Annak ellenére, hogy sokan nem is tudnak a létezéséről, mégis a legtöbb ember átéli az életközépi válságot. Jön az magától, mint a serdülőkor, és ebben az állapotban az ember sok mindenre képes. Olyasmire is, amit nem gondolt volna magáról korábban.
„Életközépi válság, avagy Midlife crysis ( MLC ). Jung szerint ez a legfontosabb szakasz az életünk során, de egyben a legveszélyesebb is A negyven éves kor után a legtöbb a válások száma, jellemző a hirtelen munkahely váltás vagy a depresszióra való hajlam.„
Az életközépi válság, ahogyan a neve is utal rá, az életünk középső szakaszában jelentkezik, jellemzően a 35-45 éves életkor környékén..
Jobbik esetben az ember addigra jórészt megvalósítja azokat a célokat, életfeladatokat, amelyeket a 20-as évei során kitűzött maga elé. Van házastársa, gyereke, munkája, egzisztenciája, lakása. Élete „nagy” céljai már teljesültek. A dolgok haladnak a maguk útján, de a munka már nem olyan izgalmas, sokszor a családi teendők is unalmasak, rutinszerűek.
Vagy a másik lehetőség, hogy az erőfeszítések ellenére nem sikerült megvalósítani az elképzelt életfeladatokat, és belefárad az ember. Sőt, talán már ki is ég ebben.
Szóval pörög a mókuskerék, de mégis…mi ennek a célja, értelme? Ez lenne az élet? – teszik fel ilyenkor a kérdést.
Itt az a pont, ahol az emberben felmerül, hogy talán nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene. Mérlegre teszi az addigi életét, hogy mit csinált eddig? Miért csinálta? Mit szeretne a továbbiakban?
Ebben az állapotban az ember átértékeli az életét. Jó esetben új célokat tud megfogalmazni maga számára, de ha még nem is látja a célokat, az értékrendje megváltozik az életében. Sokan fordulnak befelé, a saját lelkiviláguk boldogságát keresik. Ebben az állapotban könnyen lehet, hogy az addig hajszolt munka már nem lesz fontos vagy egy rutinszerű párkapcsolat már nem ad eleget a számukra.
Változtatni akarnak, kilépni a monotóniából, új élményeket szerezni. Ilyenkor történnek a hirtelen munkahely-váltások vagy új hobbik megjelenése, de sajnos nem ritka a párkapcsolat végének a bekövetkezése sem. Sok minden befolyásolhatja, hogy az érintett fél milyen irányba fog tovább haladni.
Párkapcsolati szempontból nagyon fontos, hogy az ember a korábbi éveket hogyan élte meg. Ha nem kap elég pozitív visszajelzést az évek során, ha nem érzi magát fontosnak a családban, ha nem tud kommunikálni a benne munkáló dolgokról a társával és az önismerete is hiányos. Ha sérelmekkel, veszteségekkel terhelten, intimitás nélkül vagy elszigeteltség érzésével kerül bele ebbe az életszakaszba, könnyen lehet hogy úgy érzi itt már neki nincsen helye.
Miért van az, hogy bekötjük az övet a kocsiban vagy riasztót szereltetünk a lakásunkba hogy megelőzzük a bajt, de nem tesszük ezt meg a társas kapcsolatainkban? Mert azt hisszük, hogy ami egyszer már a miénk, az örökké tart vagy nem mehet tönkre?
Közhelyesnek tűnhet, de igaz, hogy a párkapcsolatunkból annyit tudunk kivenni, amennyit beletettünk. Fontos hogy legyen elég időnk egymásra, legyenek közös élmények. Nem, ezek nem a gyerekek lefektetése utáni közös tévénézésről szólnak, hanem igazi élmények , új tapasztalások megélése és megosztása a másikkal. Ne az legyen a párok közti kötelék, hogy „ vannak közös gyerekeink és kettőnké az ingatlan”.
Ha nem mindenben tudunk közös élményeket szerezni – mert nem biztos, hogy mindenki szeret motort szerelni vagy sütit sütni – az se baj, de akkor is nyitottnak kell lennünk és befogadónak. A párunk életének ezek a történései ugyanúgy a mi életünk részei is. Ha ezt így tekintjük, nem fogunk teljesen más irányba fejlődni a másik mellett.
Szóval bele is kell tennünk, ha ki is akarunk venni belőle…
Egy sportból vett hasonlattal élnék. Ha egy hosszútávfutó (mert, az élet pont ilyen, nem?) nem iszik rendesen időről-időre és szomjas lesz, az már egyértelműen késő. Könnyen lehet, hogy annak a versenynek hamarosan vége, mert nem tette időben azt, amit kellett volna.
Ha elfejlődik két ember egymás mellett és közös élményeik sincsenek, csak a régmúltból, akkor a változást vágyó fél lehet, hogy a párkapcsolatában is más felé kezd majd fókuszálni. Nem akarja felrúgni a kapcsolatát, nem akar ő a másiknak rosszat, de azért nyitottá válik azok iránt, akikhez úgy érzi, hogy kapcsolódhat. Mert változnia kell és változni is fog.
Ez a korszak ugyanakkor tele van energiával. Ha sok a kötődés a felek között és nyitottak az új dolgokra, akkor a változást, a fejlődést is együtt akarják majd megélni. Nem érzik majd úgy, hogy új párt kell találniuk a céljaikhoz, hanem úgy érzik, új célokat kell találniuk párjukkal.
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.