Felnőttként számos viselkedésmintát hordozunk, amelyek vagy az iskolában, vagy a családi közegben rögzültek. Ezekhez sok esetben erős elvárás kapcsolódott, amiknek gyermekként igyekeztünk is megfelelni. Előfordulhat viszont, hogy épp ezek között kell keresnünk az emberi kapcsolataink elakadásainak okát. Nézzük, melyek ezek a viselkedésminták, elvárások!
Emlékszik még a középiskolai irodalomórák verselemzéseire? Én mindig szerettem az irodalmat, szívesen olvastam verseket, szívesen éltem át azokat az érzéseket, amiket egy-egy hatásos vers felszínre hozott. A versek természetüknél fogva mindenkire különbözőképpen hatnak. Ami engem mélyen érint, másokat talán hidegen hagy, vagy megmosolyogtat. Éppen ezért mindig nehezen tudtam elfogadni azt az igényt a tanár részéről, hogy közös nevezőre kellett jutni. Egyetlen megoldásként ki kellett találni, hogy mit gondolt a költő, miről is szól a vers, mit üzen, hogy hat ránk. De miért?! Hiszen mindenki a saját szűrőjén, érzésein keresztül olvassa a verset, és természetes, ha mindenkire máshogy hat. Ennek ellenére nem kalandozhattunk ezen a területen, hanem meg kellett találnunk az egyedüli „jó megoldást”.
Felnőttként viszont érdemes levetkőzni magunkról azt az elvárást, hogy mindig egy jó megoldásra kell törekedünk. Ez két nagy csapdát is magában rejt. Milyen csapdákat?
Először is: ha mindig csak egy megoldást fogadunk el jónak, az sok konfliktus forrása. Gyakran megesik, hogy két ember eltérő véleményt képvisel, eltérő megoldást talál jónak ugyanarra a problémára. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy csak egy megoldás lehet jó, és az történetesen a sajátunk, akkor könnyen egy parttalan vita kellős közepén találhatjuk magunkat.
A másik csapda ebben a viselkedésmintában az, ha folyton más fejével akarunk gondolkodni. Ha mindig azt tartjuk szem előtt, hogy a másik mit vár tőlünk az adott helyzetben, szerinte mi lenne a jó megoldás. Alapvetően nem azzal a részével van a probléma, hogy figyelembe vesszük az elvárásait, hanem azzal, hogy ha mindezt nem vele megbeszélve, hanem egyedül találgatva tesszük.
Az iskolában, és sok családban a testvérek közt is a versenyhelyzet kialakulását erősíti a gyerekek környezete. Legyél jobb, mint a többiek! Győzd le a társaid! Önállóan oldd meg a feladatokat! Legyél kész minél hamarabb, előzd meg a társaidat!
Mindannyian tudjuk, hogy az iskola a legtöbb helyzetben a versengést, és nem az együttműködést díjazza. Bár osztályközösségről beszélünk, mégis a valóság az, hogy nem valódi együttműködő közösségben szocializálódnak a gyerekek, hanem egy versengő osztályban próbálnak megfelelni az egyre nagyobb egyéni elvárásoknak.
Tapasztalt már felnőttként versengést a párkapcsolatában? Ezek nagyon nehéz szituációk, amelyek magukban rejtik a sérülések lehetőségét. Nem jó érzés, ha a társunktól olyan mondatokat hallunk, hogy: ezt én jobban tudom… ehhez jobban értek… ezzel én már rég készen lettem volna…
A párkapcsolatok egyik legnagyobb kihívása, hogy a párok tudjanak jól együttműködni. A hibáztató, versengő viselkedés helyett egyenrangú társként ténylegesen „csapatként” együttműködni. Úgy segíteni a másiknak, hogy azt egyik fél se érezze tehernek, minősítésnek, ítélkezésnek. Hogy azt érezzük, nem kell legyőznünk a másikat, nem kell felülkerekednünk. Stabil, értékes helyünk és szerepünk van a kapcsolatban, nem kell naponta megküzdenünk valamilyen képzeletbeli versenyben a dobogó felső fokáért.
Bár azt gondolom, hogy ez erősen szülő és pedagógusfüggő „szabály”, de a mai napig gyakran hallom, amikor egy felnőtt ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal hárítja a gyerek kérdéseit. Az iskolában nagyon sok szabályt, tudásanyagot próbálnak több-kevesebb sikerrel elfogadtatni a gyerekekkel. A tananyag mennyisége, a feszített tempó, a kiégés, a szülők rohanó életvitele mind azt eredményezi, hogy kevés idő jut a tartalmas „kérdezz-felelek” helyzetekre.
Emlékszem rá, hogy annak idején mennyire zavarta az osztályt, nem különben a tanárok egy részét, ha volt olyan diák, aki folyton visszakérdezett. Már a gyakori értelmező kérdések sem jelentettek jó pontot, hát még az, ha egy diák nem értett egyet az elhangzottakkal. Persze akkor is volt, és azóta is van számos olyan pedagógus, aki kifejezetten kérdések feltevésére, vitára, közös értelmezésre sarkallja a diákjait, de lássuk be, nem ez az általános módszer. A diákok feladata főképp a válaszadás, nem pedig a kérdésfelvetés.
Így felnőtt korunkra minden helyzetben az elsődleges feladatunknak a válaszadást, a megoldás azonnali megtalálását tartjuk. Aminek ritkán része az alapos tisztázás, kérdések feltevése. Ezért ezt egy párkapcsolatban bizony meg kell tanulnunk. Felejtsük el azt a nézetet, hogy a kérdezés az értetlenség, bizonytalanság jele. Épp ellenkezőleg! Nagyságrendekkel jobb döntések, jobb eredmények születnek, méghozzá kevesebb konfliktussal, félreértéssel tarkítva, ha merünk kérdezni, el merjük mondani, ha valamit nem értünk, vagy valamivel nem értünk egyet.
Ez csak néhány jellemző példa volt arra, hogy mennyi mindent kell újragondolnunk felnőttként a gyermekkorban rögzült viselkedésmintákkal, elvárásokkal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy lehetne még sorolni a példákat, de a lényeg, hogy a felnőtté válást egy újratervező folyamatnak is kísérnie kell. Figyeljük meg a társunk, és önmagunk viselkedését, zsigeri reakcióit, és merjünk bátran beszélni róla, ha azt látjuk, hogy ezek nem építik, hanem rombolják a kapcsolatot, vagy saját életminőségünket!
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
„Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.”
II. János Pál
Ide várjuk kedves Olvasóink történeteit, párkapcsolati témában. Ha Önnek is van egy olyan sztorija, amit szívesen megosztana velünk, küldje el nekünk!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.
© 2016-2020 Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet Kft. Minden jog fenntartva.
