Ha nincs szexünk, csak veszexünk 1. – mennyiségi problémák

Írta: Halász Csilla

A nagy kérdés (persze csak a méretprobléma után, melyet egy másik cikkben tárgyalok), mi a normális, a heti hány alkalom mondható átlag mennyiségnek, ha a szeretkezésről beszélünk. Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, ebben a témában nincs olyan, hogy norma, amit teljesíteni kell, vagy egy átlag mennyiség, amihez tarthatná magát az ember. Mégpedig azért, mert minden párnak megvan a maga ritmusa, sőt minden egyénnek is megvan a saját egyéni, alkati ritmusa, hogy milyen időközönként tör rá a vágy.

Pont ebből adódnak a problémák

Sajnos akár családon belül is tudnék említeni olyan példát, ami a szexuális igénybeli különbségek okán létrejött események sorozata majdhogynem a váláshoz vezetett.  Az a fél, akinek nagyobb igénye lenne, általában a másik felet okolja kielégítetlensége miatt, ez feszültséghez vezet, megindulnak a viták, a kimaradozás, legrosszabb esetben megtörténik a félrelépés.

Mi kell ahhoz, hogy ezt elkerüljük?

Először is meg kell nézni a kapcsolat kezdeti szakaszában (nem az első néhány hónapot!) milyenek voltak az igények mennyiségileg mindkét fél részéről. Ha eleinte is különböző volt a felek habitusa, akkor nincs mit tenni, muszáj egy olyan megállapodást kötni, ami mindkét félnek megnyugvást hoz.  Viszont, ha a kezdetekkor azonos időközönként forrt a levegő, hát akkor valószínű, hogy azonos időközönként forr most is, esetleg néhány AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐ nehezíti a pályát. Nos, ezekre az akadályozó tényezőkre kell fényt deríteni, és megszüntetni a gátló tényezőt.

A folyamat a következő: visszaemlékezni, megfigyelni milyen indokkal hárít a párunk, ebben rengeteg információ rejlik.  Egy egyszerű „fáradt vagyok” kijelentés is sok mindent hordozhat magában, például a munkahelyen nagy a hajtás, vagy felgyülemlett a házimunka, megbetegedett a gyerek… Ilyenkor ha besegít a másik fél ezekbe a feladatokba, egy kevés feltöltődést biztosítva társának, esetleg apró figyelmességekkel, vagy egy masszázzsal kedveskedik, bizonyára eléri a kellő hatást. Egy kis odafigyelés csodákra képes! Viszont semmiképp nem várható el, hogy egy szál virág ajándékozása után egy fergeteges éjszaka lesz a jutalom. Kitartóan és folyamatosan figyelni kell egymás igényeire, és egy egyszerű fáradtságot (hogy a példánál maradjunk) nem csak fizikális mentesítéssel kell orvosolni, hanem a lelki töltést is érdemes biztosítani, hogy minél előbb visszatérjenek a dolgok a régi kerékvágásba.

A figyelmesség, a kedveskedés mindenkinek jól esik, mindenki vágyik arra, hogy figyelembe vegyék az igényeit, hogy megkapja, amire vágyik, hogy örömöt szerezzenek neki. Aki mindezt magáénak tudja, szívesen ad magából, szívesen viszonozza ezt a figyelmet, szeretetet, amit kap. Ha kapni szeretnénk először mindig adjunk, akkor biztosan nem marad el a siker.