Ha nincs valamiért lelkiismeretfurdalásom, akkor nekem nincs is lelkiismeretem?

Írta: Kanizsay Dorottya

Van akit, ha bánt valami, azonnal elébe megy, elmondja és ezzel helyre is teszi a dolgokat. Nem kell kerülnie a másikat, mert tud meggyőződéssel bocsánatot kérni, sőt ha úgy érzi még jóvá is tesz. Ő az EGYENES.

Aztán van, aki mindent megmagyaráz. Ő inkább visszahúzódik, jó nagy távolságot tart attól akit megbántott, nem veszi fel a telefont ha az illető hívja, de az is lehet, hogy még át is megy az út túloldalára, ha az szembe jön. Ami  pedig végképp a legidegesítőbb: állandóan magyarázkodik. De ha netán valaki szembesíti „bűnével” szégyenében természetesen neki áll feljebb, vádaskodik és leértékelő kritikát szór az illető fejére. Ő biztosan semmiért nem fog bocsánatot kérni. Mert ő az ÖNIGAZOLÓ.

Van aztán az, aki addig csinálja, míg már rossznak sem érzi sem magát, sem bántó tettét. Mondhatni jól beleszokott. Ha volt is kezdetben lelkiismeretfurdalása mára már addig sikerült csökkentenie, hogy egyáltalán nincs is. Így hát eszébe sincs bocsánatot kérni, mert miért is kéne? Na Ő a KOPOTT LELKIISMERETŰ.

És végül van az, aki legtöbbször akaratán kívül belecsúszik egy-egy helyzetbe, ahol két vagy több dolog között kell választania, és végül az erősebb elveit követő énje hoz egy döntést. Így egyik elvét megszegi, – például nem ér haza a gyerekek fürdetésére, ahogy megígérte – , de a másik, meghatározó elvének eleget tesz azzal, hogy bentmarad a munkahelyén túlórázni, mert hát mégiscsak arra nevelték, hogy el kell tisztességgel lássa a munkáját, és így nem veszélyezteti a családja megélhetését sem. Nem kérhet bocsánatot, hisz Ő a NAGYOBBIK JÓT VÁLASZTOTTA.

Magadra ismersz valamelyikben? Melyik vagy Te?

S ezek alapján átgondolnád-e, hogyha eddig például ÖNIGAZOLÓ voltál, nem tudnád-e felvállalni tetteidet, s EGYENESEN megbeszélni a másikkal?

Vagy ha netán elKOPTÁL már valamiben, nem tudnád-e felidézni azokat a kezdeti időket, amikor még rosszul érezted magad miatta, és ezáltal érezni, hogy bocsánatot kell kérni?

S Te NAGYOBBIK JÓT VÁLASZTÓ, mi lenne ha, amikor hazaérsz, megelőznéd az otthoni morgást egy értő figyelemmel, és egyszerűen elmondanád a csalódott gyerekeidnek és Társadnak, hogy sajnálod, mert tudod, hogy nagyon vártak, és jöttél is volna szívesen, de bent kellett maradni, mert a főnök így rendelkezett.

Lehet, hogy így KIEGYENESEDNÉL?