Amikor kĂ©t ember megismerkedik, Ă©s szerelmes lesz egymásba, gyakran hatalmas terveket kezdenek szövögetni. El sem tudják kĂ©pzelni, hogy valaha is vĂ©ge legyen ennek az idĹ‘szaknak. Aztán a rĂłzsaszĂn köd szĂ©p lassan elmĂşlik pár Ă©v alatt, Ă©s a szerelembĹ‘l jĂł esetben egy szoros kötelĂ©k alakul ki, átfordul szeretetbe. Aztán jönnek a gyerekek, Ă©s telnek, mĂşlnak az Ă©vek. Minden energiáját a pár a hĂ©tköznapok megoldandĂł feladataira, a gyerekekre, a családra fordĂtja. Magukra szinte semmi idĹ‘t sem, vagy csak alig-alig, egymásra pedig mĂ©g kevesebbet.
A gyerekek nőnek, és ha a pár együtt maradt az évek alatti nehezebb időszakokban is, akkor részeseivé válnak gyermekeik párválasztásának, majd a családi házból való kirepülésüknek.
Ezután otthon marad egyĂĽtt a pár, kicsit korosabban, Ă©s nem tudnak mit kezdeni egymással. Csak Ă©lnek egymás mellett, mint valami lakĂłtársak. Szinte már csak megszokásbĂłl…
Ez egy elég gyakori forgatókönyv tartós párkakapcsolatok esetén.
Erről már több idősebb ember és pár is beszámolt nekem.
Nem értették, hogy mi történhetett.
„Hol rontottuk el?”- tette fel egy idősebb néni nekem ezt a kérdést.
Nos a helyzet nem bonyolult, de annál tragikusabb.
A gyerekek megszületnek, és a pár csak velük és a „családdal” kezd foglalkozni, napi 24 órában. A gyerekek felnevelése és a családi jólét megteremtése a mindennapi feladatuk. Magukra alig-alig marad idő, egymásra pedig szinte semmi. Végezik a napi rutinokat, és elmerülnek benne.
A gyerekek amikor felnőnek és kirepülnek, megszűnik az életcéljuk, eltűnnek a gyerekekkel kapcsolatos napi rutinok, és ott maradnak együtt, egymásnak.
Igen ám, de mindenki folyamatosan változik,- akár akarjuk, akár nem,- és ekkorra úgy megváltoznak mind a ketten, hogy már nem is ismerik egymást.
Nagyon sok ilyen pár él együtt megszokásból, és csak akkor lesz egy kis élet a háznál, ha a gyerekek hazamennek, vagy később az unokák. Volt, aki azt mondta nekem beletörődve, nagyot sóhajtva, hogy „Hát ez az élet rendje! A gyerekekért élünk!”
Nem ĂtĂ©lem el azt, akinek ez az Ă©letcĂ©lja, de vĂ©lemĂ©nyem szerint nem ez az egyetlen forgatĂłkönyve egy tartĂłs párkapcsolatnak. Ăšgy gondolom, hogy nem kell Ăşgy megöregedni egymásmellet, hogy már csak zsörtölĹ‘dĹ‘ lakĂłtársak legyĂĽnk.
Nagyon sokan egyĂ©bkĂ©nt ebben az Ă©lethelyzetben válnak el, pedig ennek nem kellene Ăgy lennie.
Ahogy azt az egyik Ărásomban már emlĂtettem, nĂ©ha fel szoktam tenni egy kĂ©rdĂ©st, leggyakrabban azoknál a pároknál, ahol valamelyik fĂ©l pĂ©ldául egy gyereket visz a kapcsolatba.
„Ki a legfontosabb személy az életedben?”
Ilyenkor szinte minden pár a gyerekĂ©t szokta megemlĂteni, nĂ©ha azt mondják, hogy a családom. Ezután mindig felteszem a következĹ‘ kĂ©rdĂ©st, hogy „Kivel akarod leĂ©lni az Ă©letedet?”.
Ezek a kérdések véleményem szerint azért fontosak, mert rádöbbenthetik a párt, hogy nem a gyerekükkel akarják leélni az életüket, hanem egymással. Illetve, ha nem ők a legfontosabbak egymásnak, hanem a gyerekük, akkor nem lesz egymással később jövőjük. Ugyanis, ha a gyerekek (a „legfontosabbak”) kirepülnek a családi fészekből, akkor már nem fognak tudni mit kezdeni egymással.
Azt gondolom, hogy igenis kötelessĂ©ge egy párnak rendszeresen idĹ‘t szakĂtani egymásra. Amikor nem a gyerekek a legfontosabbak, hanem az egymással töltött idĹ‘, a másik maga. Amikor kiszakadhatunk a mindennapi gondokbĂłl, problĂ©mákbĂłl Ă©s csak az egyĂĽtt szerzett Ă©lmĂ©nyek a lĂ©nyeg.
Gyakran hallom a különböző kifogásokat:
Sokan megdöbbennek, mikor elmesĂ©lem, hogy Ă©n Ă©s a párom rendszeresen kikapcsolĂłdunk kettesben. Igen! Minden hĂłnapban elmegyĂĽnk szĂnházba, elĹ‘adásokra, koncertekre egyĂĽtt, Ă©s „lelĂ©pĂĽnk” egy-kĂ©t napra kirándulni. Nem mondom, hogy örĂĽlnek mindig ennek a gyerekek, de elfogadják, Ă©s megszokták. Valljuk be, teljesen más Ă©lmĂ©ny pĂ©ldául egy kirándulás csak a párunkkal, Ă©s más a gyerekekkel. Mert bár imádom a gyerekeimet, Ă©s ki nem hagynám a családi kiruccanásokat, de amikor elmegyĂĽnk öten nyaralni, az legtöbbször nem igazi pihenĂ©s, hanem elĂ©g kemĂ©ny munka is szĂĽlĹ‘kĂ©nt. Hisz egy idegen környezetben sokkal megterhelĹ‘bb három gyerekre figyelni, Ă©s vigyázni, mint pĂ©ldául otthon.
Ezekből az együtt töltött élményekből jó táplálkozni a nehezebb hétköznapokon, és nem engedi, hogy eltávolodjunk egymástól. A közös élmények, amire jó visszagondolni, nagyon fontosak.
Nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Lehet egy vacsora, egy sĂ©ta, szĂnház, vagy csak egyszerűen beĂĽlni egy kávĂ©ra valahova. A lĂ©nyeg, hogy szerezzĂĽnk közös Ă©lmĂ©nyeket!
Kedves olvasĂłm! Azt kĂvánom, hogy minĂ©l több közös Ă©lmĂ©nyt tudjon gyűjteni párjával!
Hálásan köszönöm, hogy elolvasta ezen Ărásomat!
Szép napot!
Töltsd le ingyen szakĂ©rtĹ‘ink által összeállĂtott ajándĂ©kcsomagunkat, amelyben összesen 12 Ă©rtĂ©kes tanulmányt Ă©s hanganyagot találsz!
KĂĽldetĂ©sĂĽnk, hogy párkapcsolatban Ă©lĹ‘ OlvasĂłinknak olyan gondolatokat Ă©s tanácsokat közvetĂtsĂĽnk, amelyek elĹ‘segĂtik hosszĂştávon is boldog párkapcsolatuk kialakĂtását, megtartását vagy megmentĂ©sĂ©t.