Párkapcsolatunk boldogsága, nagyban függ egyéni örömteliségünktől

Írta: Celebrini Edit

Gondoljunk bele!
Milyen az, amikor morcos, rosszkedvű, keserű, elégedetlen állapotban érünk haza.

És milyen az, amikor elégedettség, jókedvűség, vidámság van a lelkünkben mikor hazaérünk.
Másként alakulnak a dolgok otthon este a párunkkal?

Hát persze, hogy másképp.
Ha jól vagyunk, ha örömteli érzések vannak bennünk, akkor

• lesz elég türelmünk,
• tudunk kedvesek lenni,
• oda tudunk figyelni a párunkra,
• lesz kedvünk törődni vele,
• tudunk érzelmi támogatást nyújtani neki, ha épp szüksége van rá.

Viszont, ha rosszkedvűek vagyunk és örömtelenek, akkor nem tudunk jó társként együtt lenni a párunkkal.

Nagyon sokan nem tesznek különösebben semmit azért, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Sokan azt várják, hogy a párjuk tegye boldoggá őket. De, ez így nem működik.

Nem tud a párunk boldoggá tenni minket, mert az érzéseink jó része nem a kívülről érkező dolgok következményei, hanem a saját belső életünk eredményei.

Sok párkapcsolatban, egyik fél sem törekszik a saját örömtelisége megteremtésére. Mindketten a másiktól várják a boldogságot. Amit persze a másik nem képes megadni a számára, és innentől kezdve él két ember együtt nagy-nagy boldogtalanságban, egymást hibáztatva.

„A személyes boldogságunkért, nagyon is sokat tehetünk.” – mondta a Dalai Láma és ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor belátjuk, hogy ez tényleg így van.

Miket tehetünk a személyes boldogságunkért?

1. Béküljünk ki azzal, hogy az élet tartogat nehézségeket, csapásokat, kihívásokat.
   Sokan folyamatosan szenvednek az életükben lévő nehézségek miatt. Mi ne tegyük!
   Egy dackorszakos, vagy kamasz gyerekkel tényleg nehéz. Ha elveszítjük a munkánkat, az tényleg csapás. Ha az anyósunk folyton beleszól az életünkbe, az tényleg kihívás.
   Érdemes rászoktatnunk magunkat arra, hogy ezeken ne fortyogjunk, puffogjunk, háborogjunk, mert attól nem lesz jobb. Az energiáinkat tartogassuk a nehézségek megoldásaira!
2. Fogadjuk el, hogy emberi lények vagyunk. Tökéletlenek, törékenyek.
   Szenvedéseink nagy részét magunk idézzük elő. Például azzal, ha magunknak vagy másoknak folyton szemrehányunk. Ha valamit elhibáztunk, hát elhibáztuk. Nem vagyunk tökéletesek. A rágódás helyett igyekezzünk levonni a tanulságot, hogy mi az amit leközelebb érdemes másképp csinálnunk. Ha a párunk viselkedik számunkra nem megfelelően, jusson eszünkbe, hogy ő is csak egy ember, s mint ilyen, ő sem tökéletes. Beszéljük meg vele a problémánkat előrevivő módon, kritizálás, kiabálás, veszekedés nélkül.
3. Tudatosan igyekezzünk észrevenni a jó dolgokat és ezeket helyezzük a fókuszunkba.
   Evolúciós örökségünk, hogy a negatív eseményeket gyorsan észrevesszük. A viharfelhőknek nagyobb jelentősége volt, mint a szép napfényes időnek. Agyunk a negatív dolgokra jobban ki van hegyezve. Megfigyelhetjük ezt a párkapcsolatunkban is. Ha a kedvesünk elfelejtette a névnapunkat, az alaphelyzetben, jóval nagyobb hatással van ránk, mint az, hogy minden reggel elkészíti a kávénkat. Ám nem muszáj ennek így lennie. A pozitív dolgok fókuszba helyezése nem automatikus, ezért némi munkát igényel, de szoktassuk rá magunkat, mert nagyon megérződik párkapcsolatunk minőségén. Kapcsolatunkkal való elégedettségi indexünk nagyban ettől függ.
4. Nehéz helyzetben juttassuk az eszünkbe, hogy minden érzés átmeneti, nem tart örökké.
   A negatív érzéseket viseljük méltósággal. Ne nagyítsuk, dramatizáljuk a helyzetet s a vele kapcsolatos érzéseinket. Bőven elég, ha „csak” frusztráltak, csalódottak, feszültek leszünk, nem érdemes belelovalnunk magunkat valamilyen extra szenvedésbe: dühbe, kétségbeesésbe, kiborulásba.
5. A pozitív érzésekben, amennyire csak tudunk, merüljünk el.
   Hagyjuk, hogy ami jó, ami szép, az elkápráztasson, megigézzen, mámorítson és megrészegítsen bennünket! Vegyük észre és értékeljük a hétköznapok egyszerű, mindennapi szépségeit, örömeit. A jól végzett munka elégedettségét, a gyerekünk örömteli mosolyát, a kedvesünk hálás pillantását, a reggeli kávé első kortyának csodáját, a nem otthon felejtett esernyő miatti megkönnyebbülést, a cicánk dorombolását, az első igazi tavaszi napsugár ragyogását, a jó viccen való felszabadult nevetést, az edzés utáni kellemes fáradtságot, a matek feladat sikeres elmagyarázásának dicsőségét, a szomszéd néni kedvességét, a hétköznapok megannyi örömforrását.

Kövessük ezt az 5 lépést és élvezzük az eredményét!