Önismereti csoportok egyik első témája között szokott szerepelni, és tán elcsépeltnek tűnik, mégis fontosnak tartom, hogy írjak róla. Munkahely, kapcsolat a kollégákkal, a főnökkel, gyerekek, szülők, a párunk, barátok. Folytathatnám a sort a végtelenségig. Igazából életünk bármely területén találkozhatunk azzal, hogy megkérdőjeleződik bennünk: Tényleg jogunk van így érezni? A válaszom: igen! Ki is fejtem, miért, […]
TovábbCikkem első részében bemutattam Ádám és Éva történetét, hogy élték meg, hogy a terhességek 40. betöltött hete előtt több babájukat is elveszítették. Mostani cikkemben Éva a lelki gyógyulásuk útját meséli el.
TovábbMi, emberek, életünk során sok mindenki és sok minden elvesztését meggyászoljuk. Életünk része ez is, bármennyire nehezünkre esik gondolni rá. Minden gyász nehéz, de mind közül talán a legnehezebb, amikor egy közös gyermek elvesztését gyászolja a pár. Nehéz ilyenkor arra gondolni, hogy van tovább, hogy folytatni kell az életet. Hogyan élhet túl egy kapcsolat egy […]
TovábbElőfordul, hogy megbántunk valakit. Egy hozzánk közel állót, akit egyébként nagyon szeretünk, és eszünk ágában sincs direkt bántani. De mégis megtesszük. Jó esetben belátjuk, hogy hibáztunk, és bocsánatot kérünk. De mi van, ha a bocsi már nem elég? Ha ennél többet kell tennünk a békülés érdekében? Mit tegyünk? Hogyan kérjünk jól bocsánatot?
TovábbAnnak ellenére, hogy sokan nem is tudnak a létezéséről, mégis a legtöbb ember átéli az életközépi válságot. Jön az magától, mint a serdülőkor, és ebben az állapotban az ember sok mindenre képes. Olyasmire is, amit nem gondolt volna magáról korábban.
TovábbKlasszikus esetben a menyasszonyt édesapja, a vőlegényt édesanyja vezeti az oltár elé és a szülők ünnepélyesen átadják a fiatalokat egymásnak, mintegy jelezvén, hogy „elengedik gyermekük kezét” azaz átadják őt a párjának. De vajon tényleg megteszik-e?
TovábbÁllok a 7 éves mosógépem előtt, a sokadik szerelőt győzködöm a telefonban, hogy legalább jöjjön ki, nézze meg, mert szeretném megjavíttatni. A válasz sokadszor ugyanaz: „Asszonyom, higgye el, nem érdemes, vegyen egy újat!” De én szeretem ezt a mosógépet, megtanultam kezelni, elégedett vagyok amúgy vele, összenőttünk. Szomorú vagyok. Számomra furcsa, idegen ez a mostani új […]
TovábbSokáig nem tudtam róla, hogy benne élek. Sokáig nem tudtam, hogy mi az, amiben élek. Sokáig azt hittem, velem van baj, hogy ebben élek. POLIAMORIA. Úgy hangzik, mint zárójelentésben a diagnózis. Tessék mondani, ez gyógyítható?
TovábbÉrdekes felfedezés, de így van. Szomorú is egyben, hiszen sajnálatos beismerni, hogy a Sárkányok nőneműek és köztünk vagy inkább bennünk, nőkben élnek. Hosszasan kutattam azért, hogy ezt az általam felismert tényt cáfolni tudjam, de sajnos olyan kevés ellenpéldával találkoztam, hogy nem sikerült még magamat sem meggyőznöm.
TovábbÁllítom, hogy a biztonság, a változatlansághoz ragaszkodás az egyik legnagyobb illúzió, ami megkeseríti, megnehezíti életünket. A biztonságra törekvés béklyóként nehezedik ránk, nem engedi, hogy szabadon éljük életünket, hogy kapcsolatainkban vállalhassuk éppen aktuális önmagunkat.
TovábbKüldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.