A jóra figyelni…

Írta: Glant Attila

Egyik gyakran hangoztatott mondásomat sokan hallották már tőlem:

„Olyannak látjuk a világot, amilyenek a gondolataink…!”

Majd minden megromlott párkapcsolatnál, megfigyelhető az a jelenség, hogy szinte csak a rosszat látják meg a felek egymásban.

Ilyenkor rendszeresen kritizálják:

• egymás kinézetét;
• viselkedését;
• megtett- vagy meg nem tett cselekedeteit…

Az egymással szembeni rendszeres elégedetlenség kimutatása, hangoztatása ilyenkor legtöbb esetben tulajdonképpen nem a másiknak szól, hanem igazából a lelkük aktuális egyensúlyáról. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy egyensúlytalanságáról. Ezen negatív érzelmek, gondolatok az eltávolodás időszakában egyre inkább befészkelik magukat a felek gondolataiba. Így tulajdonképpen bármit tesz az egyik fél egy ilyen kapcsolatban, a legjobb szándék ellenére is rosszul sülhet el. Ezen helyzetekből gyakran a legártatlanabb helyzetekből is parázsviták alakulhatnak ki.

Ilyen pároktól, csak negatív dolgokat szoktam hallani, amikor egymásról beszélnek. Hosszan elemzik egymás rossz tulajdonságait, hibáit. Ezek a párok hajlamosak ezeket a rossz szokásokat, tulajdonságokat érvként felhozni, hogy ezek miatt rossz, romlott meg a kapcsolatuk.

De álljunk meg itt egy pillanatra!

A legtöbb tulajdonságról, viselkedésről ki szokott derülni, hogy azelőtt is megvoltak, mielőtt még meggyengült volna a párkapcsolatuk. Sőt! Annak idején nem is zavarta őket.

Hogy megértsük, miről is van szó, hadd meséljek el egy történetet.

Egyik hobbim a gombászás. Ki szoktam járni időnként egy legelőre, ahol sokszor tehenek is legelésznek. Kimondottan szeretek kimenni reggel, amikor a nap még alacsonyan jár. Ilyenkor gyönyörködök a fényekben, hallgatom a madarak csicsergését, és élvezettel nézem a szebbnél-szebb virágok körül röpködő rovarokat. Egyszerűen élvezem az egészet, akkor is, ha nem találok egy darab gombát sem. De amikor sikerül csiperkét is találnom… Na az az igazi mámorító érzés!

Igen ám, de az egyik alkalommal rossz lelki állapotban voltam, sötét felhők tornyosultak a gondolataimban, és így mentem el egyik reggel gombászni.

Tulajdonképpen szinte kényszernek éreztem az egészet, és minden zavart.

Zavart a hajnali pára, bántotta a szememet a nap, zavartak a virágok körül döngicsélő rovarok, ráadásul a legtöbb virág szúrt is, és arról nem beszélve, hogy orrfacsarónak éreztem a levegőben terjengő tehénlepények szagát. Az már csak „hab volt a tortán”, hogy ezen lepényeket egyfolytában kerülgetni kellett.

Szép mennyiségű gombát szedtem, mégsem voltam vidám.

Mi történt?

A táj és a bennük lévő „részvevők” változtak meg, vagy pedig a gondolataim miatt éreztem rosszul magamat?

A hiba egyértelműen bennem volt! Én voltam olyan lelkiállapotban, hogy mindenben csak a hibát, a nehézséget láttam meg, és figyelembe se vettem azt a rengeteg szépséget, ami körülvett! De ez nem azt jelentette, hogy a szépségek eltűntek, vagy megváltoztak volna!

Én tipikusan az az ember vagyok, aki a dolgoknak mindig a szép, a jó, a pozitív oldalára fókuszálok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem veszem észre a nehézségeket, a negatív dolgokat.

