Ă–nzetlen szeretet

Sokszor vetődik fel a kérdés, hogy egy párkapcsolatban milyen az igazi szeretet. Mit kell, vagy éppen mit nem kell tennie az egymást szerető társaknak? Az igazi szeretet valóban önzetlenséget követel tőlünk?

A kérdés igazából egy regény olvasása közben merült fel bennem. A könyv Milan Kundera „A lét elviselhetetlen könnyűsége”. Kundera többek között a következőket írja az önzetlen szeretetről:

  • „Semmit nem vársz a másiktĂłl, mĂ©g szeretetet sem követelsz tĹ‘le.
  • Soha nem teszed fel magadnak azokat a kĂ©rdĂ©seket, hogy „Szeret engem?”, „Volt, akit jobban szeretett nálam?”, „MelyikĂĽnk szeret jobban, Ĺ‘ vagy Ă©n?”. Lehet, hogy mindezek a kĂ©rdĂ©sek, melyek mĂ©ricskĂ©lik, firtatják, vizsgálják, faggatják a szerelmet, csĂ­rájában meg is ölik. Lehet, hogy pont azĂ©rt nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennĂĽnket szeressenek, ahelyett, hogy követelmĂ©nyek nĂ©lkĂĽl fordulnánk hozzá Ă©s beĂ©rnĂ©nk a puszta jelenlĂ©tĂ©vel.
  • Elfogadod a másikat, olyannak amilyen, nem akarod a saját kĂ©pedre formálni. Tiszteletben tartod a másik világát, nem akarod elvenni tĹ‘le…
  • A szeretet önkĂ©ntes, senki, semmi nem kĂ©nyszerĂ­ti rá. Nincs benne neheztelĂ©s, szĂ­vtĂ©pĹ‘ jelenet”.

Amikor mérlegeltem ezeket a mondatokat, abból indultam ki, hogy ezek a gondolatok olyan viszonyokról szólnak, akik valós kapcsolatban vannak, és nem olyanokról, ahol az egyik fél epekedik az elérhetetlen másik iránt.

„Semmit nem vársz a másiktól, még szeretetet sem követelsz tőle”

Szeretetet valóban nem fogunk kapni, ha azt megpróbáljuk kicsikarni a másikból. Adni viszont sokkal inkább tudunk, és ennek szabályozására korlátlan lehetőségünk van. Ha fenn akarjuk tartani a szeretetet, ne felejtsük el az aranyszabályt: Minél többet adsz, annál többet kapsz, és minél többet kapsz, annál többet tudsz adni. Ha erre odafigyelünk, és nap, mint nap teszünk azért, hogy kapcsolatunk jól működjön, nem lesz rá szükségünk, hogy szeretetet követeljünk.

„Soha nem teszed fel magadnak azokat a kérdéseket, hogy „Szeret engem?” „Volt, akit jobban szeretett nálam?”, „Melyikünk szeret jobban, ő vagy én?”

A szeretet nagyon bonyolult érzés. Nehéz és nem szabad összehasonlítani mások irántunk érzett érzéseit. Gondoljunk bele, hogy gyakran saját érzelmeinket sem tudjuk szavakkal teljesen visszaadni. Hogyan tudnánk, akkor mások irántunk való érzéseit megfogalmazni? Egy biztos, ha elkezdjük „mérni” a szeretetet, bizonyosan „könnyűnek” találjuk azt…

„Elfogadod a másikat, olyannak amilyen, nem akarod a saját kĂ©pedre formálni. Tiszteletben tartod a másik világát, nem akarod elvenni tĹ‘le…”

A másik iránti szeretet valóban számos elfogadással jár. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk vele, minden ruhában csinosnak látjuk, ugyanazt a műsort akarjuk nézni, és egy rosszul sikerült ebédet finomnak kell éreznünk.

Ha vannak közös céljaink, vágyaink, érdeklődési körünk, akkor az apróbb különbözőségek inkább feldobják a kapcsolatot, mint rombolnák azt.

A birtoklási vágy rombol, elpusztítja a szeretetet. Egy kapcsolatban nemhogy szükség van szabadságra, de ha nem adjuk meg a másiknak, akkor nem kapcsolatban, hanem rabságban élünk. A kapcsolatunk fejlődése mellett szükséges, hogy egymás fejlődését is támogassuk.

„A szeretet önkéntes, senki, semmi nem kényszeríti rá”

Ha érezni akarjuk, hogy szeret a párunk, egyet biztosan ne kérdezzük meg tőle: „Szeretsz?” Vagy ami még rosszabb: „Ugye még mindig szeretsz?”

El kell fogadnunk, hogy csak a saját érzéseink felett van hatalmunk!

 

 

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova kĂĽldhetjĂĽk?

Megismertem és elfogadom az Adatvédelmi Tájékoztatót.
Hozzájárulok, hogy hasznos tananyagokat, ajánlatokat küldjenek e-mail címemre.

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.