Az IZGALMAS párkapcsolat titka

Írta: Munkatársunk

Nem tudom, ki és mikor hitette el az emberekkel, hogy egy kapcsolat akkor az igazi, ha tökéletes. Mindannyian a tökéletes kapcsolatot szeretnénk, a tökéletes társat, aki szavak nélkül is pontosan tudja, mire vágyunk. Kiteljesedhetünk mellette, biztonságot ad miközben izgalmas marad. Ugye, milyen jó lenne? Őt keressük, igaz?

Sajnos azonban aprócska hiba van a dologban: a biztonság soha nem izgalmas…

Az izgalmat Neked kell beletenned egy kapcsolatba. Erre Te azt mondod, persze-persze, de az nehéz. Igen. Nehéz. Mindenképp erőfeszítést igényel. Mindig erőfeszítést igényel. S ez a nehéz benne. Mindannyian úgy érezzük egy kapcsolat szuper, amíg könnyen megy. Magától jön a szenvedély, magától jönnek a hajnalig tartó világot megváltó beszélgetések is. Minden jó. Hibátlan.

S aztán, egyszer csak észre veszed, hogy valami láthatatlan dolog lopakodik be a napjaidba. Meg kellene tudnod, mire vágyik a másik, minek örülne, fel kellene rázni az életeteket, különben könnyen ott találod magad a konyhában, a férjed tévét néz, miközben te mosogatsz, a gyerek csépeli a másikat, s ez minden áldott este így megy. Kívülről látod magatokat. Kicsit talán még meg is ijedsz, mert beléd hasít: mióta megy ez így? Hol változtunk meg? Mikor?

Mindannyian megváltozunk. Nem szabad a régi életünket a jelenlegivel összehasonlítani, hiszen minden kapcsolatnak megvannak a maga időszakai. Megvan az ismerkedés szakasza, s megvan az együttélés szakasza, s megvan a gyermek születésének és nevelésének, kamaszkorának, majd útra bocsátásának is a szakasza. S ez így van jól. Szerencsés és boldog az a pár, aki ezeket együtt tudja megélni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk ezzel a törvényszerűséggel.

Egy dolog fontos, hogy egymásra is figyeljünk mindeközben. Mindig legyen idő a közös programokra. Meg kell oldani. Hajlamosak vagyunk arra várni, hogy majd a másik fél megoldja, majd ő „feldobja” a mindennapokat. Valahogy könnyebb a párunktól várni az izgalmakat, mint magunkat összeszedni és színt vinni a hétköznapjainkba. Ne arra várjunk, hogy a társunk szervezzen programot, ne arra, hogy Ő kezdeményezzen.

Ha mindig csak várunk, abból csalódás, unalom, elvesztegetett idő, semmi nem lesz.

Egy kapcsolat fénykora soha nem a „várakozásról” vagy a „passzivitásról” szól.

S mégis, hogyan is várhatunk csodát, ha elhagyjuk a régi énünket, aki még aktívan akart szeretni? Miért várjuk egy passzívabb hozzáállású időszakban, hogy ugyanúgy ragyogjon minden, mint rég?

A boldog párkapcsolat… nem jár automatikusan senkinek, nem adják ingyen. Abban munka van. Tudatosság és döntések végtelen sora. S végül a legszebb ajándék, amit csak kaphatunk.