Az egész országot mélyen megrendítette a magyarországi buszbaleset tragédiája, amelyben 16-an életüket vesztették, a többiek súlyosabb, vagy kisebb sérülésekkel, de túlélték a balesetet…..Gimnazista diákok, és tanáraik. Leírhatatlan, nincsen rá szó. Mert ok nélkülinek tűnik, ebből adódóan felfoghatatlan. Meg akarjuk érteni a megérthetetlent, de még el sem hisszük, hogy ez megtörténhetett. Ilyen közel hozzánk, pont velünk és velük. Sorakoznak az elménkben a nagy betűs MIÉRTEK, és nem igazán lelünk választ. A gyászolók között akadnak talán olyanok, akiknek van mibe kapaszkodni most ezekben az elárvult percekben, órákban, napokban, hónapokban, vannak, akiknek nincs, de egy biztos, a pszichológusokon, és gyászfeldolgozást segítő szakembereken felül nekünk is SEGÍTENÜNK KELL A GYÁSZOLÓKNAK a trauma feldolgozásában.
Félelem, szorongás, bűntudat. Ezek az érzések hatják át gondolataikat. Visszatérő képek, a baleset minden másodpercének látványa, átélése, a „mi lett volna, ha…” érzése gyötri őket, amelyben a túlélők beszéltetése az eseményekről kifejezetten ártalmas, mert arra készteti őket, hogy újra, meg újra átéljék a velük történteket.
Az áldozatok hozzátartozói hihetetlenül nehéz időszaknak néznek most elébe. Különböző emberekként, különbözőképpen reagálunk bizonyos szituációkban, ezért nincsen arra vonatkozó iránymutatás, hogy mi a „normális” reakció ilyenkor. Egyet biztosan állítanak a szakemberek: katasztrófahelyzetben bármi belefér, bármit csinál, akármilyen szélsőségesen is reagál a hozzátartozó, az normálisnak mondható. Akkor van baj, ha ez az állapot fennmarad. Ezt elkerülendő a szakemberek segítsége itt is elengedhetetlen. A gyászmunka fontos, mert a trauma ennek hiányában fennmarad, nem kerül feldolgozásra, ami mély depresszióhoz, vagy pszichoszomatikus megbetegedéshez is vezethet.
A gyászolók tágabb környezetében élőknek (munkatársak, szomszédok, 543. facebook ismerős….) figyelmét felhívják a szakemberek, hogy az együttérzésük és segítségnyújtási vágyuk akár ellentétes hatást is kiválthat a gyászolók lelkében, félelmet, ijedtséget generálhat bennük. Erre is fel kell készülni. Rendben, de mit lehet ilyenkor tenni? Honnan tudjam, hogy mivel teszek jót, hogyan viselkedjem a gyászolóval szemben?
A gyászolók szűkebb környezetében élőknek viszont jelentősebb szerep jut a gyászmunkában, ugyanis ők érzelmileg is közelebb állnak a gyászolóhoz, jobban ismerik minden rezdülését, ezért a segítségnyújtás időzítését és mikéntjét ügyesebben be tudják határolni. Fontos azonban itt is megemlíteni, hogy a túlzott gondoskodás és a segítség erőszakolása itt is visszájára sülhet el. Viszont a közeli hozzátartozóktól a gyászoló az érzelmi kötődés okán sokkal könnyebben elfogadja a segítséget. A veszteség élményének feldolgozását azonban siettetni nem szabad! A gyászidő általában ½ – 1 év közé tehető. Közeli hozzátartozóként, ha 1 éven túl is azt látjuk, hogy a gyászoló megrekedt a trauma feldolgozásában, akkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy szakemberhez irányítsuk a gyászolót, hiszen ezzel tudunk a legtöbbet segíteni Neki.
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.