Három eszköz a jobb hangulatú beszélgetésekért

Írta: Celebrini Edit

Talán nincs is olyan pár, aki nem szembesül kapcsolatának egy-egy szakaszában azzal, hogy „Hűha! Már alig beszélgetünk”.

És jön is rögtön a szívbe markoló kérdés: „Eltávolodtunk egymástól?”

Sokszor félünk megválaszolni a saját magunknak feltett kérdést. Mert mi van, ha igen? Ha tényleg eltávolodtunk egymástól, akkor most vége a kapcsolatunknak? De hát ott vannak a gyerekek. A közösen felépített élet. A… Nos, igen.

Lehet, hogy eltávolodtunk egymástól.

DE!

Ez nem azt jelenti, hogy vége mindennek.

Úgyhogy ne dőljünk rögtön a kardunkba!

Nagyon sokszor csak kommunikációs zavar áll a háttérben.

Mire gondolok? Mit is értek ez alatt?

Kommunikációs zavar az, amikor valami nem optimális a folyamatban.

Például, ha a társunkkal való érintkezések közben Ő nem érzi azt, hogy „Fontos vagy nekem.  Örömmel figyelek Rád! Számítasz nekem!”  Ha ezeket nem tudjuk a számára jól közvetíteni, akkor természetes, hogy nem lesz kedve velünk beszélgetni.

Hogyan lehet ezt jól csinálni?

3 dologra figyeljünk oda nagyon a kommunikációnkban:

1. Az odafigyelés kifejezésére.

• Forduljunk felé, ha mondd nekünk valamit!
• Vegyük fel vele a szemkontaktust!

Ha épp a konyhában kavargatjuk a lábosban az ételt, egy rövid időre akkor is oda tudjuk fordítani a fejünket, és a szemébe tudunk nézni.

2. Az érdeklődés kifejezésére.

• Hallgassuk végig! Ne szóljunk közbe!
• Aktívan hallgassuk!

Miközben beszél, használjunk kis „biztatókat”: „Hű!”, „Nahát!” „Értelek.” „Figyelek.” „Ühüm.” „Tényleg?” „Azta!” „Érdekes.”! Így tudni fogja a társunk, hogy tényleg figyelünk, szívesen hallgatjuk, tényleg érdekel minket az, amit mond.

3. A „számítasz nekem” kifejezésére.

• Reagáljunk arra, amit mondott!

Ha nem kérdezett semmit, és ezért nincs mire válaszolni, akkor is reagáljunk!

Mindannyian voltunk már olyan szituációban, amiben azt éltük meg, hogy „Semmibe vett. Még válaszra sem méltatott.”, vagy „Nem reagál semmit, mintha csak a falnak beszélnék!”

A reagálás célja, hogy jelezzük felé, hogy

• megértjük:

megértés hiánya: „De miért nem tudtad neki mégis megcsinálni azt a kimutatást? Nem hiszem, hogy annyira fáradt voltál.”

megértés: „Nagyon fáradt voltál már, nem volt erőd a kimutatást még megcsinálni.”

• elfogadjuk:

elfogadás hiánya: „Ugyan már! Ettől akadtál ki annyira?”

elfogadás: „Én ugyan másként élném ezt meg, de látom, te nagyon kiakadtál ezen.”

és – ha olyan a szituáció –

• együttérzünk vele:

együttérzés hiánya: „Persze, sokszor nehéz összeegyeztetni a dolgokat, de ezzel mások is így vannak.”

együttérzés: „Nagyon nehezen boldogulsz a sok összeegyeztetni valóval. Sajnálom, hogy ennyire gondban vagy vele.”

Onnantól kezdve, hogy ezt a néhány elemet beépítjük a kommunikációs eszköztárunkba, a kapcsolatunk újból elkezd közelivé válni, újra kiépül az érzelmi biztonság, a meghittség. A beszélgetéseink sűrűsödni fognak, köszönhetően annak, hogy barátságos, örömteli élménnyé válnak.