Hol rontottuk el?

Egy gyakori forgatókönyv

Amikor két ember megismerkedik, és szerelmes lesz egymásba, gyakran hatalmas terveket kezdenek szövögetni. El sem tudják képzelni, hogy valaha is vége legyen ennek az időszaknak. Aztán a rózsaszín köd szép lassan elmúlik pár év alatt, és a szerelemből jó esetben egy szoros kötelék alakul ki, átfordul szeretetbe. Aztán jönnek a gyerekek, és telnek, múlnak az évek. Minden energiáját a pár a hétköznapok megoldandó feladataira, a gyerekekre, a családra fordítja. Magukra szinte semmi időt sem, vagy csak alig-alig, egymásra pedig még kevesebbet.

A gyerekek nőnek, és ha a pár együtt maradt az évek alatti nehezebb időszakokban is, akkor részeseivé válnak gyermekeik párválasztásának, majd a családi házból való kirepülésüknek.

Ezután otthon marad egyĂĽtt a pár, kicsit korosabban, Ă©s nem tudnak mit kezdeni egymással. Csak Ă©lnek egymás mellett, mint valami lakĂłtársak. Szinte már csak megszokásbĂłl…

Ez egy elég gyakori forgatókönyv tartós párkakapcsolatok esetén.

Erről már több idősebb ember és pár is beszámolt nekem.

Nem értették, hogy mi történhetett.

„Hol rontottuk el?”- tette fel egy idősebb néni nekem ezt a kérdést.

Miért alakult így?

Nos a helyzet nem bonyolult, de annál tragikusabb.

A gyerekek megszületnek, és a pár csak velük és a „családdal” kezd foglalkozni, napi 24 órában. A gyerekek felnevelése és a családi jólét megteremtése a mindennapi feladatuk. Magukra alig-alig marad idő, egymásra pedig szinte semmi. Végezik a napi rutinokat, és elmerülnek benne.

A gyerekek amikor felnőnek és kirepülnek, megszűnik az életcéljuk, eltűnnek a gyerekekkel kapcsolatos napi rutinok, és ott maradnak együtt, egymásnak.

Igen ám, de mindenki folyamatosan változik,- akár akarjuk, akár nem,- és ekkorra úgy megváltoznak mind a ketten, hogy már nem is ismerik egymást.

Nagyon sok ilyen pár él együtt megszokásból, és csak akkor lesz egy kis élet a háznál, ha a gyerekek hazamennek, vagy később az unokák. Volt, aki azt mondta nekem beletörődve, nagyot sóhajtva, hogy „Hát ez az élet rendje! A gyerekekért élünk!”

Nem ítélem el azt, akinek ez az életcélja, de véleményem szerint nem ez az egyetlen forgatókönyve egy tartós párkapcsolatnak. Úgy gondolom, hogy nem kell úgy megöregedni egymásmellet, hogy már csak zsörtölődő lakótársak legyünk.

Nagyon sokan egyébként ebben az élethelyzetben válnak el, pedig ennek nem kellene így lennie.

Ahogy azt az egyik írásomban már említettem, néha fel szoktam tenni egy kérdést, leggyakrabban azoknál a pároknál, ahol valamelyik fél például egy gyereket visz a kapcsolatba.

„Ki a legfontosabb személy az életedben?”

Ilyenkor szinte minden pár a gyerekét szokta megemlíteni, néha azt mondják, hogy a családom. Ezután mindig felteszem a következő kérdést, hogy „Kivel akarod leélni az életedet?”.

Ezek a kérdések véleményem szerint azért fontosak, mert rádöbbenthetik a párt, hogy nem a gyerekükkel akarják leélni az életüket, hanem egymással. Illetve, ha nem ők a legfontosabbak egymásnak, hanem a gyerekük, akkor nem lesz egymással később jövőjük. Ugyanis, ha a gyerekek (a „legfontosabbak”) kirepülnek a családi fészekből, akkor már nem fognak tudni mit kezdeni egymással.

Mi a megoldás?

Sokkal egyszerűbb a bajt megelőzni, mint helyrehozni!

Azt gondolom, hogy igenis kötelessége egy párnak rendszeresen időt szakítani egymásra. Amikor nem a gyerekek a legfontosabbak, hanem az egymással töltött idő, a másik maga. Amikor kiszakadhatunk a mindennapi gondokból, problémákból és csak az együtt szerzett élmények a lényeg.

Gyakran hallom a különböző kifogásokat:

  • „MĂ©g nincs egy Ă©ves a kicsi! Hogy hagyhatnám magára?”- Nagyon könnyen! Semmi baja nem lesz a kicsinek, mĂ©g pár hĂłnapos korában sem, ha nĂ©hány Ăłrára magára hagyjuk pĂ©ldául a nagyival, hogy Ă­gy egyĂĽtt lehessĂĽnk a párunkkal.
  • „Kicsik a gyerekek, mĂ©g sosem voltam tĹ‘lĂĽk távol pár Ăłrára sem!”- Itt az ideje elkezdeni kicsi lĂ©pĂ©sekkel.
  • „A gyerekek nĂ©lkĂĽl mi nem megyĂĽnk sehova!”- Igen! Kell, hogy a gyerekekkel is elmenjĂĽnk egyĂĽtt kirándulni, kikapcsolĂłdni, de mĂ©g fontosabb, hogy a párunkkal is nĂ©ha kettesben!

Sokan megdöbbennek, mikor elmesélem, hogy én és a párom rendszeresen kikapcsolódunk kettesben. Igen! Minden hónapban elmegyünk színházba, előadásokra, koncertekre együtt, és „lelépünk” egy-két napra kirándulni. Nem mondom, hogy örülnek mindig ennek a gyerekek, de elfogadják, és megszokták. Valljuk be, teljesen más élmény például egy kirándulás csak a párunkkal, és más a gyerekekkel. Mert bár imádom a gyerekeimet, és ki nem hagynám a családi kiruccanásokat, de amikor elmegyünk öten nyaralni, az legtöbbször nem igazi pihenés, hanem elég kemény munka is szülőként. Hisz egy idegen környezetben sokkal megterhelőbb három gyerekre figyelni, és vigyázni, mint például otthon.

Ezekből az együtt töltött élményekből jó táplálkozni a nehezebb hétköznapokon, és nem engedi, hogy eltávolodjunk egymástól. A közös élmények, amire jó visszagondolni, nagyon fontosak.

Nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Lehet egy vacsora, egy séta, színház, vagy csak egyszerűen beülni egy kávéra valahova. A lényeg, hogy szerezzünk közös élményeket!

 

Kedves olvasóm! Azt kívánom, hogy minél több közös élményt tudjon gyűjteni párjával!

Hálásan köszönöm, hogy elolvasta ezen írásomat!

Szép napot!

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova kĂĽldhetjĂĽk?

Megismertem és elfogadom az Adatvédelmi Tájékoztatót.
Hozzájárulok, hogy hasznos tananyagokat, ajánlatokat küldjenek e-mail címemre.

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.