A házasság és a január végi karácsonyfa
Január 19-én lebontottuk a karácsonyfát. Már nem gyönyörködtetett. Hogy van az, hogy olyan tündöklő, olyan pompázatos akkor, amikor nagy gonddal feldíszítjük, s olyan semmilyen, amikor leszedjük. Még akad rajta egy-két csillogó valami, jó esetben szaloncukor is, de az egész kidobandó.
Valahogy így van ez a házassággal is. Mindent elsöprő, amikor köttetik, csillog-villog, elkápráztat, aztán egyszer csak elszürkül, elsatnyul. Legszívesebben ki is dobnánk, legalábbis a házastársunkat.
Milyen okai lehetnek annak, hogy idáig jutunk? Most nem szeretnék az igazán nagy konfliktusokról beszélni. Az megér egy külön misét. Inkább arról szóljon ez az írás, melyek azok az apróságok, amelyek ezt az érzést táplálják bennünk!
- A média kártékony hatása: Rodrigó olyan szépen mosolyog a kedvesére, lesi minden gondolatát, virágot is visz neki stb. Bezzeg a mi párunk: sehol virág és kedvesség…
- A nők, miután kivívták az egyenjogúságukat, egyre többre vágynak: önmegvalósításra, szabadságra. Ehhez kapnak is sok inspirációt könyvekből, magukat hirdető motivációs trénerektől. Eszükbe sem jut, hogy szabadok lehetnek a házasságban is, sőt: a céljukat is megvalósíthatják.
- A közmondások, szólások világa: Ki ne ismerné ezeket a jótékony gondolatokat: Több nap, mint kolbász; Meglesz ennek még a böjtje stb. Mind azt sugallják, hogy ne merjünk örülni, mert ez nem természetes állapot. Legalábbis huzamosabb ideig nem az.
- Munkamániások leszünk, s a maradék időnkben nem vágyunk a nagy beszélgetésekre. Fáradtan megyünk haza, s örülünk, ha megtaláljuk az ágyunkig vezető utat. Gyakran mi magunk nem is vesszük észre, hogy a munka rabjai lettünk.
- Nincs minőségi idő. A mindennapi munkahelyi és otthoni robot után nincsenek kellemes együttlétek, amelyekre lehet készülni, utólag pedig feltöltődést adnak jó időre.
- A barátok: a szomszéd fűje mindig zöldebb, illetve annak tűnik. Nekik olyan jó. Ha van köztük elvált vagy szingli, külön veszélyforrás! Bezzeg neki mennyi ideje van magára, sokkal jobb az élete
- A facebook hatása: a feltett posztok azt bizonyítják, hogy csak mi vagyunk ilyen lúzerek. Mindenki más tud élni.
- „Az ember nem monogámiára termett”. Még híres pszichológusok is vallják ezt a nézetet, s azt mondják, az lenne jó, ha a házasságok – mondjuk – 5 évre kötődnének. Tehát természetes a megcsalás, hűtlenség.
- Nem akarunk alárendelt szerepbe kerülni. Isten ments a szülői példától, ahol apa szava volt mindenben a döntő! Nálunk ez nem így lesz!
- Ha kirepültek a gyerekek megszűnik a közös cél. Nem tudunk mit kezdeni egymással. Ránk szakad a szabadság a nyugdíjazással. Te jó ég! 24 órát vele tölteni, mikor eddig a töredékét sem bírtuk ki?!
De mit is jelent a boldogság? Mikor nevezhetem magam boldognak akár a párkapcsolatban, akár a munkában? A boldogságnak nagyon sok meghatározása ismeretes. Vannak, akik azt mondják, azt érezni kell. Mások szerint döntés kérdése. Én Dr. Mészáros Ádámtól hallottam a számomra leginkább elfogadhatót. Nevezetesen:
Akkor vagyok boldog, ha az elvárásaim egyensúlyban vannak a valósággal, netalán a valóság kicsivel jobb, mint az elvárásom. Igaz! Igaz a házasságomra, a hivatásomra, a házastársamra, a társas kapcsolataimra, a pénzügyekre és még sorolhatnám.
Hogyan lehet megőrizni a karácsonyfa szépségét? Mitől fog új színben pompázni? Nyugalom! Nem kell az összes díszt kidobni! Akkor milyen trükköket, eszközöket kell bevetni ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön?
- Nem hagyom magam elkápráztatni a média világától! Keresek inkább a régi szép pillanatokból egy csokorra valót. Milyen jó, hogy ez mind megadatott…
- Megtalálom a módját annak, hogyan legyek szabad a házasságban, hogyan valósítsam meg önmagamat anélkül, hogy bárki, bármi sérülne. Legjobb, ha ezt közösen beszéljük meg.
- Megtanulok pozitívan gondolkodni. Bízni abban, hogy a házasságom működtethető, csak tennem kell érte nekem is, a társamnak is.
- Megtalálom az egyensúlyt a munka és a család között. Ezt ajánlatos átbeszélni néha. Menjünk gyakrabban kikapcsolódni! Manapság erre rengeteg lehetőség nyílik, s az ára is megfizethető. A tapasztalat és a házaspárok beszámolója azt mondja, hogy „ilyenkor minden olyan jó”. Erre lehet készülni már jóval előtte, s utána sokáig tart a feltöltődés. Célszerű előre megtervezni, évente hányszor tudunk „nyaralni”. Sokszor a barátainknál tett látogatás is lehet felemelő. Jó esetben a szülőknél tett látogatás is. De csak akkor, ha az stressz-mentes övezet.
- Nem dőlünk be a valóságtól elrugaszkodott képeknek, amelyeket a facebookon küldenek felénk.
- Nem gondoljuk, hogy a barátaink élete irigylésre méltó. Csak kicsit kell megkapirgálni, s máris kiderül, hogy senkivel sem cseréljük el életünk párját.
- A hűtlenség tekintetében jó előre tisztázzuk, hogy számunkra mit jelent a hűtlenség. (Ezt célszerű még a házasságkötés előtt megbeszélni.) Óriási eltérés lehet abban, ki hogyan értelmezi ezt a házasságban. Tudnunk kell, hogy nekünk csak a mi normánkkal van dolgunk. Amit a társam és én gondolunk erről. Ha bármelyikünk megcsalásnak értelmezi a flörtölést, akkor az megcsalásnak számít nálunk.
- Attól nem leszünk alárendeltek, ha fontos nekünk a férjünk/feleségünk boldogsága, ha ő áll az első helyen. Feltéve, hogy nála meg mi állunk az első helyen…
- Az idős korra, a gyerekek kirepülése utáni időre tudatosan készülni. Ne hiányozzanak ilyenkor sem a közös célok, feladatok! Ha valaki ekkorra már aktív nagyszülő, az csodálatos lehet. De az is csodálatos, ha végre akkor megyünk nyaralni, amikor akarunk, felfedezhetünk idegen tájakat, kényeztethetjük magunkat gyógyfürdőben, filmet nézhetünk, beszélgethetünk, s nem kell időre menni sehová, nem csörög a vekker. Emellett lehetnek egyéni céljaink is, amelyeket itt az ideje megvalósítani. Csodálatos mindez! Közben az egészségünkre is ügyeljünk!+ 1 Ne feledkezzünk meg a” karácsonyfaégőkről” sem! A karácsonyfa sem tündököl égők nélkül. A házasságunkban az „égő” a hála: „Olyan jó nekem, hogy vagy nekem…”
Témák:
