Férfivá válás

Írta: Halász Csilla

A kis csecsemő születése előtt már tudható melyik nemet fogja képviselni testileg, a világban (mert lelkileg lehetnek ennek teljesen ellentmondó érzések is). Itt most az általános, hétköznapi folyamatot fogjuk tárgyalni, és az ezzel együtt a mai korban egyre erőteljesebben jelentkező ellentmondásokat, amit többnyire félreértelmeznek az emberek, és hibásan a „férfiak elnőiesedésének” neveznek.

A nők emancipációs törekvéseivel egy időben megindult egy folyamat, mely megállíthatatlan változásokat hoz életünkbe. A folyamat megindulása előtt természetes volt, hogy a nő férj nélkül nem létezhet, és az ebből adódó kényszer önmagában hordozta a változást, mégpedig a FIÚBÓL FÉRFIVÁ ÉRÉS FOLYAMATÁT. Egy régi mondás is ezt hivatott kifejezni: Az anya fiút nevel, a nő férfit.

Ma a nők előtt nem ismert ez a tézis, a fiatalok választhatnak, hogy kivel és hogyan élnek, nem akarnak egy felnőtt  testű gyermekkel házasságra lépni, kész férfit akarnak maguk mellett tudni, egy társat, akivel egyenrangú felekként élhetnek. A fiúk részéről pedig a férfivá válás nyűge, a felelősségvállalás terhének felvállalása, a társuktól inkább az anya szerepét váró fiúként való viselkedés nehezíti a kapcsolódást egymáshoz.

Fontos, hogy tisztában legyen mindkét nem a saját szerepével, az azzal járó nehézségekkel, és gyakoroljanak kommunikációs technikákat, melyekkel enyhíthető a különbözőségekből adódó feszültség.

NŐKÉNT fel kell vállalni, hogy csak egy nő mellett válhat férfivá a fiú, tehát ezt az utat közösen kell bejárni, alázattal, türelemmel, sok beszélgetéssel, közös célokkal.

FIÚKÉNT be kell ismerni a férfilét tapasztalatlanságát, elfogadni az iránymutatást, felvállalni a felelősséget, fejleszteni az állandó változásra való készséget.

Mindkét féltől sok munkát és erőt igényel, türelmet és megértést, kitartást és elsősorban egy szeretetteli egymás felé fordulást, mert egy jó kapcsolat elengedhetetlen részei ezek.