A régebbi gombászásaim alatt is mindig észrevettem a szúrós bogáncsokat, a tehénlepényeket. Sőt! Nem egyszer méh is megszúrt, vagy a hajnali harmattól csurom vizes lettem. De ezeket a negatív dolgokat csak tudomásul vettem, és csak átléptem rajtuk. Tulajdonképpen csak a pozitív élményekre koncentráltam.

Akkor, amikor sötét gondolatok nyomasztanak minket, és szinte csak folyamatosan ezek járnak a fejünkben és küzdünk saját démonjainkkal, akkor hajlamosak vagyunk sokkal sötétebbnek látni a világot, a kapcsolatunkat és a párunkat is!

De ez megváltoztatható!

De mégis, hogyan?

Hadd kérdezzem meg Önt kedves olvasóm, amikor akár a rossz kedve miatt „fasírtban” volt a párjával, hányszor gondolt arra milyen jó tulajdonságai vannak kedvesének, mennyi mindenért lehet Neki hálás?

Szerintem most igen sokan azt válaszolták, hogy „egyszer sem”. „Hisz dühös voltam rá!”

Nos nem az a legnagyobb gond, hogy sokan akkor sem gondolunk arra, mennyi minden jó van a társunkban, amikor neheztelünk rá, hanem olyankor sem, amikor semleges a kapcsolatunk, vagy amikor aránylag jó.

Pedig, ha belegondolunk, kapcsolatunk hajnalán szinte csak a jó tulajdonságokat láttuk meg a másikban. Hálásnak és szerencsésnek éreztük magunknak, hogy őt szánta mellénk a sors.

Akkor mi változott meg, hogy már nem tesszük ezt?

Azon kívül, hogy évek, évtizedek alatt változik a külsőnk és a viselkedésünk is, és természetesen a párunké is, a másikhoz való hozzáállásunk is megváltozik. Szép lassan elfelejtettük meglátni a másikban a jót! Ez hosszú távon elhidegüléshez, eltávolodáshoz vezethet.

A megoldás pedig pofonegyszerű!

Újra gyakorolnunk kell észrevenni a másikban a jót, a szépet, és azokat a dolgokat meglátni, amikért hálásak lehetünk párunknak! Érdemes például reggel, ha hamarabb felébredünk, nézni a párunknak arcának vonásait, amiben annak idején annyit gyönyörködtünk. És bár lehet, hogy az évek nyomai meglátszanak már rajta, de újra megtalálhatjuk benne ugyanazt, mint anno.

Remek alkalom, miközben a kedvesünk arcát nézzük végiggondolni azt, mennyi jó tulajdonsága van, miért lehetünk hálásak neki:

• rendben tartja a háztartást;
• mindent megjavít a házban;
• családcentrikus;
• vacsorát készít, sokszor azt főz amit szeretek;
• minden reggel lefőzi nekem is a kávét;
• mos ránk.

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Szerintem mindenki rengeteg ilyet tudna felsorolni.

És miért is jó ez a gyakorlat, amit minden nap érdemes akár többször is csinálni?

Azért, mert egy idő után teljesen természetessé válik, hogy észrevegyük a másikban a jó dolgokat. Ez pedig pozitív irányban megváltoztatja a másikkal szembeni viszonyunkat, viselkedésünket. Ez a hozzáállásunkbani pozitív változás pedig ki fog hatni a párunkra is így a párkapcsolatunkra is.

Badarság lenne azt hinni, hogy egy szélsőségesen megromlott kapcsolatot helyre tud hozni ez a módszer. Az viszont biztos, hogy fantasztikus módon hozzá tud járulni ez a gyakorlat ahhoz, hogy megkönnyítse az egymásra találás útját!

Viszont azoknak is kimondottan csak ajánlani tudom ezt az egyszerű kis napi rutint, akik úgy érzik, hogy minden rendben van a kapcsolatukban. Sokkal szorosabbá, harmonikusabbá tudja tenni ezeket a kapcsolatokat is!

Kívánom, hogy a párkapcsolatunkban, és az élet minden területén tanuljunk meg a jóra figyelni!

Szép napot!