Párkapcsolatban szabadon? Létezik ilyen?

Írta: Török Nikoletta

Lehet-e egy párkapcsolatban szabadon élni? Vagy ez mindig egy kötöttséget feltételez? Mit jelent a párkapcsolatunkban az, hogy szabadok vagyunk?

Lehet, hogy te is azt érzed/érezted, hogy egy párkapcsolatban a felek nem lehetnek szabadok. Maga az a szó, hogy kapcsolat az feltételezi, hogy ez egy kapocs tele kötöttségekkel, amikor csak együtt lehetünk. Szabadnak lenni azt jelenti számomra, hogy meghagyom a másiknak, hogy rendelkezzen énidővel és ő is biztosítja számomra ugyanezt. Hiszen fontos a kölcsönösség. Az énidő azaz idő, amikor olyan hobbikra szánja, szánom az időt, ami feltölt. Elfogadjuk, hogy a másiknak szüksége van saját magával egy kis időre. Nem vetem a szemére. Nem gondolom, hiszem azt, hogy ez ellenem szól. Nem társítom hozzá azt, hogy nem akar már velem lenni és hogy nem szeret. Akkor mégis mit gondoljunk, ha van ellenérzésünk ezzel kapcsolatban: miért is jó az énidő?

Az énidő megfelelő eltöltése alatt a másik teljesen belefeledkezik abba amit csinál, őt teljes mértékben feltölti. Boldogan tér vissza hozzánk, teljes erejében, energiájában. Amikor hazaérkezik és látja, hogy mi is jól fogadjuk – szeretettel, kedvesen és érdeklődve – akkor ő még többet ad magából. És ez nekünk nagyon jó. Sőt, elképesztő! Ez pedig erősíti, mélyíti a kapcsolatunkat. Nem elvesz belőle! Sőt! Megújulást hoz! Mit tegyél, ha azt érzed, hogy nehéz a külön töltött idő? Ha úgy érzed, hogy neked erre semmi szükséged, akkor neki miért is lenne?

Attól, hogy te azt érzed, hogy neked nem kell, a másiknak még szüksége lehet rá. Ezt pedig egy őszinte, nyílt kommunikációval tudhatod meg. Mi lenne, ha te is tartanál egy kis énidőt? Találd meg, hogy mi az, ami egyedül feltölt, amitől boldog leszel. Mindenkinek szüksége van saját magával töltött időre.
Ez teljesen természetes. A boldogság belőlünk indul ki. Ha mi boldogok vagyunk, úgy tudunk ebből az érzésből a másiknak is adni. De ehhez szükség van két együttműködő félre, akik értik, hogy mindez önmagunkért, egymásért és a párkapcsolatuk működtetéséért van.

Ez eddig rendben van, de mi történik akkor, ha a két fél már túl sok időt tölt egymástól távol? Hogyan lehet az énidőből az egészséges mértéket megtartani? Szerintem az személyfüggő, hogy kinek mennyi időre van heti rendszerességgel szüksége a saját időre, ez is megbeszélés kérdése. De hogyan ne menjen ez a kapcsolat rovására?

Amikor hazaérkezik a párunk, kezdjünk el érdeklődni. De komolyan! Kérdezzük meg, hogy ma mit kapott az énidő által? Mit csinált pontosan? Mit élt át? Ehhez szintén 2 nyitott fél szükséges, aki mer beszélni az érzéseiről, aki meri beengedni a másikat a lelke mélyére.

Mert egy párkapcsolat két szabad ember kapcsolódása, akik szeretnék egymást szeretni, szeretnének szeretve lenni és támogatni egymást az úton.