Ez az én esküvőm, ne szólj bele!

Írta: Soósné Papp Judit

„Hát én immár kit válasszak…”  Ki legyen a párom? Tervezhetek egy egész életre?

Mit szólnak a szüleim a választottamhoz?

A mai világban ez egyáltalán kérdés? Kell-e, hogy szempont legyen, vagy kinek mi köze hozzá?

Vissza lehet-e térni a klasszikus, életre tervezett szép házassághoz ebben az eltorzult világban?

Hát persze!!! Nem a boldogságot vágyjuk és keressük mindannyian? És ez nem más, mint a békességben, szeretetben élő CSALÁD.

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy meséket és álmokat szövök, hadd mondjam: ez ma is megvalósítható! Sok ilyen példát látok, és a saját házasságomért is rendkívül hálás vagyok Istennek. Sok értéktelen dolog van a világban! Kezdjük el az értékteremtő, és értékmegőrző szemléletet.

Miért kell a szülőket ebbe bevonni? „Nem az anyósomat veszem el, hanem a lányát. Az anyóstól minél távolabb – annál jobb.”

Ha tetszik, ha nem, az elődeink mintáját, életvezetését éljük, követjük – akarva, akaratlanul. Aztán jönnek a tudatos döntések, elhatározások, és IGEN, lehet változtatni a rossz örökségeken.

Kikké válnak szüleink a házasságkötés után? Nos, após, anyós, nagymama, nagypapa – és szüleink nászasszonya, nászura. Vagyis családtagok, tágabb értelemben ROKONOK.

Ja, ezt mindenki tudja. De hogyan éli meg? Vagy hogyan éli túl? Veszekedések, torzsalkodások forrása az újdonsült rokonság? Vagy egy ügyes lavírozás az önállóság és a tiszteletteljes távolságtartás között?

„Hogyan nyerjük meg szüleinket” ötlettár:

• Elmesélhetjük, milyen elragadó személlyel ismerkedünk, és megkérjük szüleinket, hogy bemutathassuk őt.
• Ha komoly a szándék, legyen LÁNYKÉRÉS! Mégpedig az apától, a szülőktől. Elképesztő eredménye lesz!!!! A szülők megtisztelve érzik magukat, úriembernek tartják majd az ifjút. Ha a fiatalember megköszöni, hogy ilyen nagyszerű, kedves lányt ismerhetett meg, és ez a szülei munkájának a gyümölcse – máris szívükbe fogadják a lány szülei. Gyanakvásuk eloszlik, hiszen minden szülő félti a gyermekét egy esetleges rossz kapcsolattól, gorombaságtól, csalódástól. Ilyenkor ne csak a kedvese, hanem a mama is kapjon virágot.
• Tisztelettel beszéljenek kölcsönösen a szülőkkel, mégha a tanácsukat nem is tudják mindig elfogadni.
• Az esküvőt úgy tervezzék meg, hogy ne legyen titok a szülők előtt, kérjék ki a véleményüket. Ez még az anyagi támogatást is könnyebbé teszi, nem érzik a szülők kihasználva és „pumpolva” magukat.
• A gyerekeket a nagyszülők tiszteletére tanítsák, ugyanakkor legyen határ a család és a rokonok között.

Bölcs az a fiatal pár, aki nem vadítja meg a szülőket azzal, hogy „ez az én életem, ne szólj bele, semmi közöd hozzá”. Ha tisztelettel hárítják el az illetéktelen beleavatkozást, és megköszönik az aggódást – ami talán felesleges is – akkor megmaradhat a békesség. A normális szülők legtöbbször tényleg csak annyit szeretnének látni, hogy szeretett fiacskája vagy kedvenc lánykája boldogan éljen a párja oldalán.