Én büszke vagyok a családomra… vagy nem… ja, de mégis büszke vagyok!

„A harag önmagában nem bűn,
az csak a szívünk ajtaján kopogtató indulat.
Bűnné akkor válik, ha valaki
beengedi a szívébe ezt az indulatot…”

Böjte Csaba

Éppen csak leírom a cikk címét, amikor a párom hazaér a lányaival. A kisebbnek névnapja van, megünnepeljük és odaadjuk neki – a régen vágyott – ördögbot ügyességi játékot, meglepiként.

De se egy „Köszönöm”, se egy „WOW”, csak szó nélkül, rezzenéstelen arccal elkezdi kibontani. Mi pedig ott állunk hárman, apa, tesó és én várjuk, hogy valami történjen. Várunk. Még mindig állunk és várunk.

Az én agyamban kezd felmenni a pumpa és már éppen elkezdenék mindenfélét gondolni, amikor úgy döntök, inkább csak annyit mondok, „Boldog névnapot!”, amire érkezik egy odavetett, szemkontaktus nélküli „Köki”, ami „köszit” jelent. Szerintetek mi jár a fejemben?

Aztán apa megtöri a feszkós hangulatot és elkapja a gyereket, – aki ha akarja, ha nem – megpuszilgatja és a fülébe súg valamit. Ezután az ünnepelt megöleli a tesóját és engem is, még puszit is kapunk. Megtisztelve érzem magam.

Majd hangos veszekedés kezdődik a két gyerek között, ütlegelés és mindenféle bántó szavak használata. A cél, hogy ki játsszon az új játékkal.

Inkább nem is írom le, miket gondolok.

Apa igyekszik konszenzusra juttatni, illetve a szavaik megválogatására intjük őket, de aztán hagyjuk, hadd oldják meg egymás között.

Kis idő múlva, egyszer csak csend. Ez gyanús. Majd a következő mondatokat halljuk: „Ügyes vagy!” „Már majdnem jó, csak egy kicsit lassabban!”

Én pedig megdöbbenve ülök és eszembe jut a cím, amit leírtam korábban: Büszke vagyok a családomra.

Amikor visszafogom dühömet, érezhetem akár önkínzásnak vagy megalkuvásnak is. De én ilyenkor inkább mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy: Az adott szituációban előremozdítja-e vagy megtöri a családunk egységét, ha én kiborulok, és jól megmondom a magamét?

Higgyétek el, sok mindent tudtam volna mondani! Nagyon sok mindent.

De akkor valószínűleg, úgy összeveszett volna mindenki mindenkivel, hogy most – 4 óra elteltével – nem lennénk túl az esti közös, nevetgélős társasjátékon, a napi beszélgetésünkön és még egy rövidebb filmet is megnéztünk együtt.

Azt gondolom, amikor meghoztam a döntést, – hogy egy mozaikcsaládban tervezem élni életem hátralévő részét – akkor abban is elhatároztam magam, hogy bármennyire is nehéznek érzem, akkor is szeretetet, harmóniát és elfogadást szeretnék megélni az otthonomban.

De ezt egyedül nem vagyok képes megteremteni, ehhez két felnőtt emberre van szükség, akik egy irányba tartanak. És, ha ebben egy olyan férfi tud partnerem lenni, akinek előző házasságából már született két lánya, akkor a vágyam eléréséhez őrájuk is szükségem van. Ez csak így működhet.

Kölcsönös tisztelettel és szeretettel a napjaink nyugalommal zárulnak.

Minden nap végén úgy érzem: Büszke vagyok a családomra.

 

Témák:

Párkapcsolat-építő ajándékcsomag!

Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!

Hova küldhetjük?

Megismertem és elfogadom az Adatvédelmi Tájékoztatót.
Hozzájárulok, hogy hasznos tananyagokat, ajánlatokat küldjenek e-mail címemre.

Küldetésünk

Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.