Miért nem lépünk egyről a kettőre?

Írta: Besenyői Tamás és dr. Dankovics Orsolya

Miért nem halad „előre” a kapcsolatunk? Mikor kéri meg a kezem? Mikor bólint rá a gyermekvállalásra? Mire vár? Nem biztos a dolgában? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak már engem is, és ha jól sejtem még sokunkat életünk egyes szakaszaiban.

Ilyenkor türelmetlenül várjuk a válaszokat társunktól, de azok csak nem akarnak jönni. Ennek ellenére nem kérdezünk, nem kezdeményezünk beszélgetést a témáról! De vajon miért nem?

• Előfordulhat, hogy félünk egy esetleges nemleges, elutasító, nekünk nem tetsző választól. Jogos lehet a félelmünk, de bármily fájdalmas is, mindkét félnek célravezetőbb hosszútávon, ha nyíltan tisztázzák a terveiket, a közös céljaikról alkotott elképzeléseiket. Ennek folyománya lehet egy szomorú szakítás, de nem ritka, hogy az eltérő elképzelések tisztázása, segít abban, hogy olyan közös pontokat, lehetőségeket lássunk meg, melyek némi kompromisszumkészséggel a kapcsolat folytatását és hosszú távú boldog működését biztosítják.

• Azt várjuk, hogy párunk „gondolatolvasó” legyen, vegye észre magától, hogy bennünket ilyen kérdések foglalkoztatnak. A „gondolatolvasás” képességében való hit nagyon sok esetben megnehezíti, akadályozza a párok kommunikációját, hiszen nem vagy legalábbis nem olyan szinten működik, ami segítené a kétségek, kérdések, elakadások, párkapcsolati problémák, esetleges félreértések tisztázását.

• Kínosnak érezzük feltenni ezeket a kérdéseket vagy dacból nem lépünk, mert úgy érezzük, ezeknek a dolgoknak „rákérdezés”, „noszogatás” nélkül, „maguktól” is meg kellene történniük. Így viszont idővel a megválaszolatlan kérdéseket elménkben felnagyítjuk, kétségekké növeljük, ami a párunktól való fokozatos eltávolodáshoz, dühöz, gyakori konfliktusokhoz, veszekedésekhez, legrosszabb esetben szakításhoz vezethet. Pedig gyakori, hogy társunk fejében már egy jó ideje ott vannak a válaszok a bennünk mocorgó kérdésekre. Meglehet, hogy konkrétan megfogalmazható tervei vannak a közös jövőnkről. Ő magától nem beszél róla akár zárkózottsága, akár gyermekkorában tanult mintái miatt vagy pusztán azért, mert nem tartja szükségesnek, fel sem merül benne, hogy mi ezt hallani szeretnénk, vagy nekünk a válaszok nem evidensek önmaguktól. Az is előfordulhat, hogy azért nem hozza fel a témát, mert még nem érzi annak aktualitását, távolabbi időpontban tervezi azok megvalósítását.

Nos, bármely ok is álljon a „hallgatásunk” hátterében, arra ösztönzök mindenkit, hogy bátran elő a kérdésekkel, legyünk kezdeményezői a kommunikációnak! Keressük meg a megfelelő alkalmat, amikor párunk épp nem munkába rohan, amikor van lehetőségünk meghitten, nyugodtan elbeszélgetni kérdéseinkről, vágyainkról. Tisztázzuk bátran a közös utunkról, céljainkról való elképzeléseinket. Mondjuk el, mi mit szeretnénk és érdeklődjünk, hogy párunknak mik a tervei. Persze elképzelhető, hogy nem lesz teljes az átfedés, például az időzítést illetően másként gondolkodunk, azonban ettől sem kell megijedni. Keressünk közösen kapcsolódási pontokat és építkezzünk azokból, kössünk mindkettőnk számára elfogadható megállapodást. Ne követelőzzünk, ne legyünk számon kérőek, igyekezzünk megértőek, elfogadóak, kompromisszum-készek lenni és szelíden kommunikálni. Csak ilyen módon érhetjük el a boldog párkapcsolatokra jellemző minőségi kommunikáció szintjét, legyen szó a cikk indítóban felsorolt kérdésekről vagy bármilyen más párunkkal tisztázandó témáról.