Féltékenység vagy mi ez?

Írta: Kovács Ildikó

„Nem értem. Én nem ilyen vagyok! De valami nincs rendben bennem. Érzem magamban…

Nem, ez nem féltékenység. Nem volt hűtlen. Tudom. Látom. Láttam. Ott voltam. Mégis, valami nem stimmel.”

Sokan érezhetnek így – ahogy egyik ügyfelem – különböző szituációkban, de nem tudják mi is ez az érzés. Nézzük meg!

Sztori 1:

Egy kisebb baráti társaság elindul az esti rendezvényről hazafelé. Ádám – miközben fogja Éva kezét – szemkontaktust keres egy hölggyel, hogy búcsút inthessen neki. Ez sikerül is, a nő is visszaint. Először találkoztak, még az is lehet, hogy flörtöltek egy kicsit, amikor kettesben voltak… De nem ez az érdekes most. A lényeg ez a viselkedés, ez a mozdulat.

Éva érzékelte, látta ezt és megbántva érezte magát. Ádám, miközben az ő kezét fogja, keresi egy idegen nő tekintetét, hogy elköszönhessen.

Szóvá is teszi és megkérdezi, hogy ez miért csinálta?

Ádám nem érti a problémát, miért ne tehetné meg? Ne korlátozzák őt.

A megbántás megtörtént. Éva megbántódott, méltatlannak érezte a helyzetet. Ádám szerint, nem volt semmi, nem bántotta meg Évát. Így bocsánatot sem kér, nincs miért.

Sztori 2:

Baráti társaság, vacsora, zene, tánc. Ádám és Éva is szeretnek táncolni, de még Ádám valahogy nem szánta rá magát, hiába invitálta Éva. Többen már táncolnak.

Ádám kimegy a mosdóba és visszafele jövet, lekéri az egyik barátja feleségét. Táncolnak. Évának ez nagyon rosszul esik, megbántott, csalódott érzései vannak. Amikor szóvá teszi Ádámnak, a férfi nem érti mi baja. Hiszen a baráti társaság tagjával táncolt, régebb óta ismeri mint őt. Nem tett semmi rosszat.

Vagy például, amikor a pár egyik tagja „kiadja” a másikat egy kívülállónak.  Ezt úgy szokta a megbántott fél megfogalmazni – ha tudomására jut -, hogy „kibeszélt engem” vagy „erről velem kellett volna beszélnie, mással nem”.

Vagy például, amikor az egyik fél találkozik régi ismerősével/szerelmével, baráttal/barátnővel és elfelejti ezt elmondani a társának. Higgye el, minden város elég kicsi ahhoz, hogy a párja megtudja. Itt sem történt „semmi”.

Gyakran nem sikerül jól megfogalmazni mit is érzünk. Az érzéseink „elvihetnek” bennünket és kialakulhat veszekedés, sértődés. Van, hogy nem is tudják a párok megbeszélni mi történt, mi van és miért van.

Nem történt hűtlenség. De valami mégis.

A LOJALITÁS SÉRÜLT.

A társkapcsolatban a lojalitás sokkal többet jelent, mint a hűség. Kell, hogy a pár mindkét tagja érezze:

• szeretik és vállalják,
• kiállnak érte,
• számít a másiknak,
• fontos a társának.

Az első esetben hogyan lehetett volna korrekt módon megoldani a helyzetet?

Például, úgy hogy azt mondja Ádám: „Olyan jót beszélgettünk azzal a hölggyel a …-ról, forduljunk már arra drágám és köszönjünk el.”

Ezzel Ádám felvállalta társát a másik nő előtt, egymás kezét fogva mennek oda, ami látható jele az összetartozásnak. Évával pedig azt éreztette volna, hogy a társam vagy, fontos vagy nekem, gyere velem.

A másik sztorit meg lehetett volna oldani úgy, hogy Ádám visszajön, táncba hívja Évát. Ezzel az első tánc, az elsőség a párjáé. Aztán már mindketten táncolhattak volna a barátokkal.

A „kibeszélés” esete azért kényes, mert:

• akit kibeszéltek, elárulva érzi magát. Megfordulhat a fejében, hogy máskor is így lehet és figyel arra, hogy mit is mond, mit is beszél meg a párjával. Védeni próbálja magát. Közben a kommunikáció óhatatlanul csökken.
• amit, amiről a párnak kellett volna beszélgetni, azt megtette mással az egyik fél. Beengedett egy harmadikat a kapcsolatukba.

Az „elhallgatás” esetnél annyira egyszerű: ha nincs takargatnivaló, akkor miért ne lehetne elmondani. Sőt, lehet rá alkalmat találni, hogy bemutassa a párját és azt, akivel találkozik. Így vállalva egyik irányba azt, hogy „ő a párom, akit szeretek, aki fontos nekem”; a másik irányba pedig azt, hogy „ő egy régi ismerős/szerelem, barát/barátnő, akivel néha összefutunk”.

Ha érzett már hasonlót, remélem segítettem tisztábban látni a helyzetet. Törekedjenek arra, hogy nyugodtan, higgadtan beszéljék meg az ilyen helyzeteket. El kell fogadnunk, meg kell értenünk, hogy a társunknak milyen érzései vannak. Nem szabad legyinteni!

Ha ez nem megy, feltétlenül forduljanak szakemberhez, hiszen ezen is lehet segíteni, változtatni – csak akarni kell.

Szeretetteljes kapcsolatot kívánok!