Segítség, kirepültek a gyerekek!

Írta: Földiné Pék Rita

Sok házasság akkor bomlik fel, amikor a gyerekek felnőtté válva önálló életet kezdenek.

Azt gondolhatnánk, hogy végre van egymásra is ideje a feleségnek és férjnek, végre élvezhetik a hobbijukat, vagy szórakozhatnak, utazhatnak mindenfelé. Ehelyett sokan ilyenkor csak a válóperes ügyvéd irodájáig jutnak el. Vajon miért van ez így?

Minden párkapcsolatban vannak krízis helyzetek. Ilyen például a szülők elvesztése, gyermek születése, munkahely elvesztése, nagyobb anyagi probléma, betegségek.

Ezekben a szituációkban természetes, ha feszültség van a kapcsolatban, de ha a pár tagjai elkötelezettek, akkor ezeket a helyzeteket át tudják vészelni, s ha elég tudatosak, akkor akár segítséget is kérnek egy szakembertől, és a fejlődésükre használják a megélt krízist. A közösen megoldott nehéz helyzetek után gyakran szorosabbá válik a kötelék a két ember között. Kialakulhat egy „együtt egymásért” bajtársi összetartás is a korábbi „szeretjük egymást” házastársi érzés mellé.

A gyerekek „kirepülését” elsőre talán nem is gondolnánk ilyen krízis helyzetnek. Hiszen legtöbb esetben nem jár megoldandó problémával (hacsak a szülők nem csinálnak belőle azt), nincs vészhelyzet, senki nincs veszélyben. Sőt, kevesebb feladat lesz, több idő marad, s még anyagilag is könnyebb időszak következhet. S pont ez lehet a csapda! Mert nem vagyunk „résen”!

Egy felismerten nehéz helyzetben az ember jobban odafigyel, számít arra, hogy nehézségek lépnek fel, hogy feszültebb, idegesebb lehet. S jóval tudatosabban próbálja megoldani a kialakult állapotot.

Pedig a gyerekek felnőtté válása bizony természetes válsághelyzet egy párkapcsolatban. Igenis nehéz szituáció, amire nagyon oda kell figyelni. Miért? Több okból is:

• A gyerekek felnevelése, mint közös cél, értelmet tud adni a kapcsolatnak. Ha nincs semmi más közös terv, hobbi, vagy baráti társaság, akkor nagyon ki tud ürülni a kapcsolat a gyerekek távozásával. Tudatosan kell újra feltölteni tartalommal.
• Mindkét félnek fáj, hogy valaminek vége. Ez sokszor nem is tudatosul, csak amikor elkezdünk mélyebbre ásni, akkor jön elő az üresség érzés, amit a gyerekek „hűlt helye” hagy maga után.
• Általában a nő jobban érzi az érzelmi hiányt. A férfi gyakran új feladatokat talál magának, amivel ő jól átvészeli az átmeneti éveket. A feleség azonban ilyenkor még árvábbnak érzi magát, hisz nincs mellette senki, akivel megoszthatja az érzéseit. Ha ez a folyamat nem válik tudatossá, akkor gyakran kölcsönös szemrehányások és vádaskodások időszaka következik.
• Új szerepeket kell megtanulni. Sok pár az anya és apa szerepen keresztül kapcsolódik elsősorban egymáshoz. Ez viszont nem működik tovább, az új szerepeket pedig nem tudjuk azonnal működtetni. Meg kell tanulni anyából nővé, apából férfivé válni. Ehhez időre, türelemre és egymás támogatására van szükség.
• Sok párnál az a gond, hogy valamelyik félnél előjönnek a régi álmok, amiket félretett a család érdekében. S ilyenkor szembesül azzal, hogy mi mindenről mondott le. Sajnos ilyenkor könnyen el tud billenni a mérleg a negatív irányba, mert sokan csak azt látják meg, hogy mi mindent adtak fel. Azt pedig nem veszik számba, hogy mennyi mindent kaptak cserébe.

Mi a megoldás?

Fogadjuk el, hogy ez egy nehéz helyzet, ilyenkor természetes, ha ideiglenesen válságba kerül a kapcsolat. De legyünk tudatában, hogy ez csak átmeneti állapot!

Ha kell, sirassuk meg az eltelt szép éveket! Ne szégyelljük, ha fáj elengedni! Ez természetes, hiszen semmi sem lesz már ugyanolyan, mint volt. Ez egyik részről veszteség, amit ha elfogadunk és megélünk, könnyebben tovább lépünk. A másik részről viszont helyet teremthet valami újnak.

Új alapokra kell helyeznünk a párkapcsolatot. Újra egymásra kell találnunk. Sokat kell beszélgetni, és felmérni a saját és a másik igényeit a megváltozott helyzetben.

Egy biztos, ha nem úgy alakult a kapcsolat, ahogy vártuk, az magától nem fog megváltozni.

Tegyünk érte! Találjunk együtt új célokat, szervezzünk közös programokat, kirándulásokat, utazásokat! Tekintsük ezt az időszakot közös fejlődésnek, izgalmas felfedezőtúrának, miközben önmagunkkal is szorosabb kapcsolatba kerülhetünk, és megtanulhatjuk, hogyan kell anyából nővé, apából férfivé válni.

Ha nem megy, ne adjuk fel egyből, kérjünk segítséget!

Ez lehet egy második fiatalság. Merjünk újrakezdeni!

S közben adjunk egymásnak sok időt, türelmet és szeretetet!

Kellemes egymásra találást kívánok!