A férfi: anekdota. A nő: elbeszélő költemény

Írta: Lencsés Brigitta

A párom egyik este megemlítette, hogy egy közös ismerős pár szakított. Valahogy így zajlott a párbeszéd:

• Mondtam már, hogy XY-ék szakítottak?
• Nem! Hogyhogy?? Mi történt???
• Mondtam, szakítottak.
• De végleg? Vagy csak összevesztek? Melyikük szakított? Mi volt a baj? Hogy vannak most? Már el is költözött? Nem próbálnak meg tenni valamit? Vagy végleges döntés?…
• Nem tudom, csak ennyit beszéltünk.
• Hogyhogy csak ennyit? Nem mondott mást? Nem kérdezted? Csak mondott még valamit?!
• Nem, ennyi volt, aztán már másról beszéltünk.

Azt hiszem, hogy a bevezető nélkül is ki lehetne találni, hogy egy ilyen párbeszédben melyik szereplő a férfi, és melyik a nő.

Nőként számomra az egyik legszembetűnőbb kommunikációs különbözőség az, amit ez a kis párbeszéd is jól bemutat. Ha két nő között zajlott volna ez a párbeszéd, az jó eséllyel valahogy így hangzana:

• Képzeld, XY-ék szakítottak.
• Hogyhogy? Mi történt?
• Nem tudok mindent, de amikor X mesélte, láttam, hogy nagyon össze volt törve. Már egy ideje látszott rajta, hogy valami bántja, hogy van valami probléma. Sejtettem, hogy valami nincs rendben. A múltkor hallottam is őket veszekedni. De azért nem gondoltam, hogy ez lesz. Valószínűleg már el is költözött. Nem tudom, egyébként, hogy hova tudott menni, albérletbe, vagy a szüleihez. Még nincs gyerek, úgyhogy ebből a szempontból egyszerűbb. Pedig a múltkor még azt mondta, hogy szeretnének gyereket. Jaj, sajnálom, azt hittem, hogy velük nincs probléma, összeillettek, meg olyan régóta együtt voltak már….

És ez még csak a bevezetője lenne egy egész estét betöltő témának.

Mire használja a férfi a szavakat, és mire a nő?

A férfiak – a nők számára gyakran érthetetlen módon – igencsak takarékosan bánnak a szavakkal. Egy történet számukra többnyire az adott szituációban kezdődik, és ott is ér véget, a lehető legkisebb intervallumot bemutatva. Ugyanez a történet a nőknek már akkor elkezdődött, amikor az első kapcsolódási pontot vissza tudják idézni a történet szereplőivel. A nők számára egy szituáció sohasem csak az „itt és mostról” szól. Hanem benne van a történet szereplőihez fűződő viszonya, a témához való hozzáállása, a téma által kiváltott pillanatnyi érzései, sőt, még a beszélőhöz fűződő viszonya is.

Ha a férfi a maga két mondatával lezártnak tekint egy témát, jó, ha tudja, hogy a nőben ez a téma bizony még közel sincs lezárható állapotban. A férfiak a szavakat elsősorban információközlésre használják. Jelen esetben számukra ennyi volt az információ tartalom. A nők számára például egy ilyen esetben az, hogy mennyire viselte meg ez a helyzet a szakító párt, hogy érzik most magukat, legalább annyira tartalmas és lényeges információ, mint maga a szakítás ténye.

Miért jó, ha tisztában vagyunk ezzel a különbözőséggel?

Például azért, hogy nőként számos rossz érzést elkerüljünk. Mivel a férfiak és nők információ közlése eltérő, amikor a nő belekezd egy történetbe, azt tapasztalhatja, hogy még a feléig sem jutott, de mintha máris elvesztette volna a férfi figyelmét.

Ez pedig téves következtetések egész láncolatát indíthatja el magában: már nem figyel rám – nem érdekli, amit mondok – nem érdekli, mit gondolok, hogy érzem magam – már nem vagyok fontos neki – már semmit sem tudunk rendesen megbeszélni – és így tovább, míg szélsőséges esetben a végén eljutunk oda, hogy az egész kapcsolatunkat megkérdőjelezzük.

Pedig az esetek többségében pusztán annyi történt, hogy a férfi számára nem bírt a történet valós információtartalommal, és ezért csökkent a koncentrációja, elkalandozott a figyelme.

De igaz ez a másik fél szemszögéből is. A nők igénylik a beszélgetések alkalmával, hogy teljes képet kapjanak. Ha a nők beszélgetést kezdeményeznek a párjukkal, szeretnének minél jobban, minél több ponton kapcsolódni hozzájuk. Ha egy nő megkérdezi a hazaérkező férjét, hogy milyen napja volt, jó eséllyel nem csak arra kíváncsi, hogy hány db terméket adott el, vagy hány kilométert vezetett aznap. A nők kifejezetten hálásak azért, ha a férfi mesél az érzéseiről is. Hogy van, mennyire elégedett, mi okozott örömöt aznap a munkájában, milyen nehézségek adódtak, és így tovább. A nő számára így lesz kerek a történet, így tud igazán kapcsolódni, és feloldódni egy beszélgetésben.

Érdemes tehát odafigyelni ezekre a különbözőségekre, mert ilyen apróságokon múlik, hogy jól tudjuk érezni magunkat egy párkapcsolatban, és minden nap úgy érezzük, hogy a társunk figyel ránk, és fontosak vagyunk számára.