapasztalta meg, nagyon nehezen tudja megérteni. Még kívülállóként is.

Van egy nagyon kedves páciensem, akin már hosszú évek óta jár hozzám, hol ezzel a gondjával, hol azzal. Az évek során rendszeresen dolgozunk a párkapcsolatán is. Ő már több mint 10 éve él ilyen se vele, se nélküle kapcsolatban a párjával. Bár házasságot nem kötöttek, mégis életvitelszerűen együtt élnek. Gyermekük nincsen, mivel Judit, nevezzük így a páciensemet, nem érzi magát olyan biztonságban Jóska mellett, hogy be merte volna vállalni. Viszont továbblépni sem tud.

Az elején minden nagyon szépen indult, fülig szerelmesek voltak egymásba, szinte nem is érzékeltek senki és semmi mást rajtuk kívül. Mivel „földöntúli szerelemnek” titulálta Judit a kapcsolatot, hamarosan össze is költöztek.
Az első év szinte zökkenőmentesen telt el, talán fel sem tűntek az apróbb nézeteltérések, hiszen ilyenek minden kapcsolatban előfordulnak. Ebben az időszakban Judit még nem látta át, hogy Jóska szinte egyáltalán nem képes a felelősségvállalásra.
A következő években már egyre többször fordultak elő átsírt éjszakák, mivel Judit úgy érezte, Jóska egyszerűen nem érti azt, amit mond neki. Például megbeszéltek egy közös programot, egy népszerű filmet akartak megnézni a moziban, és Jóska nem jelent meg, mert éppen összefutott a haverjaival és valahogy eltelt az idő… Azt meg végképp nem értette, hogy Judit miért érzi megbántva magát, hiszen ő a „haverjaival volt, nem pedig ismeretlenekkel”.
De a vonzás ezek ellenére is nagyon erős maradt.
Körülbelül az 5. évben történt meg az, hogy Judit összecsomagolt és hazaköltözött az édesanyjához. Vérzett a szíve, de a lelke már nem bírta elviselni a folytonos megbántásokat, amit Jóska szinte minden esetben elbagatellizált.
Talán ekkor tudatosult a férfiban először, hogy akár el is veszítheti Juditot. Persze azonnal bepánikolt, mindent megígért, hogy jobban odafigyel, hogy több időt töltenek majd együtt, hogy betartja az ígéreteit, és hogy megváltozik.
Judit pár nap múlva vissza is költözött.
Azonban a várt csoda elmaradt. Pár napig tényleg látszódott az igyekezet a férfi viselkedésén, aztán minden maradt a régiben. Az erős vonzalom is.
A következő években több ilyen el-, és visszaköltözés volt, mindig Judit részéről, hiszen Jóska szerint minden rendben van, csak a nő reagálja túl néha a dolgokat. Ő még arra is hajlandó volt, hogy átbeszéljék a problémákat. Mindig mindenben igazat adott Juditnak, és megígérte, hogy változtatni fog. De ez mindig elmaradt…
Folytatódtak továbbra is az szétköltözéses időszakok, mindig Judit ment el, csak egyre hosszabb időkre. Egyszer fél évet éltek külön úgy, hogy személyesen szinte alig találkoztak, telefonon is csak nagyon ritkán tartották a kapcsolatot.
Én személy szerint azt hittem, hogy most jött el a vég, Judit végre normális életet tud élni majd valaki más oldalán.
De nem. Újra kibékültek. Újra összeköltöztek. És kezdődött minden elölről.
Talán annyi különbséggel, hogy Judit mintha már kicsit kezdené (10 év után) kívülről szemlélni a dolgokat, tehát érzelmileg kevésbé érinti meg Jóska viselkedése.

Mi is ez valójában?

Adva van egy 36 éves, értelmiségi, magas érzelmi intelligenciával rendelkező hölgy. A partnere kicsit egyszerűbb munkát végez és érzelmileg jóval kevésbé érzékeny.
Jogosan kérdezhetnénk, hogyan tudnak ők 10 éve együtt élni, azaz inkább küzdeni egymással.
Mi az ami még mindig összetartja őket?

Ez a karma. Az előző életekből összeszedett ilyen-olyan kötődések, elszámolnivalók, ledolgozások halmaza. Az biztos, hogy véletlen találkozások nincsenek. Nem azt mondom, hogy a pénztáros, akinél a boltban fizetünk részese volt előző életünknek, de azokkal a személyekkel, akikkel érzelmi kapcsolatba kerülünk – pozitív vagy negatív értelemben -, biztos hogy volt már közös megtapasztalás.
És a karmának az egyik fő tulajdonsága, hogy húz. Addig amíg ki nincs egyenlítve az adósság, nem fognak egymástól szabadulni. Utána meg már a megszokás miatt lesz nehéz.
Juditnak talán annyiból könnyebb a dolga, mert pár éve elkezdett önmagán dolgozni, önismereti úton, így egyre tudatosabban veszi a megtapasztalásokat. Jóskát nem annyira érdeklik ezek a dolgok.

Ők még mindig együtt vannak, bár bízom benne, hogy nemsokára ledolgozzák az egymás iránti adósságaikat és akkor mindketten méltóbb életet tudnak majd élni.
Alapvetően javítható lenne a kapcsolatuk, ha mindkét fél részéről meglenne rá a hajlandóság. Hívtam Jóskát is terápiára, de nem hisz benne.

Tehát azt javaslom, hogy ne ítélkezzünk a környezetünkben, hogy ki hogyan él, az a legegyszerűbb, ha mindenki először a saját háza táján rak rendet.