„A változatosság gyönyörködtet, de azért jobb, ha mindig kék az ég”

Írta: Tankó Lászlóné

Divat-e még az egynejűség vagy egyférjűség?

A minap megdöbbenve hallgattam a tv-ben, amint ismert emberek a monogámiáról beszélgetnek. Egy pszichológus elmondta, hogy az ember nem monogámiára termett. A múltban nem tartottak ilyen hosszú ideig a házasságok, hisz a háborúk és egyéb tragédiák miatt idejekorán meghaltak az emberek. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Én nem így tudom. Pont fordítva. Nem volt divat a válás. Ennek természetesen gazdasági okai is voltak, hisz a nőnek a válás sokszor megélhetési nehézséget jelentett. A férfiakat a különböző nemi betegségektől való félelmük is távol tartotta a kiruccanásoktól.

E sorok írója 44 éve él monogámiában. Őskövület? Lehet. Mégis azt gondolom, hogy ez így normális.

Tudom, hogy divatos manapság, hogy nyitott házasságban éljünk, no meg mindkét félnek kell a szabadság, mégis azt gondolom, hogy a monogámia igenis összeegyeztethető azzal, hogy emberek vagyunk. Mi is találkoztunk baráti társaságokkal, ahol egy idő után a férjek és feleségek „összecserélődtek”, s a szerelem elsöprő erejére hivatkozva éltek tovább a legjobb barátnőjük férjével vagy barátjuk feleségével. Számomra ez felfoghatatlan, ugyanis én a barátnőm férjében sohasem a férfit láttam, hanem a barátot. (Mint kiderült, a barátnőm is így volt ezzel.)

Aki a monogámiát felrúgja, az több elvét is eldobja. Nemcsak a házassági esküt nem tartja be, nem lesz hű a megtartás és bennmaradás elvéhez sem. S bár sokkal nehezebb működtetni a kapcsolatunkat, mint kilépni belőle, mégis valami olyat hoz nekünk, ami nem pótolható semmi mással. Persze csak akkor, ha még megvan a bizalom és elköteleződés. Miért? Lássunk néhány érvet a teljesség igénye nélkül:

1. Biztonságérzetet jelent: számíthatsz rám, én számíthatok rád.
2. Tudunk még egymásnak újat nyújtani. Ahogy idősödünk más lehetőségek nyílnak meg előttünk: a gyerekek kirepülnek, kedvünkre gazdálkodhatunk a szabadidőnkkel.
3. Találnunk kell újabb és újabb közös célokat. Ha más nem: a gyerekek segítése, támogatása, nagyszülőség. Mennyivel bonyolultabb egy mozaikcsaládban!
4. Saját egyéni céljainkat is megvalósíthatjuk a társunk támogatásával.
5. Annyi szép emlékünk van, amelyet kár lenne felrúgni.
6. Megvannak a közös szokásaink, megállapodásaink, amelyek működnek.
7. Ismerem, mint a tenyerem – szoktuk mondani. Ami igaz, igaz, a tenyerünket sem ismerjük igazán, így a házastársunk is tud még meglepetést okozni, de mégis kiszámíthatóbb, mint egy idegen.
8. Tudom a hibáit, mint ahogy ő is az enyémet. Nem akarom megváltoztatni, nem akar megváltoztatni.
9. Olyan sok dologért hálás lehetek
10. Ő a gyerekem édesapja, nem cserélem el mással. A gyerekek nem szeretik, ha sok apukájuk van.

Nem hiszek abban, hogy a férfiak evolúciós programja, hogy virágról virágra szálljanak. Persze csak akkor, ha kialakult bennük és bennünk, nőkben is a kötődési képesség valamikor a csecsemőkorban.

Minden párnak receptre írnám fel Nagypál Orsi Nyitva című filmjét. Ez az alkotás számomra hiteles képet nyújt a fiatalok jelentős részének „párkapcsolat-megújítási” szokásairól. Az izgalmas kalandban kiderül, hogy az új társ ugyanolyan problémás, esetleg új rigolyái vannak, amelyeket már nem tudunk megszokni. Vele is ugyanolyan szürkék lesznek a hétköznapok egy idő után. Kell a csudának! Legyen inkább mindig kék az ég!

„Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (részlet)