Melegen is szeretni való?

Írta: Abonyi Rita

Meleg fiatal a családban

Általában a szülők, úgy gondolják, hogy az ő gyerekük nagyon tehetséges, és sikeres lesz az életben, saját családja és gyerekei lesznek. A szülőkből nagyszülők lesznek, és unokák veszik őket körül.

„A homoszexualitás, természetesen, nem előny. De nem is szégyellnivaló, nem bűn, nem lealjasulás, nem minősíthető betegségnek sem… Szörnyű igazságtalanság, sőt kegyetlenség, ha a homoszexualitást bűnként üldözik.”

(Sigmund Freud)

Interjút készítettem,  egy meleg fiatallal, és az anyukájával

• Hány éves voltál, mikor rájöttél a másságodra?

13 évesen fedeztem fel a vonzódásomat a saját nememhez.

• Mit éreztél, milyen gondolatok foglalkoztattak?

Nagyon megijedtem. Még a gondolattól is , hogy meleg lehetek. Féltem attól, hogy kitaszított leszek, és meg fognak bélyegezni, ha kiderül rólam. Nem lesz családom, gyerekeim, de még csak barátaim sem. Szóval nagy volt az agóniám, mert ilyen fiatalon is sejtettem, hogy melegként kiközösítés, magány és szomorúság vár rám.

• Szüleiddel tudtál erről a „problémádról” beszélni?

Ez a téma számomra elképzelhetetlen volt beszédtémaként. Egyébként zárkózott, félénk gyerek voltam, és ez a felismerés/sejtés csak rontott a saját megítélésemben. Először arról beszéltem anyával, hogy nincs önbizalmam, mindig szomorú és kedvetlen vagyok nem becsülöm magam sokra. Persze ezeknek a forrása számomra nyilvánvaló volt, de nem mertem neki elmondani. Apámmal nem beszéltem ilyenekről.

• El tudtad fogadni magad?

Végül eljutottam arra a pontra, hogy nem akarok magamnak hazudni és a 17. szülinapom környékén elfogadtam önmagam. Az új életcélom az lett, hogy ne legyek többé szomorú, legyenek meleg barátaim és hogy olyan hivatást válasszak, amiben maradandót tudok alkotni. Innentől kezdve tényleg megváltoztam, lelkileg teljes lettem. Először anyukámnak mondtam el, és az ő segítségével apámnak. Szerintem egész jól fogadták, nem ordibáltak, hanem próbálták megérteni. Anyám nagyon aggódott miattam, apám szinte egyből elfogadott. Elmondta, hogy ettől ő nem fog engem kevesebbre becsülni, és ugyan úgy büszke rám, mint eddig.

• Hogyan tudod megtalálni az egyensúlyt az életedben?

Az egyensúlyt nehéz megtalálni, illetve inkább a látszatot megtartani. Én nem vagyok nyíltan meleg, szóval mikor kérdezik, hogy van-e valakim, mindig terelek. A tanulás nagyon fontos számomra. A feladatok megoldása közben, csak én vagyok, és az, aki vagyok, semmi másra nem figyelek csak a megoldandó feladatra.

A fiatal anyukáját megkérdeztem, hogy szeretne-e beszélni az érzéseiről? Pár gondolatot megosztott velünk.

„Mikor megtudtuk, hogy gyermekünk a saját neméhez vonzódik, megdöbbentünk és kétségbe estünk, hogy mi lesz vele, hogyan alakul az élete ez után. Az édesapja megkönnyezte, az anyai szív üres lett, még sírni is képtelen voltam. Mikor saját érzéseinken felül emelkedtünk, kezdtük latolgatni, hogyha kiderül a mássága milyen atrocitások érhetik a külvilágban: kiközösítés, verés, ölés. Ezektől jobban megijedtünk, mint bármi mástól a világon. A szülői szív védi gyermekét. Úgy döntöttünk, hogy támogatjuk és mindenben segítjük őt. Azt kívánjuk, hogy BOLDOG legyen, mert nincs annál rosszabb mikor szenvedni látjuk. Férjemmel egymást támogatva próbáljuk elfogadni ezt a helyzetet. Nagyon nehéz, mert ez a „probléma” nem gyógyítható, nem olyan mint egy rossz fog, amit kihúznak és másnap jobb lesz. Elfogadással, szeretettel és megértéssel tudjuk őt támogatni mindennap.”

Köszönöm szépen az interjúban részvevőknek, hogy megosztották velünk az érzéseiket.

Csodálom őket, mert a napi feladataik mellett óriási terhet cipelnek. Az összetartásuk és az elfogadásuk egymás iránt példa értékű.

Addig amíg minden rendben van, nehézség nem ér minket, úgy nagyon könnyű az élet. De a valódi kihívásoknak megfelelni nehezebb és mégis teljesebb életet eredményez.

Láthatjuk, hogy a családi összetartás milyen nagyon fontos a gyermek életében. Könnyíti a gyermek mindennapjait, hogy minél teljesebb életet tudjon élni.

Mikor szembesülünk a problémával, ami inkább egy élethelyzet, minden új értelmet kap, az addig elképzelhetetlen, hirtelen valóssággá válik. El kell gondolkoznunk azon, hogy az elfogadás és az együttélés, békesség-e a fontosabb, vagy a gyűlölet, és a kirekesztés, melynek őszintén szólva nincs sok értelme, vagy alapja.

Kívánom a családnak, hogy még nagyon sokáig tudják egymást támogatni, és nagyon BOLDOG életük legyen.