Párkapcsolatban a megbántásról

Írta: Abonyi Rita

Megbántottak. Megbántott a párom, mert úgy viselkedett velem, ahogyan Én sosem tenném! Azzal a mondatával … megsemmisített, megalázott, „kis hülyének éreztem magam.” Megbántotta az önérzetemet, az önértékelésemet!. Annyira rosszul esett, hogy nem is szóltam hozzá. Nem érdekelt, hogy mit csinál. Szólt hozzám, de én durcásan elfordultam tőle. Azt akartam, hogy érezze, milyen rosszat tett velem. Ő nem is értette, hogy mi történt. Észre sem vette, hogy megbántott. Ez még jobban feldühített. Esélyt sem adtam arra, hogy megbeszéljük a helyzetet. Csak nézett rám, hogy „ennek meg mi baja ? Nem tettem semmit.” Csak ezt mondogatta.

Mit tegyünk?

Amikor megbántottnak érezzük magunkat, a legjobb esélyt adni a megbeszélésnek. Azért is fontos, hogy tudatosítsuk a párunkkal, hogy megbántott. Sokszor találkozok olyan véleményekkel, hogy „ észre sem vettem, hogy rosszat mondtam. Ez komoly, hogy Te ezen megsértődsz?”

Egyszerű a magyarázat, a megbántónak még belefér az a vélemény ami a megbántottnak már nem. Ezért, mikor megbeszélésre kerül a sérelem, hogy mindkét fél elmondhassa a véleményét, akkor értik meg igazán, hogyan is viselkedjenek egymással. Sokkal könnyebb az egymáshoz való alkalmazkodás.

Azt se felejtsük el, hogy mikor letisztázódik a helyzet, hogy kinek mi a baja a másikkal, a kibékülés az igazán fergeteges lehet. Nem érdemes, akár napokig is durcáskodni, mert az a kibékülés kárára mehet. És még azt se felejtsük el, minél többször megsértődünk, annál jobban hozzászokik a párunk. Aztán nem hogy kibékülés nem lesz, maximum csak egy vállrándítás, vagy csak egy legyintés. Szükség van erre? Aligha.

Kedves olvasóim, a sérelmeinket minél előbb mondjuk ki, és beszéljük meg. Nagyon sok kapcsolatot megmenthetünk vele. Nem érdemes a sérelmeket magunkban tartogatni, dédelgetni. Mi előbb szabaduljunk meg tőle. Ne engedjük, hogy befolyásolja a cselekedeteinket!

Köszönöm, hogy elolvasták a cikkemet.