Együttélés vagy házasság?

Írta: Abonyi Rita

Együttélni valakivel jó dolog. Vajon elégedett mindkét fél ezzel a kapcsolati formával? Legtöbb estben azt mondják, hogy igen.

„Jó így, az a papír mit számít?”

Elárulom, hogy nem a papír számít. Amit a papír jelent az a felelősségvállalás a másik iránt. Tiszteletet jelképez, elismerést. Összeköt minket, összetartozást jelent. Merek tervezgetni, családot alapítani. Szépen cseng a szó, amikor bemutatom a férjemként a partneremet. Elismerem Őt a világ előtt. Legtöbben az eljegyzésig jutnak el, mert zavarja őket az, amikor azt mondják „bemutatom az élettársamat”. Ebből lesz a párom megnevezés. Férjem szerint: a zokninak van párja. Mikor ezt a mondatot hallottam tőle, számomra is nagyon idegenül csengett. Előtte én is többször mondtam, hogy a párom. Olyan egyszerű , nem gondoltam, hogy ezzel meg is bánthatom.

Esküvő?

Legtöbben azzal magyarázzák, hogy macerás a szervezés – hol legyen, mikor legyen, kik legyenek a vendégek?, nyűg az egész, most nem, majd később, majd ha jön a gyerek, stb… hasonló kifogások. Aztán megérkezik a baba, és utána még nehezebb az esküvő megszervezése. Legtöbb esetben el is marad.

Azért, mi NŐK, tegyük a szívünkre a kezünket, még ha meg is magyarázzuk magunknak, hogy tényleg nem szeretnénk esküvőt, és az ezzel járó „nyűgöt”. A szép ruhát, hogy gyönyörűnek és csodálatosnak lássanak bennünket. Tiltakoznánk ellene, mikor megkérik a kezünket? Szerintem nem. Szívesen mondanánk igent.

Elárulom a titkot

Legtöbben szeretnénk gyönyörű ruhában lenni, és csodálatosnak látszani, és ország világ előtt kimondani a boldogító IGEN-t. Szívesen vállaljuk az esküvői szervezéssel járó fáradtságot is. Szeretnénk életünk egyik legszebb napját átélni.

KEDVES FÉRFIAK!

Kérjék meg a szívszerelmük kezét, mert sokkal kiegyensúlyozottabb, BOLDOGABB párkapcsolatban tudnának élni. Az együttélés nem a teljességet adja. Olyan mintha mindig nyitva állna az ajtó. Bármikor kilehet sétálni rajta. Lehetnek jól egymással „jól megvagyunk mi így is” szoktam hallani elég sokszor. Utána meg is magyarázzák, hogy miért nem házasodtak össze. Az együttélésből hiányzik a végső szándék kimondása, és így kialakul a bizonytalanság érzete.

Higgyék el, hogy egymást  felvállalni csodálatos érzés. Kiteljesedni a másik szerető ölelésében, ez az amire a legtöbben vágyunk! BÁTRAN próbálják ki.

Férjemmel huszonhét éve élünk BOLDOG HÁZASSÁGBAN. Hogyha „csak” együttélnénk, megfosztottuk volna magunkat, az egymás iránt érzett elismeréstől. Igen, Ő a férjem, és Én a felesége lehetek. Nem „csak” az élettársa! Hozzá tartozom, és Ő ÉNHOZZÁM tartozik. Kitartunk egymás mellett. Alkalmazkodunk egymáshoz. Szeretettel vagyunk a másik iránt. Így érzem teljesnek az életem.