Nevelés! Szükség van rá?

Írta: Sánta Árpád

A feleségemmel 10 éve élünk házasságban. Van három gyermekünk, két fiú és egy lány. Keresztényként elgondolkozom azon, hogyan neveljem őket. Miként legyek Istenfélő apjuk. Olyan, aki szereti őket.

A következő kérdések merültek fel bennem:

• Milyen lehet az, amikor azt mondjuk, hogy biblikus nevelés?
• Hogyan lehet jutalmazni és fegyelmezni?
• Valóban szükség van erre az egészre?
• Ez csak az apa feladata?
• Többször látom szülőknél, hogy ráhagynak a gyermekeikre „dolgokat”. Vajon ez jó? Hiszen úgyis felnőnek, aztán majd élik az életüket?
• Van esély arra, hogy a helyes utat fogják választani?
• Az én életem hatással lesz rájuk? Követni fogják a példámat?
• Hinni fognak Istenben?

Ha nem kellene csinálni semmit, hogy működjön a család, akkor a szülők élhetnének külön is a gyerekektől. Mégis Isten úgy rendelte, hogy ránk bízza őket! Szeretni, védelmezni és nevelni!

Ez olyan, mintha ültetnénk egy magot, és ha óvjuk és gondozzuk, kikel és virágot, majd termést hoz.

Amit most „vetünk” az később „termést” fog hozni felnőtt korukban!

Ha szétnézünk a világban, nagyon sok lelkileg megtört embert látunk, akik nem tudják, hogyan éljék az életüket és neveljék a gyermekeiket. Több embertől is hallottam: amit otthonról hozunk, azt visszük tovább! Azokat a különféle mintákat, szokásokat.

Van egy ősi kínai mondás: „az egyik nemzedék ülteti a fákat, és a másik élvezi az árnyékot”.

Tehát oda kell figyelnünk, hogy milyen erkölcsöt, életfelfogást, életstílust, hitet és nevelést adunk át. Én úgy gondolom, hogy ez mind nagyon fontos. Hiszen meghatározza gyermekeink hogyan fognak élni!  „Mert tudjuk, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” (2 Korinthus 9:6)

Dr. Ross Campbell így fogalmazta meg: „Úgy gondolom, egy szülő sem vitatja, hogy gyermeket nevelni napjainkban különösen nehéz. Ennek egyik oka az, hogy a gyermek a nap nagy részében mások hatásának van kitéve, például az iskola, a keresztény közösség, a szomszédok és a barátok befolyásának.”

Milyen lehet egy olyan gyermek, akit nem neveltek?

A legjobban egy lóhoz tudnám hasonlítani. A szelíd olyan, akit már betörtek. Megengedi, hogy felüljenek a hátára, engedelmes. A vad nem enged fel senkit! Ki van téve mindenféle veszélynek. A közelében lenni életveszélyes!

A gyerekeknek szükségük van a nevelésre, különben veszélyben lennének. Kell, hogy legyen kontroll! Van egy saját mondásom erre – ha nincs korlát, közel a szakadék!

Mindenki félti gyermekét. Az a jó az egészben, hogy most még taníthatjuk őket. Fontos, hogy szeressük! Olyan módon, amiből pontosan tudja, hogy érte tesszük! Továbbá pedig következességre van szükség és emellett fegyelemre. A kérdés az, hogy milyenre (ezt majd egy másik cikkben folytatjuk).

„Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.” (Példabeszéd 22:6)